Élet Vagy Halál

Második rész

Mikor kinyitottam a szemem egy vörös hajú lány mosolya fogadott.
- Ébresztő Hermione, gyönyörűen süt odakint a nap! - üdvözölt Ginny, majd kiment a szobából. Már 3 napja, hogy a Weasley-éknél vagyok és eddig eseménytelenül teltek a napok. A halálfalókról azóta az eset óta semmi hír, de érezhető a felszín alatt történő tevékenykedésük. Remélem a szüleim is jól vannak...
- Hermione - hallottam Mrs. Weasley hangját a földszintről - kérlek keltsd fel Ronaldot és gyertek reggelizni!
- Rendben! - kiabáltam vissza, majd kikeltem az ágyból és elindultam a fiú szobájához. Kissé kínosan bekopogtam és benyitottam. Ron becsukott szemmel feküdt az ágyában és éppen arról beszélt, hogy a csokis torta nem megfelelő egy manó szülinapjára. Jellemző rá az álmában való beszélés.
- Ron - szólítottam meg, majd mikor nem érkezett rá válasz kicsit megráztam és újra próbálkoztam - Ron!
- Te jó ég, Hermione! - pattant ki a szeme és zavartan magára húzta a takarót.
- Gyere reggelizni - adtam át neki az üzenetet, majd mosolyogva kisétáltam a szobából hagyva, hogy felébredjen. Leérve a lépcsőn mosogatás, kötés, rántotta sütés és terítés hangját hallottam, melyet Mrs. Weasley mind egyszerre csinált. Imádom a varázslatot! Leültem Fred és Ginny közé, majd vettem magamnak egy kis rántottát és töltöttem magamnak a tökléből.
- Fred, George! Az asztalnál nincs varázslat! - szólt rá az ikrekre, akik éppen a tojásokra szórtak valami varázslatot, amitől azok táncolni kezdtek az asztalon.
- Rendben anya - szóltak egyszerre a fiúk, majd letették pálcájukat, amitől a tojások visszarepültek a helyükre.
Ekkor Ron ült le az asztalhoz és kezdődhetett a reggeli. Miután végeztünk Ginnyvel úgy döntöttünk, jó lenne egyet sétálni a réten, így elmentünk és egészen ebédig sétáltunk és beszélgettünk. Nagyon sokat változott Ginny az elmúlt 2 évben. Sokkal határozottabb és nőiesebb lett, amit azt hiszem Harry is észrevett. Jókat beszélgettünk egymással ebben a pár napban és úgy érzem közelebb kerültünk egymáshoz.
Ebéd után felmentünk Ginny szobájába és társasjátékokkal ütöttük el az időt. Természetesen az összes varázsló játék volt, amiket én annyira nem ismertem, de pont ettől voltak olyan viccesek. Este felé járt az idő, amikor én már pizsamában éppen fogat mostam. Ekkor egy bagoly huhogást hallottam, majd párbeszédet a lépcsőről és Harry nevének említését. Kíváncsian kirohantam és lehajoltam a korláton.
- Jól hallottam, bagoly jött?
-Te se találkoztál vele? Úgy látszik eltévedt a házban - válaszolt Ginny.
- Komolyan? - kérdeztem nevetve.
- Komolyan - válaszolta egy ismerős hang, mire Ginny eltűnt a lépcső aljáról. Mrs. Weasley, Ron és én is lefutottunk a lépcsőről és szembe találtuk magunkat a szemüveges, fekete, kócos hajú barátunkkal, akit éppen Ginny ölelt át.
- Harry! - kiáltottam, majd odafutottam és egy öleléssel üdvözöltem a váratlan látogatót.
- Szia - köszönt nekem ő is. A kezemben lévő fogkefét csak utána vettem észre, amin elmosolyodtam. Utánam Ront is megölelte, majd mögénk nézett.
- Nahát! - hallottam Mrs. Weasley hangját is, majd szoros ölelésbe húzta Harryt. - Harry, kis drágám! De hát miért nem értesítettél minket, hogy jössz? - kérdezte mosolyogva az asszony, miközben két kezével megfogta a fiú arcát.
- Nem tudtam. Dumbledore... - kezdte, de az asszony azonnal közbeszólt.
- Jajj, az a rémes ember! De hálásak lehetünk neki - mondta vidáman. Ekkor éreztem, hogy Ron az arcomhoz nyúl, így felé fordultam és kérdőn néztem rá.
- Ott egy kis... fogkrém - mondta mosolyogva végig a szemembe nézve. Erre kissé kínosan elnevettem magam, majd találkozott a tekintetem Harryével, aki mosolyogva nézett a kettőnk között történőkre. Ebből a pillantásból következtetni tudtam valamire, amit már én is észrevettem a napokban: Harry is látta Ron furcsa viselkedését. Mostanában egyre érdekesebben viselkedik velem, félénkebb és kedvesebb is. Nem tudom mi történhetett, de azt hiszem tetszem neki és lehet, hogy az én érzéseim is más irányba változtak iránta. De ezt még nem tudom biztosan.
Harry érkezése után felmentünk Ron szobájába és leültünk a szoba közepére. Harry elővette a Reggeli Prófétát, megnézte, majd Incendio-val meggyújtotta.
- Olvastam mi történt pár napja a hídnál... - kezdte Harry, de nem tudtam megállni, hogy ne szóljak közbe.
- Hihetetlen, mit művelnek a halálfalók! Nem elég, hogy itt a varázsló világban is balhéznak már a muglikat sem tudják békén hagyni? Arról nem is beszélve, hogy a varázslók létezését veszélyeztetik az ilyen kis akcióikkal - mondtam ingerülten, majd Ronra néztem, aki csak lehorgasztott fejjel ült mellettem. Mikor észrevette, hogy nézem megszólalt.
- Hát igazad van Hermione - nézett rám, majd zavartan Harryre nézett - de azt is hallottátok miért jártak a muglik között?
- Igen, hihetetlen. - szólt Harry, majd mikor látta, hogy kérdőn pillantok rá folytatta - Hát nem hallottad? Elmentek az Abszolútra és betörtek Ollivander boltjába úgy, hogy fel is égették azt.
- De a legyszörnyűbb, hogy el is rabolták őt - fejezte be Ron a történetet, mire én lesokkolva néztem rá.
- De hát miért kellene nekik Ollivander? - gondolkoztam el ezen, amire csak fejrázást kaptam a két fiútól. Ez a történet egyre furcsább számomra.
- Te mikor jöttél? - nézett rám pár perc csend után Harry.
- Néhány napja. Sokáig nem tudtam eljöjjek-e - feleltem, majd Harry bólintott egyet jelezve, megérti miért hezitáltam ezzel.
- Anya egy hete tisztára kiakadt - szólt hirtelen Ron, mire odakaptam a fejem - Azt mondta Ginny meg én ne menjünk vissza a Roxfortba. Mert hogy túl veszélyes.
- Jajj ne már! - mondta Harry nevetve.
- Sokan vannak így! - szóltam rá Harryre. Láttam rajta, hogy nem gondolja komolyan a helyzetet és ez zavart. - Az én szüleim is tudják, hogy gáz van, pedig ők muglik! - gondoltam vissza a hídas eseményekre és a rádióban hallott korábbi történésekre. Az emlékekre kirázott a hideg.
- Na mindegy - folytatta Ron - apa mondta anyának, hogy azért ezt nem kéne és anya végül is belenyugodott - mesélte el Ron, mire bíztatóan rámosolyogtam.
- De hát... Hol lenne jobb, mint a Roxfortban, ahol ott van Dumbledore? - tette fel a kérdést Harry, mire én aggódva ránéztem.
- Tudod, sokan azt mondják hogy - akadtam meg, de végül folytattam - Dumbledore megöregedett.
- Ez hülyeség! - ellenkezett Harry - Hiszen csak... mennyi lehet? - nézett körbe rajtunk segítségkérően.
- 150 körül van - mondta végül Ron, mire Harry elmosolyodott. - Plusz-mínusz néhány - tette hozzá Ron nevetve, mire én is elnevettem magam. Hosszú idő óta először nevettünk ilyen jól, hárman együtt. A sok megpróbáltatás és a sötét idők el is feledtették már velem milyen jó érzés nevetni.
Miután befejeztük a beszélgetést én felálltam, elköszöntem a fiúktól és a fürdőszoba felé sétáltam, hogy befejezzem a fogmosást. Miután végeztem bementem Ginny szobájába, aki már rég aludt. Végignézve rajta felidéztem az ölelést, amit Harrynek adott, mikor ő megérkezett. Azt hiszem közöttük még lesz valami ebben a tanévben. Halkan bebújtam a Ginny melletti ágyba és magamra húzva a takarót szinte azonnal elaludtam.