The king (Dark Maffia)

☆1. fejezet☆

Amennyire lehetséges kényelmesen elhelyezkedve a frissen tisztitot és fertőtlenítet páholyülésben, apámmal szemben az ablakon ki leskelődve a bárányfelhős égboltot nézegetve, próbáltam nyugtatni a kocsonyaként reszkető kezeimet. Eljött az a nap, amitől egészen tíznégy éves korom óta, az az három éve, amikor is felvilágosítotak, arról még is mit jelent a bemutatás, megállás nélkül féltem.
Ma lesz az első, hogy apám engem is bemutat a familiának. Először alig akart bele menni a dologba, egyedül, feleségével akart elindulni a találkozóra, engem pedig szokás szerint a nevelőnőmre bízni, de most anyám sokáig nyagadta miatta, mire végül beadta a derekát és elfogadta a meghívot, úgy hogy vissza jelzett, engem is magával vissz. A familia természetesen, kissé meg késve, de érdeklődni kezdett rólam, eddig eltitkolt leányról és arról hogy, eddig apám pontosan miért is nem számolt be rólam.
Tulajdonképpen, erre az aprócska dologra én is egészen kíváncsi voltam. Természetesen, csak fül alatt, arra képtelen lettem volna, hogy kérdéseimnek hangot is adjak.
Hosszas ecsetelés után, amit egyik este a dolgozó szobája ajtajában ácsorogva kihallgattam, végül ki magyarázta magát. Egészen kíváncsiak is lettek a többiek reám, aminek nem igazán örültem. Elvégre, eddig sokkal jobban örültem a láthatatlan címnek, amiről egészen odáig nem is tudtam, de védelmet adott a kiváncsiskodokal szemben.

Talán van valami jó is abban, ha az emberről az sem tudják, hogy a világon van. Például, nem kellett eddig ennyit foglalkoznom a diétás ételekkel és azokkal, hogy egy nap mennyi vitamint viszek be a szervezetembe. Senki sem számolgatja, hogy egy gyümölcsbe mennyi is mondjuk a C-vitamin vagy de? Én legalább is eddig sosem tettem, csak finom volt és ettem.

Anyám esküvő reményében, onnantól, hogy végül minden tisztázódott és hivatalosan is engem is meg hívtak, folyamatosan oda figyelt arra mennyit eszek, hogyan öltözködöm és milyen a hajam. Képes volt külön ruhákat varratni nekem, amik finoman fogalmazva, közszemléletre tesszik a telt idomaimat, de elrejttik a feleslegeket. Ezek után a délutáni edzéseire is magával rángatot, hogy tökéletes formában legyek a találkozásnál. Felvilágosítot a sminkkel kapcsolatban és egy egész gyakorlóknak való smink készletett vásárolt a számomra, hogy szép lassan meg tanuljam őket használni. A szempilla spirált volt a legkönnyebb és a legegyszerübb használni, ezért azt mindig a kezembe vettem, mert szépen meghoszabítota a pilláimat. Anyám, ennek persze nagyon örült és nem egyszer meg is jegyezte, hogy kezdek átalakulni. Bár én ebből nem sokat éreztem az edzés, annyiban segített, hogy így kevesebb időm volt pánikolni attól, hogy mi lesz, ha nem fogadnak be vagy ha senkinek nem fogok tetszeni és egyedül maradok. A nővéremmel ellentétben, aki gyönyörű volt, én könnyen híztam, elég volt egy kisebb szelett csoki torta és már is a popsimra ment a kiló.
Már pedig én nagyon szerettem a csokitortát és mindent, ami csokis. De még a tavaszi tekercset is. A mogyorós édességekről már nem is beszélek. Ezek mondjuk az alakomon is meglátszottak.
Széles csípőm és szeplős arcom túlságosan feltűnő volt az élénk rozsda vörös hajamal együtt, amin nem igazán segített a fakó és úgyszint szeplős, hófehér bőröm. Színt, egyedül a kék szemem hozott, amivel állítólag úgy néztem ki, mint egy pár napos ártatlan csecsemő. Kerek arcom még inkább rá segített, hogy örökre egy kis karon ülő gyerekként lássanak mások és feltűnő legyek még a vakoknak is. A kis családunk pedig nem igazán szerették a feltűnést én visszont világítotam, mint egy izzó villanykörte, ezért apám nem is igazán mutogatott, ha nem volt kötelező az egész család részvétele, ami tekintve, hogy rólam nem sokan tudtak, nem sokszor fordult elő. Inkább otthon gubasztotam, szeretett nevelőnőmmel és romantikus könyveket olvasgattam a padláson erejtet poros dobozokon. Próbáltam elképzelni, hogy én is egyszer szerelmes leszek és valaki számára az én külsöm is gyönyörű lesz, de ahogy a tükör előtt nézegetem magam, nem sok önbizalmam adódott. Már kiskorom óta plusz súlyokkal szenvedtem, nem voltam sosem vékony alkatú sem magas, inkább kis növésű és kerek. Már pedig apát elnézve, anyát azért vette el, mert ő szép volt, hosszú lábai voltak, szép darázs dereka és igazán szép, mesébe illő arca. Az essze meg kérdőjelezhető volt, de mint anya, nem panaszkodhatam annyira, hiszen pont így lehetett szeretni. Egyik este a családi vacsoránál, éppen a szabályokat beszéltük át, ami a találkozásnál a familiára vonatkozik és amit nekem is egészen a végéig be kell tartanom, amikor anyám lustán végig nézet rajtam és az orra alatt megjegyeztte, hogy a néhai nagyanyám külsejét örököltem. Piros pozsgás arca, amely az asztalon lézengő vörös bortól származot, halovány mosolyra húzodott. Akár mennyire is örültem volna annak, hogy anya szerint, apa anyukájára hasonlítok, abban a pillanatban ez nem segített annyira az önbizalmamon, de inkább nem szóltam semmit. Apa előszőr szúrós szemmel anyát méregete, aztán ő is inkább az ételévvel foglalkozott tovább. Akár mennyire is szigorú volt, valamennyire mindannyiunkat szeretett. Még nagyon régen, nagymama éreztette vele, mennyire is fontos a család és az összhang meg a béke. Szegény nagymama sem járt valami nagy sikerrel, hiszen az előtt mi voltunk a vezér család, aztán dédnagyapa sikertelenül járt, mert nem született fia csak a nagymama, akit nem igazán akartak férfiak, így egy védelmező vette el, akit dédnagyapa kéz alatt, közös megegyezéssel, végül nagy öszeggel lefizetett. Ő lett apukám, apukája, aki egyetlen egy boldogságot kapott a kényszer házasságból az pedig apa által növekedő rangot.

Ezektől a meséktől is csak egyre inkább tartottam a találkozástól, ahol nem csak a szüleim rokonaival találkozom, hanem az egész familiávval. Teljesen idegen, veszélyes férfiakkal, gyönyörű feleségekel, akik lehet, hogy egyből lekezelően és véres szemekkel fognak figyelni, amit belépek, lehet hogy még annyi időt sem kapok, hogy rendesen, illedelmesen bemutatkozak, már ki tagadnak. Apának ez biztosan maga lenne a pokol, hiszen hűséget fogadott és életét adja a családért, de gyermekeit is szereti, pont ezért tartja mai napig titokban a nővéremmel is kapcsolatot, aki most egy másik országban éli boldog korlátlan életét egy teljesen új személyiséggel. Lehet, hogy nekem is ez kéne, de ahhoz túl kéne esnem egy hatalmas csalódáson, ami az én kitagadásom lenne. Két tűz között mérlegelve, minden napom kész katasztrófa volt. Azt sem szeretem volna, ha apának is ahhoz kell folyamodnia, hogy engem is kényszer házasságba kényszerítsen bele, de azt sem, hogy én is szégyent hozzak rájuk.
Tudtam, mit kell tennem, még is meg állított a félelem. Erősnek látszódni, úgy hogy közben világéletemben gyenge voltam, eléggé nehéz feladat.
Még is meg akartam próbálni a szüleim miatt.
Apám így is sokat veszített az utóbbi időben és ráadásul nővéremet, másik gyermekét, akit eredetileg a familia vezetőjének a fiához szántak, kitagadtták, miután szerelmi viszonyt folytatott egy ismeretlen férfiúval, ami hatalmas foltot hagyott a családunk nevén. Amerre csak mentek, mindenhol mutogattak rájuk és a hátuk mögött gúnyt űztek belőlük. Tudtam, hogy én nem okozhattok ekkora csalódást, mert akkor teljesen védtelenek leszünk, már pedig a mi életünkben, amivel a mi családunk foglalkozik, akik védtelenek, azok halottnak számítottak. Az olasz maffia egy kisebb családja voltunk, város szerte telepedtünk le és figyeltünk, ha kellett akkor pedig harcoltunk. Apám szerint ennyi bőven elég információ volt a számomra ezt is csak azért mondta el, hogy tudjam, kikkel találkozom és hogy mennyire vigyázzak arra, mit és kinek mondok. Ezek után annyiban is hagytuk ezeket a beszélgetéseket. Mindenki szép lassan felkészült a találkozásra.

Anya mellettem ücsörögve szorgosan pötyögöt valamit a telefonján, mindig írogatot a barátnőinek vagy a közösségi oldalakon nézegetett, posztolgatott valamit, felsem pillantott, amikor a repülő egy nagy huppanással végül, hosszas gurulás után az égbe emlekedett.
Az émelygéstkeltő és kellemetlen hatás végül meg hozta hatását.

A reggeli piritosom a torkomba szökent és makacsul egyre feljebb kívánkozot, ahogy szép lassan előjött a térisszony és a gondolat, hogy még is milyen távol lehetünk a biztonságos földtől. Egy percre óvatosan felé fordtítva a fejem, apa arcára néztem, aki morcosan, titokzatos tekintetévvel egyenesen engem vizsgált és kis biccentéssel utasított rendre.
Tudtam, hogy azt üzente ezzel, hogy viselkedjek nőként, ne gyerekként és tudjam kivel beszélek.
Számára nagy csalódás volt, hogy csak két leány született és egyetlen fiú sem érkezett a családunkba, ráadásul egyetlen családba maradt leánya még a legyektől is félt és kétbalkezes volt. Az önvédelem gyatra volt az erőnléti vizsgáim nem túl kiemelkedőek és a társasági életem is egyenlő volt a nullával.

Leküzdve a rosszul létet a remegő kezeimet tördeltem és az előttem elhagyatott képet kémleltem. Apa és egy idősebb férfi ácsorogtak rajta, komoly tekintetükel, pont a kamerába néztek. A háttérben egy hosszú ösvény látszódott, gyönyörű színekben játszadozó, különböző virágokkal diszítve és hófehér szallagokkal kitűzve. Anya és apa esküvői képe volt, amin a híres maffia főnök is rajta volt. Ezzel a képpel akart apának gratulálni és el ismerni őt a családban, miután majd nem az életét adta a családért.