𝚂𝚣á𝚐𝚞𝚕𝚍ó 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖

24.rész

 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓼𝔃𝓮𝓶𝓼𝔃ö𝓰𝓮 

Még tegnap este hazaérkeztem Monacoba. Nem tudtam a családom elé kerülni ilyen állapotban. Egész este nem bírtam elaludni csak feküdtem az ágyban és bámultam a plafont. Már ha bele gondolok, hogy életem szerelme ma megy hozzá egy másik férfihoz...Szenvedtem, de rohadtul. Ki sem akartam kelni az ágyból csak valaki az ajtó túl oldaláról nagyon is ezt akarta. Nagy kedvel nyitottam ajtót és Gasly állt előttem. Meg sem várta, hogy behívjam be lépett mellettem.

-Menny el. Kérlek! -fordultam felé.

-Nem. Meg kell hallgatnod!

-Oké. Mit akarsz? -csuktam be az ajtót és leültem a kanapéra.

-Meg kell akadályoznod, hogy Laura hozzá mennyen Theohoz! -ült le velem szembe.

-Próbáltam, de nem sikerült! -néztem el róla. -Ha csak ennyit akartál akkor tudod merre van az ajtó!

-Nem mondta el, miért megy hozzá igaz?

-Nem!

-Akkor elmondom röviden. A lényeg, hogy elveszik a házukat, ha nem megy hozzá!

-Nem értem akkor miért jöttél? Hiszen te is ismered, hogy hiába jelenék meg ott ő akkor is igent mondana annak a...! -inkább be sem fejezem. Felálltam és készültem ott hagyni, de amit mondott meg állásra kényszerített.

-Terhes!

-Akkor legalább már le is tudták! -fordultam vissza felé.

-Nem tőle az. Hanem tőled!

Hosszú perceken át nem tudtam mit mondjak. Kettős érzés fogott el. Nagyon is örültem annak, hogy gyerekem lesz, de mérges is voltam, hogy eltitkolta. Pedig lett volna rá alkalma nem is egyszer.

-Te ezt honnan tudtad meg?

-Elmesélte és hidd el, hogy nagyon szenvedett amiért nem volt képes elmondani!

-Oké! -élesen beszívtam a levegőt. -Miért jöttél segítséget kérni tőlem, amikor tudtommal te is szerelmes vagy belé?

-Figyelj! -lépett közelebb hozzám. -Addig tényleg szerelmes voltam belé, amig meg nem tudtam, hogy terhes tőled, de mint az egyik legjobb barátja nem tudom végig nézni azt, hogy hozzá megy egy olyan emberhez, akit nem is szeret és tiszta szívéből gyűlöl! -kikerült és elindult az ajtóhoz. -Én megtettem, ami tőlem telt innentől te döntesz! -mondta is ki is lépett az ajtón.

 𝓛𝓪𝓾𝓻𝓪 𝓼𝔃𝓮𝓶𝓼𝔃ö𝓰𝓮 

Reggeltől egészen délig a szobámban voltam a két anyukával meg a koszorús lányokkal. A ruhát azt teljes szívemből gyűlöltem, mivel Theo anyja választotta meg persze mindent gyűlöltem, de majd megtanulok vele együtt élni.

Ahogy lassan eljött az idő mindenki elindult a helyére én meg a tükör előtt álltam és néztem farkasszemet magammal. Egy idő után a szemem le vándorlót az egyre nagyobb hasamra. Körkörös mozdulatokkal simogattam a bennem fejlődő kis lányt vagy kis fiút.

-Bárcsak most az apádhoz mennék hozzá!

Még sokkáig állhatam ott, de apa hangja ki zökkentet.

-Készen állsz? -lépett mellém. Csak egy aprót bólintottam és át karolva őt indultunk el.

Már csak arra eszméltem fel, hogy Theo-val szemben állok és a pap még olvasott fel valamit, amire nem nagyon figyeltem csak a tömegben néztem körbe. Ahol rögtön Carlost és a mellette ülő szüleimet, Saraht és Pierret szúrtam ki.

-Akkor ellenzi valaki, hogy ez a két szerelmes házasságot kössön egymással! -szólalt fel hangosan a pap és már készült folytatni, de valaki megakadályozta benne.

-Igen. Én! -mindenki abba az irányba kapta a tekintetét és Daniel állt az ajtóban öltönybe fel öltözve.

-Ezt, hogy érti uram? -kérdezte újfent a pap.

-Nem engedem, hogy érdekházasságot kössön, azaz ember, akit szeretek! -elindult felénk és folyamatosan velem tartotta a szemkontaktust.

-Menny el! -fordultam felé, amikor már a lépcső aljánál állt.

-Nem Laura. Nem fogok elmenni! -sétált fel hozzám közvetlenül elém.

-Nincs semmi más okod, hogy itt legyél!

-Azon kívül, hogy szeretlek a közös gyerekünk is számít. Nem? -ahogy ezt kimondta a terembe mindenki ledöbbenten fel sóhajtott.

-Te megcsaltál? -lökte arrébb Danielt.

-Nem Theo. Hamarabb lettem terhes tőle, mint ahogy igent mondtam neked! -a srác már nagyon nem tudott erre mit mondani csak idegesen bele túrt a hajába és hátat fordított nekem.

-Laura! -szólított meg Daniel és felé fordultam. -Hozzám jössz feleségül?

Perceken át nem mondtam semmit, de folytatta.

-Tudom, hogy a kapcsolatunk nem indult a legjobban főleg, hogy szinte mindennap felhúztalak meg az sem segített rajta, hogy megvertem az egyik legjobb barátodat, de mindent azért csináltam, mert kimondhatatlanul szerelmes vagyok beléd már a kezdetektől fogva és azt tudván, hogy lesz még egy közös gyerekünk csak még jobban beléd szerettem és egyszerűen nem hagyhatom, hogy másé legyél! -ahogy befejezte még közelebb lépett és mind a két kezemet megfogta. -Mit mondasz? -nézett egyenesen a szemeibe. Már épp készültem válaszolni, amikor a tömegből fel szólalt Sarah.

-Mondj igent! -feléje pillantottam és még fel is ugrott a helyéről.

-Igen hozzád megyek! -fordultam vissza felé és rögtön meg is csókolt. Az én rokonaim ujjongva tapsoltak, amig Theo-é inkább lassan eltűntek a templomból.

-Ugye tudod, hogy ezzel miénk lett a házatok! -lépett oda hozzánk Theo.

-Felőlem legyen. A lányom boldogsága fontosabb, mint egy hülye ház! -lépett mellém apa. Erre már nem mondott semmit csak mérgesen ott hagyott minket.

Őszintén nem is foglalkoztam vele csak újra megcsókoltam azt az embert, akit tiszta szívemből szerettem.