𝚂𝚣á𝚐𝚞𝚕𝚍ó 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖

2.rész

1 héttel később

Gyorsan elrepült az idő és már szerda volt. Már utón is voltunk Carlos-sal a szálloda felé és nem kicsit voltam ideges.

-Csak nem ideges vagy? -pillantott rám utána vissza is kapta a tekintetét az útra.

-Talán egy kicsit!

-Nekem nem úgy tűnik! -biccentett a kezemre, ahol az ujjaimat tördeltem, de annyira, hogy csoda, hogy nem törtek el.

-Jó. Nagyon ideges vagyok. Ez már nem az egyszerű F2 hanem az F1. Itt minden hiba után elővesznek! -pánikoltam be.

-Hé! -mondta és megfogta a kezemet. -Nem lesz semmi baj Laura. Itt leszek neked. Igaz egy-két garázzsal arrébb, de ott leszek. Meg Sarah mindig a nyomodban lesz őt ismerve!

-Köszi Carlos! -hajoltam közel hozzá és egy gyors puszit nyomtam az arcára.

Kb. 20 perc kocsikázás után megérkeztünk. Épp a bőröndjeimet pakolta ki, amikor megszólalt mögöttünk valaki.

-Mi van Sainz? Új barátnőd van? -hátra fordultunk és egy barna hajú srác állt ott és Alpha Tauris pólót viselt, mellette pedig Charles állt, aki próbálta vissza folytani a kitörő nevetését.

-Pofa be Gasly. Ő a húgom! -sétáltunk oda hozzájuk és Charlesból kitört azon nyomba a nevetés. Utána Carlos is elkezdtet röhögni, de főleg Charles hülye nevetésén, én meg csak el mosolyodtam rajtuk.

-Te tudtad haver és nem mondtad? -fordult a még mindig röhögő srác felé.

-Ne haragudj, de kíváncsi voltam! -hagyta abba a röhögést. -Szia Lau. Rég láttalak! -ölelt magához a fiú.

-Neked is szia Charles! -mikor elengedtük egymást az idegen srác elém lépett.

-Bocs az előbbiért. Nem tudtam, hogy testvérek vagytok!

-Nincs semmi baj! -eresztettem egy halvány mosolyt.

-Pierre Gasly! -nyújtotta felém a kezét.

-Laura Sainz! -fogadtam el.

Így négyen elindultunk be a recepcióra. Mind annyian becsekoltunk és elindultunk megkeresni a szobáinkat. Carlos és Charles elég hamar le kapcsolódtak, mert egyel aladtunk voltak így Gaslyval mentünk még egy emeletet. Közben folyamatosan beszélgetünk és bevallom meg is kedveltem. A liftből kiszállva ellenkező irányba indultunk mind a ketten. Rengeteg ajtó közül meglett végre az enyém és ahogy benyitottam azonnal be is vetettem magam az ágyba.

Nem tudom hány órát aludtam, de ajtó dörömbölésre keltem fel. Komásan kikászálódtam az ágyból és ajtót nyitottam, ahol a drága bátyám állt.

-Mi van már fafej? Még aludtam volna!

-Ne haragudj. Csak gondoltam már éhes vagy szóval jössz?

-Hát.....!

-Akkor ezt igenek vesszem. Öltözz megvárlak itt! -közben be lökdösőt a szobába. Nem akartam vele leállni veszekedni, mert úgy is ő lenne a győztes. Gyorsan felkaptam magamra valamit és ki is léptem a szobámból.

-Nem tudtál volna gyorsabban felöltözni? -fordult felém ahogy sétáltunk a lifthez.

-Mit akarsz? 5 perc alatt készlettem. Nekem ez rekord! -ahogy beléptünk a liftbe el is indult.

Egymás mellett léptünk be az étterembe, ahol rengeteg csapat, pilóta és vendég ült. Nem hazudok nagyon zavarban voltam már el szoktam ezektől. Carlos biztatóan megszorította a kezemet a másik oldalról meg mellém vetődőt Sarah.

-Ne izgulj már! -súgta az előbbi. Csak bólintottam és Carlost követve helyett foglaltunk egy üres asztalnál. Mikor megrendeltük a vacsoránkat a szemem sarkából kiszúrtam egy ismerős arcot.

-Lando! -intettem a srácnak és fel állva a helyemről a karjaiba vetettem magam és jó erősen megöleltük egymást.

-Rég láttalak Lau! -röhögőt fel ahogy elléptünk egymástól.

-Kinek mi. Nekem ez a 4 nap is sok volt! -röhögtem vele együtt. Carlos révén mi is elég jól kijöttünk egymással. Néha eljöttem vele a versenyekre, amikor még a McLaren csapatát erősítette és jókat beszélgetünk így hárman, vagy csak mi ketten Landoval.

A fiú le is ült hozzánk és utána helyett foglalt mellettem Max, akit szintén boldogan öleltem meg, mivel őt is régóta ismertem így vele is elég jó barátok voltunk.

Ahogy kihozták mindannyiunknak a vacsoránkat evés közben beszélgetünk és jókat nevettünk. Mikor befejeztük még mindig ott ültünk és beszélgetünk. Én most Maxel tettem ezt, amikor valaki mellé ülve lelökte a székről.

-Ne haragudj haver! -nevetve nézet a még mindig a földön ülő srácra.

-Nincs harag! -állt fel a földről és leült egy üres székre.

-Na, komolyra véve a szót! -fordult felém. -Daniel Ricciardo! -nyújtotta a kezét.

-Laura Sainz! -fogadtam el a kezét. A nevem hallatán ledöbbenve kapkodta a fejét rajtam meg Carloson.

-Nem hasonlítottok egymásra. Te jobban nézel ki! -nézet rajtam végig.

-Ezt nem veszem sértésnek, de vigyázz miket mondasz a húgomról! -nézett komoly tekintettel rá.

-Oké. Nyugi! -rakta fel védekezően a kezét.

-Akkor én most mennék is mielőtt kitörne a harmadik világháború! -léptem Carlos mögé és adtam egy gyors puszit az arcára.

-Én is kaphatok? -szólalt fel Daniel egy mosollyal az arcán.

-Persze... Csak nem tőlem! -mondtam és Sarahval együtt távoztunk a helyiségből.