A kezem remegve átnyúl a realitáson,
Egy rózsához ér.
Nem vagyok túl még az alváson,
Minden szem engem mér.
Ujjaimat eltöri.
Amint ránéz,
Megveri.
Megrág engem a réz.
A számok egybefolynak,
Már semmi sem az igazi.
Az idő teker, megfojtanak
A kezek, a kéz mely' mértani.
Megmártózom véremben,
Melyet utálok.
Mindent amit látok csak a miértemben.
Az aranyfa, melyre felmászok.
Leesek, bordáim összetörnek.
Mivé lett oly drága testem.
A test amelyet savval öntenek.
Hová lettem?
Izmaim gyengék,
Gyengék hisz mindenki őket akarja.
Hozzányúlok a szilánkokhoz,
Egyedül a kezem takarja.
A rózsa oly' lassan megszúr.
Kezeimet látom egyedül.
A csepp meg befúr.
Agytekervényem megszárad feltétlenül.
Leesek, bordáim összetörnek.
Mivé lett oly drága testem.
A test amelyet savval öntenek.
Hová lettem?
