Ne gondold túl

Inkább halott volnék

Senki se hallott rólam nem csodálom hisz én vagyok a legnépszerűtlenebb lány az egész iskolába. Egyébként Emily Scott vagyok egy átlagos 17 éves akinek a szülei úton vannak haza egy rémes esős napon. Nincsenek barátaim gondolom már az elején rá jöttetek vagyis van egy de inkább ő olyan mint a bátyám. Nem más mint Oliver Dawis a második leghelyesebb fiú az iskolába. Igaz milyen fura?! Én se értem, hogy barátkozhat pont velem.. Ő egy évvel fentebb jár nálam én a leghelyesebb és leggonoszabb öccsével járok egy osztályba. Nick Dawis a focicsapat kapitánya de nem is beszélünk csak piszkál mint mindenkit mégis úgy oda vannak érte. Kivéve én mert valamiért a személyisége miatt taszít.

Épp készültem egy forró csokival leülni tvni csak nem találtam semmi jó csatornát. Végül az agymenőket néztem. Bebugyoláltam magam a pihe-puha pokrócomba és szürcsöltem a forró csokim mikor hirtelen a híradó jelent meg pont a jó rész kor.

-Ahj, remek már megint mi olyan fontos mint a film?!-unottan hallgattam a csávót aki valami balesetet mondott be.

-A helyszínen 2 mentő és 4 rendőr autó van sajnos a sok eső miatt csúszós lehetett az út és egy szürke Mercédesz bele csúszott az árokba. Egy házaspár vesztette életét a járműbe.. Most kaptam a fülest, hogy Emma Smith és Gerard Scott akik épp indultak haza fele mikor a halál kanyarba értek. Részvétem a lányuknak Emilynek azt hallottam, hogy ők voltak mostanáig az egyetlen élő család tagjai...-papolta az öreg faszi a tv-be. Én meg könnyes szemmel hallgattam.

-Ezt nem hiszem el.....a-a szüleim halottak..-csak sírtam és sírtam nem tudtam mitévő legyek.

Ekkor csörgött a telefonom. Oliver tudtam, hogy már tudja..Felvettem:

-S-sz-ia Oli..-mondtam kisírt hangon.

-Sajnálom Emi tudod felhívtam a szüleim úgyis mindig úton vannak csak ketten élünk itthon és bele mentek, hogy költözz hozzánk!-tudtam, hogy ő lesz az aki mellettem lesz.

-Tényleg köszönöm de nem akarok zavarni..-elhalkult a hangom.

-Nem dehogy zavarnál örülnék neki. Az öcsémmel meg ne foglalkozz, te velem leszel nem vele!-éreztem, hogy mosolyog így belementem.

-Legyen akkor gyere értem kérlek..-belement majd letette.

Össze szedtem a sírás közbe az összes cuccom majd megérkezett Oliver és átmentünk hozzá. Kaptam egy nagyon nagy gyönyörű szobát abba be pakoltam és lementem a konyhába.

-Mégegyszer köszönöm, hogy itt lakhatok Oli..-próbáltam mosolyt erőltetni magamra.

-Na de most inkább menj a nappaliba szed össze magad addig befejezem a spagettit!-mosolygott rám és folytatta a főzést.

Bementem a nappaliba és elfoglaltam a kanapét ekkor lépteket hallottam magam mögül majd egy hangot.

-Nem is tudtam, hogy ma egy féreg költözött a házba!-nevetett mellettem Nick.

-Most nincs ehhez kedvem Nick!-mondtam nyugodt hangnemben és próbáltam vissza fogni a sírást.

-Jaj csak nem félsz itt egyedül..Talán hiányzik anyuci?-játszotta a szomorút közbe nevetett ekkor tört ki belőlem a sírás.

-Igazad van kurvára hiányzik az anyám és az apám is hisz el se búcsúzhattam tőlük.. Most is azt kívánom bár ott lettem volna és én is meghaltam volna velük akkor nem lennék a terhedre!-zokogtam de ekkor valami megváltozott Nickbe. Hirtelen magához szorított és nem engedett így a mellkasának dőlve sírtam.

-Sajnálom én nem tudtam..-mondta hallkan közbe simogatta a hátam.

-Semmi baj majd jobban leszek.. Köszönöm, hogy megöleltél ez most jól esett.-elengedett én meg letöröltem a könnyeim közbe egy mosolyt küldtem felé amit viszonzott.