Stray Kids írásaim

Jeongin on Ice [Jeongin & Chan]

[A történet, melyben Chan valahogy a műkorcsolyát frissen elkezdő Jeongin edzője lesz.]
[Az elemekről alulra raktam videókat, ha valakit érdekel, hogy pontosan mi történik]

- Ne a jeget nézd! – Chan kiáltásától visszhangzott az egész jégcsarnok. Jeonginnal csak ketten voltak a pályán, így bőven volt hely gyakorolni. Hátra áttevős koszorú. A legalapvetőbb elemek között van, a legtöbb korcsolyázó álmából felkeltve is körbemegy vele a jégen fél perc alatt, Jeonginnak viszont nem fért a fejébe, hogy hogyan rakja előre keresztbe a lábát és megy mégis hátrafelé. Edzéseken már többnyire próbált odafigyelni arra, hogy előre nézzen és ne lefelé, de amíg nem volt abban biztos, hogy nem rúgja ki maga alól a saját lábát, különösen egy új elem megtanulásakor, addig úgy gondolta, hogy jobb a békesség és inkább a korcsolyáját figyelte. Chan azonban ezt még a legelején megpróbálta kinevelni belőle, egy hónap edzés után még könnyen tanul a korcsolyázó, de ha valami rosszul rögzül be, azt már nagyon nehéz kijavítani. Jeongin a figyelmeztetésre felemelte a fejét, de fél perc sem telt bele, ismét a lábára koncentrált. Chan odacsúszott elé, miközben azon gondolkodott, mivel tudna javítani a helyzeten. Végül eszébe jutott egy ötlet, ami, még ha nem is jelentett biztos sikert, egy próbát megért. A pálya hosszabbik oldalának sarkában befordult a továbbra is hátrafele haladó Jeongin elé, így egymással szemben álltak. Ő tovább ment előre, természetesen figyelve a kellő távolságra, aminél hogyha valamelyikük elesik, se ütik ki egymás alól a lábukat.

- Felfelé Jeongin, felfelé nézz! – Jeongin arca megemelkedett kicsit, de nem egészen mert tényleg felnézni. Egyrészt nem akarta elveszteni az egyensúlyát, másrészt kicsit zavarban érezte magát Chan előtt, már alapból is, amikor csak ketten voltak, ezért csak rá figyelt, pláne még most, hogy ennyire közel is jött.

– Felfelé... - ismételte Chan – Nézz a szemembe végig, miközben csinálod - Jeongin végre felnézett, majd ösztönösen el is kapta a tekintetét. Nem érezte biztonságban magát a jégen úgy, hogy nem látta mit művel, és hiába töltött az elmúlt hónapban heti hat-hét, néha nyolc órát együtt Channel edzéseken, még mindig furcsán érezte magát a közelében. – A szemembe! És hajlítsd be jobban a térded, úgy könnyebb több erőt kifejteni.

Jeongin összeszedte magát, fejben átgondolta még egyszer, hogy mit kell csinálnia, majd felnézett, egyenesen Chan szemébe, behajlította a térdeit, és keresztbe tette a lábát, majd gyorsan vissza páros lábra. Legnagyobb meglepetésére a két korcsolyája elkerülték egymást, nem akadtak össze, és ha nem is szépen, nem is gyorsan, de azért megcsinálta. A másik láb következett, és így haladt tovább, egyre könnyebben, ahogy elkezdett ráérezni. A tekintet azonban még mindig zavarta. Chanre, mint mindig, most is kifejezetten kellemes volt nézni, Jeongin nem tudta eldönteni, hogy ez segíti, vagy hátráltatja a szemkontaktus fenntartásában. Határozottan gyönyörűnek tartotta az edzőjét, még ha az néha az őrületbe is tudta kergetni a feladataival. Jeongin, akkor kezdett ismét a korcsolyázására figyelni, amikor áthaladt egy jégre festett vonalon, de meg nem tudta volna mondani, hogy melyiken. Hátrafordította fejét, hogy leellenőrizze, mennyi helye van még. Amikor látta, hogy még bővel elfér, mivel a folyamatossága megszakadt, ismét a lábára pillantott, hogy megnézze még mindig jól teszi-e le azokat. Chan, aki eddig élvezte a zavarban levő Jeongin pillantását, és örült annak, hogy végre kihúzza magát, és büszkén néz előre, ismét kijavította.

- Még mindig a szemembe. Nem jön a palánk, majd szólni fogok, ha fordulni kell. A lábad meg nem megy sehova, ott lesz alattad, ha nem azt bámulod, akkor is. Húzd ki magad, állj büszkén és ne vedd le rólam a szemed! 

Jeongin megrázta a fejét, hátha az segít kicsit rendszerezni a gondolatait. Térd behajlít, láb előre keresztbe, közben Chan szembe nézni és ha egy mód van rá, akkor még túl is élni a manővert. Egyszerű, végülis csak hat dologra kell odafigyelni egyszerre. Ismét igyekezett megtalálni a tempót, amivel az előbb egész tűrhetően koszorúzott, ez azonban most nem ment olyan jól. Ő sem tudta volna megmondani, hogy pontosan mi történt, mit csinált másképp, mint eddig. Az egyik pillanatban még két lábon állt egyenesen, a következőben pedig már fenéken csúszott hátrafele a jégen.

- Hoppá – kapta le Chan a fejét, hogy megnézze, minden rendben van-e. Látta, hogy Jeongin egyben van és el is kezdett feltápászkodni, úgyhogy úgy döntött, megpróbálja kicsit bátorítani még. – Most legalább be volt hajlítva a térded. Menj ezzel még egy fél kört, hogy legközelebb ne félj tőle, aztán gyere be a kiskörre és mondom a következőt.

Jeongin összekaparta magát a jégről, és ahogy Chan mondta, még nagyjából fél kört ment hátrafele, aztán visszaváltott a sokkal kényelmesebb előre haladásra és a középső kiskörben megállt. Chan a következő feladaton gondolkodott. Jeongin még nagyon kezdő volt, nem akart semmi túl nehezet adni neki, de a nagyon-nagyon alap dolgokon már túl voltak. Végül egy olyan feladatnál állapodott meg, amit igazából egyszer kell begyakorolni, utána már puszta izommemóriából is lehet csinálni.

- Hármasokat csináltunk már?

- Szerintem még nem.

- Tényleg? Épp itt az ideje.

Chan amennyire tudta röviden és érthetően elmagyarázta az előre belső hármast, majd be is mutatta.

- Azt a fene jégtáncos mindenedet – motyogta Jeongin az orra alatt, reményei szerint elég halkan ahhoz, hogy Chan ne hallja meg. Amikor az edző mutatta, egészen egyszerűnek tűnt a feladat, de amint ő megpróbálta, csak egy nagyon szép hátraesés lett belőle.

- Nem kell ám feltörölni a jeget, van rá gépünk is – Chan egyből megpróbált kicsit segíteni is – Első próbálkozásnak kifejezetten jó volt, végülis átfordultál, csak utána nagyon átmentél külső élre, és elvitt a súlyod. Próbáljuk meg ezt még egyszer-kétszer, aztán nézzük meg másik lábra is, aztán mehetünk forogni.

Az edzés végül egész szép véget ért. Jeonginnak már volt, amikor sikerültek a hármasok, és az állóforgásból sem esett akkorkákat, mint szokott, ezt pedig sikerként könyvelte el. Azt viszont megfogadta, hogy amikor csak tud, tényleg oda fog figyelni arra, hogy előre nézzen ne lefelé, mert ezt az egymás szemébe nézős korcsolyázást még egyszer nem biztos, hogy túlélné Channel.

[Hátra áttevős koszorú kb. 0:25től 3:25ig (utána sima hátra koszorú van, ami annyiban más, hogy nem emeli fel a lábát) https://youtu.be/oEFtAisknTY ]

[Előre belső hármas, ami a második amit csinálnak: https://youtu.be/oEFtAisknTY ]

[Sajnálom, hogy nincs gyakrabban rész, de egyszerre készülök nyelvvizsgára, diákdirire és közben még korizok is, szóval nem igazán van időm írni... Szombaton nyelvvizsgázok, utána szerintem már valamivel jobb lesz és gyakrabban fogok tudni feltölteni!]