Ömlik a fekete vérem, embereket alkot,
S ezen lények éppen döfnek belém,
Könnyeim kicsordultak, nem rejti el a titkot;
Egy szerencsétlen vagyok, beállnak a rossz gondolatok elém.
Azt kérlelik hogy hogy legyen királyságom övék.
Kinyitom számat, ordítok.
Viszont ők vernek, s cérnát szőnek elénk.
Elfogyasztom magamat, bennük mostmár megbízok.
Egyedül maradtam.
