Élet Vagy Halál

Első rész

- Jó reggelt Hermione - hallottam édesanyám hangját, ahogyan felhúzta az ablakomon lévő redőnyt, majd éreztem, ahogyan a hideg levegő betölti a szobámat - Ideje felkelned édesem.
- Rendben, csak egy perc - szóltam neki álmosan, majd átfordultam a másik oldalamra és még egy kicsit aludtam. Pár perc múlva kikeltem a puha ágyamból, felöltöztem és lementem a lépcsőn egyenesen a konyhába. Anya éppen mosogatott és közben a rádiót hallgatta, apu pedig még nem tért haza az esti műszakjából. Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni a vajas kiflimet, amikor egy ajtó csapódást hallottam.
- Sziasztok - köszönt apa, majd egy gyors puszit adott anyunak és lekapcsolta a rádiót, mire én is felemeltem a fejemet. - Nem fogjátok elhinni mi történt, mikor hazafele jöttem. - erre már anyu is kíváncsian nézett apára. - Egyszerre csak a napsütéses időből viharos felhők gyűltek az égre és hatalmas szél támadt, pedig nem volt megjósolva az időjárásban. Érdekesnek is találtam, de inkább siettem haza, nehogy elkapjon az eső. Mikor jöttem át a Millenium hídon elkezdett mozogni és mintha le akarna szakadni, úgy hullámzott. Az összes ember aki rajta volt, velük együtt én is elkezdtünk lefutni a hídról és még szerencse, hogy mindenki leért róla, mielőtt az hatalmas csobbanással a vízben landolt - fejezte be apám a mondandóját, mi pedig anyámmal elképedve hallgattuk.
- Te jó ég, szívem, de ugye nem esett bajod? - kérdezte anyám, majd megsimította apám arcát.
- Nem, sérülés nélkül leértem a hídról, miután segítettem pár embernek lejönni róla - ült le ő is az asztalhoz gondterhelten és fáradtan.
Én csak csendben ültem az asztalnál és próbáltam felfogni mi is történt. A napsütéses időből hirtelen viharos, szeles idő lett. A híd magától leszakad, ami már évtizedek óta ott áll és egyetlen vihar sem tudta eltűntetni eddig. Volt egy sejtésem, mi történhetett, de az túl lehetetlennek hatott nekem. Még is ez volt az egyetlen magyarázat arra, ami történt.
- Apu! - szólítottam meg végül, mire rám nézett, miközben beleharapott a pirítósába. - Láttál bármit, ami furcsa lett volna ott a híd környékén?
- Nem, nem igazán emlékszem semmi érdekesre és nem is láttam semmit, ami arra utalt volna, hogy ekkora katasztrófa fog bekövetkezni - szólt végül apu, majd újból enni kezdett.
- És mesélj, mi volt ma a páciensekkel? - ült le anyu is az asztalhoz és elkezdtek beszélgetni a fogorvosi dolgaikról, miközben én egyre biztosabb voltam a megérzésemben, de sehogy sem akartam elhinni magamnak. Bár mikor a tavalyi év végén betörtünk a Minisztériumba és szembe találtuk magunkat a halálfalókkal, éreztem, hogy nem az lesz az első és utolsó találkozásunk. De azt sose gondoltam volna, hogy egészen a muglik világáig elmerészkednek és van bátorságuk a varázsló világ létét veszélyeztetni egy ilyen, számukra tréfás "balesettel". Kizökkentem a gondolataimból és végignéztem a szüleimen, akik még mindig a munkáról beszélgettek. A halálfalók megjelenése a muglik világában azt is jelentette, hogy most már ők sincsenek biztonságban, ami szörnyű idegességgel töltött el. Gyorsan megreggeliztem és felmentem a szobámba. Ekkor egy bagoly repült be a szobámba egy levéllel a szájában. Amint leszállt az ágyamra kivettem a szájából a papírt és elkezdtem olvasni.

Kedves Hermione!
Hallottuk, hogy milyen szörnyűség történt a mugliknál, ez egyszerűen, elfogadhatatlan! Milyen messzire merészkednek a halálfalók! De az ok, amiért írtam az az, hogy remélem nem esett semmi bajod neked és a családodnak, valamint szeretnélek Téged meghívni hozzánk addig, míg az iskola el nem kezdődik. Úgy gondolom varázslók között nagyobb biztonságban lennél most.
Remélem elfogadod a meghívást, szívesen látunk Téged!
Szeretettel: Mrs. Weasley

Miután elolvastam a levelet sokáig gondolkoztam azon, vajon biztonságosabb lesz-e így nekem. Végül megkérdeztem erről a szüleimet és egy hosszú beszélgetés és győzködés után megengedték, hogy odautazzak. Ezután kerestem egy pennát és egy papírt,  a levelet és odaadtam a bagolynak, aki elrepült vele. Néztem az egyre távolodó pontot az égen és elgondolkoztam, vajon mi fog várni ránk ebben a tanévben a Roxfortban? Az biztos, hogy nagyon veszélyes és más lesz, mint a többi évünk. Vajon lesz valami olyasmi is, amire nem számítok? Hamarosan kiderül...