💙Rajongóba esve💙 /Jensen Ackles ff./ ~BEFEJEZETT~

8.rész

- Ariel, te kiengedted a hajad? -csodálkozott Riley.

- Ja...igen... Most valahogy kedvem volt hozzá. -találtam ki a kifogást, de elég gyenge volt, mert nem igen szoktam kiengedni a hajam, így nem biztos, hogy Riley elhitte...

- Aha... Hát jó... Ha te mondod... -mondta válaszként Riley, majd Jensen lépett ki a konyhából.

- Ti ketten együtt voltatok a konyhában? -kérdezősködött Misha.

- Igen, mert... -próbáltam kitalálni valamit, majd Jensen mellém lépett és a kezét a vállamra tette.

- Mert Ariel megkért, hogy fejezzem be a mosogatást. -mentett meg minket Jensen a teljes lebukástól.

- A mosogatást? -nézett Jared értetlenül Jensenre- Te gyűlölsz mosogatni, még Danneel sem tud rávenni, hogy mosogass... -oh, baszki Ackles...

- Hát igen, de Riley azt mondta, hogy segítsek Arielnek, amiben csak kell és ebben kellett. Meg amúgy is rendes akartam lenni, hisz vendégségben vagyunk. -válaszolta Jensen, mintha tényleg így lett volna.

- Aha... Hát jól van, ha te mondod... -válaszolta Jared kissé kételkedve.

A nap további része elég gyorsan el telt igazából. Beszélgettünk, majd rendeltünk valamit ebédre. Ezután pihiztünk egy kicsit, mindenki elvonulva a saját területére, ami azért nem volt szerencsés, mert Jensen és én egy szobában... Nos... Tudjátok...

- Jensen, te normális vagy? -förmedtem rá, miután mindketten beértünk a szobába és becsuktam az ajtót.

- Most mi a baj? Kihúztam magunkat a slamasztikából. -válaszolta teljesen higgadtan.

- De nem lett volna slamasztika, ha nem szívod ki a nyakam és nem kell kiengednem a hajamat... Amit amúgy MINDIG felkötve hordok... -akadtam ki a férfire.

- Jó na... Sajnálom, túlságosan elragadott a hév... -nézett rám azokkal a szép zöld szemeivel.

- Ne nézz így azokkal a szép zöld szemeiddel... -szóltam rá, ő pedig csak elmosolyodott.

- Miért? Ennyire tetszenek a szemeim? -jött közelebb.

- Mi? Nem... -még mindig egyre és egyre közelebb jött, én pedig hátrálni kezdtem... Egészen a falig... A férfi pedig már annyira közel jött hozzám, hogy hallottam a szuszogását. -Jensen... ezt nem lehet, te is tudod...

- Tudom... -suttogta a fülembe, majd a hajamat kezdte simogatni és mélyen egymás szemébe néztünk, majd már nem bírtam tovább és megcsókoltam... Aztán egyszer csak ölbe kapott, az ágyhoz vitt és óvatosan lerakott az ágyra én elfeküdtem, ő pedig felém hajolt. Ahj... Akkora hülye vagyok... Tudom jól... De rohadtul akarom őt... Egy óvatos mozdulattal leakarta rólam venni a pólót, amikor kopogtak...