Stray Kids írásaim

Nothing on me, but you [Minsung]

[Az ötlet Kai Nothing on me című száma adta, ezért mellé fogyasztásra azt ajánlanám]
[18+]

- Bedoblak 20 percre 180 fokra a légkeveréses sütőbe! Annyinak pont elégnek kell lennie, Hyunjin te leszel a vacsora!

Na igen. Ezt nem volt nehéz kitalálni, hogy kinek a szájából hangozhatott el. Az I.N-nel közös szobájában fekvő Jisung meg sem lepődött, amikor egy feldúlt, kicsit morcos Minho csörtetett be hozzá, zárta magukra az ajtót és vágta le magát mellé az ágyra. Jisung éppen csak kihúzta a fülhallgatót a füléből, mikor a barátja már mondta is a magáét. Mint az a rövid, mindössze három és fél perces, rapszámnak is elmenő monológból kiderült, Hyunjin megette az utolsó kocka browniet, ami az osztozkodási szabályok szerint Minhót illette volna, Felix pedig nem volt otthon, hogy lecsitítsa a kedélyeket egy újabb adag sütivel, mint ahogy azt szokta. Amikor Minho számon kérte Hyunjint, akkor összekaptak és vagy húsz percen keresztül veszekedtek egymással, a végén már nem is brownieról, hanem mindenről, ami csak az eszükbe jutott. Felemlegettek évekkel ezelőtti hibákat, a legkisebb dolgokat is felhasználták egymás ellen. Jisung, aki a debütálás előtti időkből pontosan tudta, milyen bántó tud vitázás közben lenni Hyunjin, felült a barátja mellé, megölelte és halkan, szinte suttogva beszélni kezdett hozzá:

- Nyugodj meg Minho, nyugodj meg. Ha majd mindketten lecsillapodtatok egy kicsit és megbeszélitek higgadtan, akkor ki fogtok békülni és el is felejtitek az egészet. Felix pedig biztos ezer örömmel süt nektek még browniet, amint hazaér.

- Az érdekel jelenleg a legkevésbé. Inkább csak zavar, hogy Hyunjin milyen önző és agresszív tud lenni, minden előjel nélkül. Az egyik pillanatban kedves, a következőben meg robban és négy évvel ezelőttről hoz elő hibákat és csesz le értük.

- Igen, ezt ismerem én is. Nem hallottam, hogy miket mondott neked, de láttál már minket veszekedni nem? Tudod, hogy Hyunjin amikor mérges semmit nem gondol komolyan, amit mond, szóval nehogy magadra vegyél bármit, amit a fejedhez vágott.

- Dehogy veszem magamra. Semmit nem akarok magamon, csak téged. –mondta Minho, a lehető leghétköznapibb hangsúllyal. Jisungnak beletelt néhány másodpercbe, mire a szavak jelentése eljutott az agyához, de még visszakérdezni sem volt ideje, amikor Minho megrántotta az ágy felé.

Az idősebb a hátára feküdt Jisung pedig, mivel még mindig a vállát ölelte, ezért az egyensúlyát elveszítve ráesett. Minho elkezdte csókolgatni a nyakát és a csókok között mély hangon suttogni kezdett.

- Jól, van, már rajtam is vagy. De én csak téged akarlak magamon, semmi mást.

Ennek hatására Jisung végre megmozdult és először a saját pólóját vette le, majd a pulóver alatt végigsimított Minho hasán, közben egyre feljebb és feljebb tolta az anyagot. Miután a kezével barátja hasának minden részét bejárta, az ujjait feljebb csúsztatta a mellkasára, majd egy gyors mozdulattal áthúzta a nyakán a pulóvert és a padlóra dobta. Az egyik kezével folytatta a frissen szabaddá tett bőrfelület simogatását, míg a másikkal Minho hajába túrt és annál fogva magához húzta és megcsókolta. A csók forró volt, vágyakkal, szenvedéllyel és érzelmekkel teli. Minho közben Jisung hasán húzta végig kezét, majd a nadrághoz érve, a farmeren keresztül megmarkolta a keményedő tagot, aminek következtében Jisung megremegett a karjában és az ajkaikat egymástól elválasztva levegőért kapott.

- Most bezzeg nem veszed lassúra a dolgot- súgta Jisung még mindig levegő után kapkodva. Minho általában nem sietett ennyire, csak lassan lazult el. Eddig minden alkalommal legalább fél órát csak csókolgatták egymást, még mielőtt bármi máshoz kezdtek volna. - na nem mintha panaszkodnék.