A vihar szeme (Jikook) Befejezett.

A Vihar Szeme

2011 tavasza van. Épp olyan meleg mint minden évben ilyenkor. És a tornádó szezon kezdete. Amiért is ide költöztem ebbe a kis békés 50 ezer lélekszámú kisvárosba Joplinba. Három éve érkeztem ide Koreából, és álltam be vihar vadásznak.  Hogy miért is? Mert érdekelnek, és mindig ámulatba ejt a természet ezen ereje. Amikor a hatalmas felső lefelé irányulóan kezd el örvényleni, vagy amikor elsötétül az ég, és az egész sárgás zöldes színben játszik, ami a tornádó előjele. De leginkább az adrenalin miatt is lettem vadász. Eredetileg csak hobby szinten érdekelt, de amikor életem első víztölcsérét megpillantottam egyből beleszerettem. Akkor és ott határoztam el magam, hogy elköltözöm és csak a tornádóknak fogok élénk. De ezt megcáfolnám amikor is megismertem őt, a szőke, kék szemű táncosomat Park Jimint. 

Egy hirdetés révén ismertem meg őt, és lett az albérlő társam. Bár  heterónak vallja magát, de ez alig hihető állítás a részéről. A két év alatt mióta itt lakik egyszer sem hozott fel nőt. Pedig minden hétvégén elmegy bulizni Monával. Na az egy akkora ribanc még rám is rám akart mászni egyszer a kocsi feljárón. Csak hát ugye engem nem nagyon izgat ő, és a  többi nőszemély sem. Ugyanis meleg vagyok és ez amolyan nyílt titok köztünk, de soha nem hányta a szememre. Ezért is szerettem bele azt hiszem. Az egész lényét imádom a teste minden apró porcikáját végig csókolnám, és addig kényeztetném, amíg könyörögni nem kezdene nekem, hogy hagyjam abba. Ennyire szeretem ő, a kecses szőke kis zumba oktatómat. Bár kb 1 éve elvesztette a munkáját mert, bezárt a konditerem ahol oktatott, így átállt az online órákra, csak az vehet részt rajta aki feliratkozott és kifizette a tandíjat. Így élünk mi kettecskén egy 90 négyzetméteres házban Joplinban. 

***

Ma május 22 van már a reggel párásan indult, és ez csak fokozódott délig bezárólag. Én árgus szemekkel figyelem a számítógépem monitorját, hogy ugorjak ha ki adnak egy esetleges tornádó figyelmeztetés. Az idő pont megfelelő és tölcsér megfigyelésére. Ekkor telefonom csörren meg és gyorsan fel is kapom azt. 

-Mond!? - szólok bele egyből. 

-Szupercella van kialakulóban jössz ,vagy csak meg figyeled?

-Hol?-kérdezem izgatottan.

-90 mérföldre Joplintól nyugatra. 

-Gyere értem a fiúkkal. - hamar le is tettem készüléket. És kezdtem összepakolom a motyomat és elindulok lefelé. Ahol Jimin éppen nyújt az óra előtt. 

-Héé hova mész? - szól utána akkor amikor a cipőmet húzom éppen fel. 

-Egy Szupercella van kialakulóban. - egyenesedek fel és rá pillanatok. - Jó lenne ha nem fulhallgatoval ugrálnál. - jegyzem meg cinikusan, amire egy fintorgós fejet küldött nekem vissza válasz gyanánt. Evvel ki is léptem a házból, majd a telepjárom felé vettem az irányt. Amint beindítottam egy rossz érzés lett úrrá rajtam de nem tudtam hova tenni így inkább az útra koncentráltam. Ahogy kiértem a városból fekete gomolyfelhoket pillantottam meg hamar félre álltam és kicsaptam a laptopom, majd a ragar képre néztem. Hatalmas vihar rencer volt kialakulóban és éppen ez a perem része. Gyorsan kaptam a telefonom után és tárcsáztam is a fiúkat. 

-Tess!- szól bele barátom. 

-Egy hatalmas vihar rencer van kialakulóban tőlem délnyugatra. Telefonálj be a meteorológiai intézetbe a tornádó figyelmeztetés adják ki a  térségre. - hadarom el gyorsan a dolgot. 

-Rendben. - evvel le is tettem a telefont és indultam tovább. Ekkor megint beugrott Jimin, de nem féltem, mert már kicsit kioktattam mi a teendő, ha egy tornádó. Még azt is elmondtam neki mire figyeljen az égen ha ki néz az ablakon.