Tiltott szerelem. Az olasz maffia család története.
Két külön álló rangú ember, akik csak a véletlen kiszámíthatatlanságából adódoan találkoztak össze.
●●●
☆Rose☆
Egy félre sikerült találkozó után nem is reméltem,hogy újra találkozok vele. Hogy újra...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ahogy el jött a sors fordító pillanat és a szobából lefelé sétáltam, kétszer is a nyelvem hegyére kellett harapjak, hogy el ne szóljam magam a társaság előtt. Semmi kedvem nem volt, ehhez az egész találkozóhoz, még is le nyeltem a keserűséget és meg tettem, amit elvártak tőlem. Felvettem az ágyamra készített király kék térdig érő alkalmi ruhát, begöndörítettem rozsda vörös hajamat, mely most hatalmas loknikba omlott a vállamra és a hátam közepére, eltakrva a derékig nyitott hátrészt, amiben kezdtem úgy érzeni magam, mint aki meztelen és felvettem a spagetti pántos, emelt sarkú, égkék szandálomat. Önmagában tetszett volna az össze állítás, szépen ki emelte kék szemeimet és a familiában megszokottnál teltebb alakomat, de nem erre az alkalomra. A hányinger folytogatot, ahányszor csak bele gondoltam, hogy hamarosan találkozom azzal a férfival, aki érdeklődést mutatott felém. Egész este egy szemhunyásnyit nem aludtam, csak forgolódtam az ágyamban és a szökésen tanakodttam. Még az erkélyre is kisétálttam és meg lestem a földtől való távolságot. A függönyt szorossan össze kötve az ágytakarommal az íróasztalhoz rögzítve, még talán ment is volna. A gond csak az volt, hogy az alattunk lévő szoba pont George szobája lett és éjszaka folyamatosan az erkélyen gubbasztot és cigizett. Addig sosem láttam, hogy valaki, ennyit tudok volna, abból elszívni, mint amennyit ő szívott el tegnap este. Apa is volt, hogy néha rágyújtott, de akkor ő szívarozot, drága kubai szivart, amelyet unókaöccsétől, Frideriktől kapott, de akkor is álltalában egyet, mert nem annyira bírta a tömény füst kellemesen szúrós illatát. Inkább a whisky és a szivar kettős aromáját kedvelte nagyon.
Vissza rázódva a mostani helyzetbe, zavartan megköszörültem a torkomat. Ideje a valóságban élni. Anya mellettem haladt, büszkén kihúzva magát, kecsesen szedte lábait, magassarkú cipőjében villogva úgy festett akár egy sikeres, kereset modell. Még most is csinos volt, pedig már nem volt fiatal. Egy kis sminkel kiemelve vékony, hosszú, keskeny arcát, egy aprócska hiba nem volt rajta. Még csak pattanás sem volt. Gondosan oda figyelt a bőre tökéletességére. Napi szinten kente arctisztító géllekkel és még több más kencsőkkel. Vele ellenben nekem az arcomon még most is víritotak a halovány barnás szeplőim és ha időm is engedte, inkább a könyveket olvasgattam egészen idáig, nem szerettem sokat időzni a tükör előtt és magamat nézegetni. Nem azt mondom, hogy nem voltam meg elégedve magammal, mert az bolondság lenne, mindenki a maga módján szép, én is ezt az elvet vallottam, na de ha ő és köztem vagy a nővérem és köztem kellett volna választani egyértelmű lett volna a döntés. Az én külsöm valahol az átlagos között lengedezet.
Ahogy leértünk a lépcsőn és befordultunk a nappaliba, ahová a vendégeket fogadtuk, pillanatokon belül minden fogaskerék, ami eddig serényen mozogtak a fejembe, azon az ötleten törekedve, hogy még is hogyan fogom el íjeszteni az érdeklődött, hirtelen meg fagytak. A tiszta zöld szempár, pillanatokon belül észrevett és onnantól nem engedte el a tekintettemet. Ez valami tévedés lehet. Jelentettem ki magamba, továbbra is az ismerős íriszeket figyelve.
