Tiltott szerelem. Az olasz maffia család története.
Két külön álló rangú ember, akik csak a véletlen kiszámíthatatlanságából adódoan találkoztak össze.
●●●
☆Rose☆
Egy félre sikerült találkozó után nem is reméltem,hogy újra találkozok vele. Hogy újra...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A körmeimet rágcsáltam és az egyik boxba rejtözködve, kihasználva, hogy a fények leginkább a tánctérre összpontosultak így rám szinte folyamatosan árnyék vettült, figyeltem, amint anya és néhány fiatal lány édes anyjuk társaságában, éppen egymással beszélgetnek. Felhőtlen nevetgélésük sok rejtélyes, titokzatos tekintetet magukra vonzottak. Egy kis féltékenységel harcolva, megbújtam a sötétségbe és onnan leskelődve kémleltem a társaságot. A familia hatalmas volt. Gyerekek, idősek, anyák, fiatal hölgyek, leányok, apák, fiúk voltak egy hatalmas terembe összezsúfolva. Italok vándoroltak fényes ezüst tálcákon, színes fénycsovák járták körbe a szépen feldíszített termet. Lassú zenék keveredtek a beszélgetések zajával, gyermekek boldog kacagásaival ékesítve. Újra anyáék felé pillantottam, ahol most egy magas férfi, láthatólag érdeklődve méregete a kínálatot. A gyülekező kezdete óta idáig csak öten mentek oda hozzájuk, beszélgetni, kíváncsiskodni és sok bókokat elhinteni. Némelyik szerencsés lány már egy aprócska fehér papírt is kaptak vagy éppen egy finomnak tűnő italt. Sugárzó arcuk, pirosodó orcájuk mely tökéletes kontrasztot alkotott szebbnél, szebb ruhájukkal nem is csoda, ha körbe zsongták őket, hiszen csodálatos látványt nyújtottak.
Most anyán volt a sor, hogy zavartan hangosan felnevesen, azon amit a férfi mondott. Mosolyogva figyeltem, amint apa féltékenységet leplezve, megitta útolsó korty borostyán színű italát, majd hanyagul az asztalra téve a még vízcseppes poharát, hátra hagyva eddigi beszélgető partnereit, feléjük igyekezett. Amint oda érkezett, gyorsan ő is csatlakozott a beszélgetésbe és védelmezően anya derekát átkarolva, jelezte a férfi számára, hogy sajnos ő már foglalt. Nem sokkal később mosolyomat kellemetlen érzés váltotta fel. Apa felém mutogattva, elérte hogy a férfi felém nézzen. Vonzó külseje ellenére nem tetszett, hogy lassan felém fordult és felém veszi az irányt, arcán beteges mosollyal. Nem szerettem volna ma este senkivel sem társalogni. Lenyeltem a torkomba gyülekező keserű epét, elfordítottam a felém közeledő alakról a tekintettem és megittam a maradék naracslevemet. Eddig úgy éreztem ma este semmi szükségem nem lesz alkoholos űdítőre, de most az egész karomat oda adtam volna egyért. Lehetőleg valami töményért, ami garantáltan elfelejtetti velem a most következő csevejt. Amint meghallottam a ruhák ismerős suhogását, pincér után kutattam.
- Ugyan miért bújkálsz, egyedül a sötétbe?- szólított meg érdeklődve.
- Nem igazán láttam értelmét ilyen korán a társaságba keveredni, inkább egyedül elücsörögtem itt és a társaságot figyeltem. - szólaltam meg, kissé hangosabban és elutasítobban, mint amennyire terveztem.
- Értem. Eléggé unalmasan hangzik egyedül ülni és isszogatni nem?- faggatózot.
- Nekem nem unalmas, sőt sokkal inkább élvezetesebb, mint másokkal tréccselni jelentéktelen dolgokról és a sok panasz áradatot hallgatni a hajhullásokkal kapcsolatban. - válaszoltam türelmetlenül. Vékony sarkas magassarkú cipőm fájdalmasan szorongatta a bokámat. Bármennyire is ordított a lábam a megváltásért, kénytelen voltam felállni és megint a teljes testsúlyomat a lábaimra helyezni. Állva a kistáskámat az asztalon hagyva, körbe néztem a helyiségben. Örömmel töltött el, amikor végre észrevettem egy pincért, rendesen megpakolt tálcákal egyensúlyozva az emberek között járkálva és hívógatóan vigyorogva. Megragadtam a retikülömet és udvariasan a lehető legszebb mosolyomat ellő csalva, ami nem tűnt olyannak, mint aki éppen székrekedéseben szenved, elköszöntem az ismeretlentől és az én megváltóm felé sétáltam.
