- Akkor mítt nézzünk? - Kérdeztem Milliet miközben bekapcsoltam a TV-t.
- Hmm Titanic? - Vetete fel az ötletet majd rám nézett.
Akaratom ellenére is felvontam a szemöldökem jellezve , hogy ez most nem a legjobb pillanat Leonak.
- Oh igaz...Akkor Az Oroszlánkirály?
- Tökéletes. - Raktam le patogatot kukoricát majd elinditotam a filmet( jó akkor mesét.)
~
Ez a hét is gyorsan el telt és habár nagyon élveztem az együtt töltöt időt a barátaimmal mégis kissé hiányérzetem volt.Szerintem magától értetődő , hogy miért is.
Épp a hűtőhöz sétáltam a jól megérdemelt csokis jégkrémért amikor megszólalt a csengő.
Odasétáltam és mint minden ember ilyenkor kinyitotam az ajtót.
- Mitchell? - Lepődtem meg a szeretet testvérem láttán.
- Be engedsz? - Kérdezte mosolyogva én meg egyből beinvitáltam a fiút.
Rengeteget beszélgettünk és mint kiderült eléggé unalmasak nélkülem apa mecsei.
~
Miután sikeresen elszállásoltam a fiút első dolgom volt megkeresni azt a bizonyos csokis jégkrémet.
- Végre! - Ültem le elégedeten a kanapéra és élveztem a finom íz világot.
- Én is kaphatok? - Nézett rám reménykedő pillantással majd a fagyira. (Bár mondjuk kétlem , hogy oda sétál.)
- Persze.
- Tényleg? - Nézett rám meglepődve.
- Teljesen kizárt.
- Hiányzót az igazi éned. - Nevette el magát majd kivette a fagyis dobozt a kezemből.
- Ja az nekem is.. - Suttogtam halkan , hogy még egy szúnyog se halja.
Végül ez is elég jónapnak sikeredet azt leszámítva , hogy vagy két órát igazgatta a haját lefekvéshez!
( És még mi készülődünk sokat. )
~
Másnap elég korán keltem ( merthát kell az embereknek a negyedik évad).
Majd reggeli készítés közben rájöttem , hogy nem a legjobb ötlet Mitchellre bízni a házat na dehát ez van túltettem magam rajta. Hiszen nálam sincs jobb kezekbe.
Miután sikeresen megreggeliztünk én már rohantam is , hogy ismét ne késsek el.
Boldogan léptem be a terembe és egyből Calebet kerestem.
- Na mi volt? - Faggattam ki a fiút a tegnapi randijáról. ( Amiről egyébkent csak este tízkor kaptam tudomást.)
- Először is szia , másodszor peddig lesz folytatás. - Mondta büszkén és szörnyen ,,bőbeszédűen" én meg egyenesen a nyakába ugrottam. ( Nos igen minden barátomnak így örülök..)
- Később minden részletet akarok halani!- Kiáltottam fel izgatottan majd rájöttem , hogy ezt mindenki látta.
- Mondták már neked , hogy őrült vagy?- Kezdett el ő is pont ugyanúgy nevetni én meg csak megajándékoztam egy ,,köszi mindent de tényleg" nézéssel.
- Ha jól tudom Lucasnak öt perc múlva jelenete lesz.
- A jelenet! - Futót ki röktön villám sebességel.
Életembe nem láttam még őt így futni na dehát még a telefonom se.
Az öltözőbe izgatottan bújtam bele Max szerepébe és mégegyszer át bújtam a szöveget.
Végül szerintem elég jól ment és ismét sikerült undoknak lenni.
- Sadie tudnánk beszélni?- Jött utánam Noah akit kb két hete nem láttam.
Nem tudtam mit reagálni csak ott áltam és bámultam.
- Figyelj tudom , hogy kissé elhanyagoltalak de sürgős ügy volt! - Mondta ki ezt mind egy levegő vétel alatt.
- Oh értem.. Hát remélem most nincs gond. - Utaltam a sürgős ügyre.
- Csak remélni tudom , hogy nem lesz. - Mondta izgatottan én meg nem tudtam mire vélni ezt a nagy örömöt.
- Ma tudnánk találkozni? - Kérdezte meg mostmár kissé csendesebben.
- Felőlem. - Próbáltam játszani a megsértődet de közbe meg rohadtul hiányzót.
- Oké akkor forgatás után?
Én csak bolintotam majd indultam volna el ha nem ér egy váratlan gesztus.
Nagyon jól esett az az ölelés és igazából el sem akartam engedni de aztán rájöttem , hogy jellenleg haragudnom kénne rá.
Miután vége lett írtam egy üzenetet Calebnek , hogy már nagyon érdekelnek a részletek rengeteg emojival és közben vártam , hogy a kócos barna hajú srác végre kifáradjon az ajtón.
- Épp idelye volt.
- Csak leugrottam a büfébe neked a kedvenc sütidért. - Adta oda az édességet én meg csak mosolyogtam mint a hülyék. De tényleg jobb is , hogy ezt kívülről nem láttam.
- Szóval miről szeretnél beszélni?- Tértem a lényegre egyből miközben hazafelé kísért.
- Csak elszeretném mondani , hogy mennyire is sajnálom és , hogy majd megfogod érteni , hogy miért is volt. - Mondta ki halkan miközben a földet bámulta.
- Figyelj én nem haragszom tényleg nem csak kérlek ne csinálj több ilyent. - Mondtam meg őszintén a véleményem és vártam rá a reakciót.
Ami csak ennyi volt :
- Tényleg?
(Hát igen én is többet vártam.)
- Tényleg. - Mondtam majd ránéztem és a tekintetét kerestem.
Röktön meg is találtam és kialakult a szemkontaktus amitől egyből előjöttek a gyomromba a pillangok és nem nagyon akartak távozni.
Azok a különleges percek valahogy nagyon gyorsan elteltek és mire észbe kaptam már a lakásom előtt áltunk.
- Hát akkor szia. - Köszönt el nekem meg egy kisebb bűntudatom lett és utána mentem.
- Tán baj van? - Lepődött meg mert hát nem vagyok túl romantikus típus.
Nem mondtam semmit csak lágyan megcsókoltam ami most nagyon jó érzésekkel töltöt el és erős reakciókat váltót ki.
Ő sem mondót semmit csak hirtelen elmosolyodot és el indult.
Nem vártam , hogy történjen még valami ezek a pillanatok így voltak tökéletesek és ezt ő is pontosan tudta.
-----------------------
Nos sziasztok itt is van az új rész és igen mostanában tényleg nagy ötlet hiányokban szenvedek :// .
Ebben a részben szó szerint minden volt szóval remélem jó egy kis kárpótlásnak és azt is remélem , hogy nem lett olyan nagyon szörnyű mint amilyenek én láttom.
Amint tudom hozzon a következőt addig is
#hellosztok 🤍
