Ne gondold túl

Megígértem

"EMILY SZEMSZÖGE:"
-neeee!-kiabáltam miközbe Oli húzott a szobájába de én csak sírtam mert Nick a bátyja szavára figyelt nem az én kérésemre.

-Mi folyik itt Emily?!-bezárta az ajtót és mérgesen méregetett.

-Elmesélek mindent de ne akadj ki!-törölgettem a szememet.

-Kezd az elejétől!-kérlelt majd helyett foglalt mellettem.

-Oké....-kezdtem a mesélést közbe vissza emlékeztem.

2 órával ezelőtt:

Az erdőbe futottam csak szaladtam és szaladtam nem tudom mennyi idő telhetett el de egy régi faházhoz értem ami mellett egy hatalmas tó állt. Bementem egy rendezett nappaliban találtam magam a kanapén ültem és sírtam mikor egy ajtó nyitódásra lettem figyelmes.

-Reméltem, hogy itt talállak...-foglalt helyett mellettem az idegen aki mégse ismeretlen.

-Mit akarsz és hogy találtál rám??-fojtottam vissza a sírást és Nick felé fordultam.

-Őszinte szeretnék lenni veled ezért vagyok itt valahogy éreztem, hogy itt talállak de csak pár órám van mielőtt Oliver haza megy.-óvatosan fogta meg a kezemet és azt simogatta miközbe kémlelte az arcom.

-Utolsó esély!-néztem rá majd rá dőltem a vállára.

-Nem történt Ashley és köztem semmi ő többet akart én nem csak azért volt nálunk mert bosszút akart rajtad állni! Azt hitte ha levetkőzik előttem nyert ügye van de rá se néztem ekkor rám mászott majd nyögéseket adott ki és le rángatta a felsőm amit vissza akartam szerezni mikor a bátyám kirángatta csak nem akartam, hogy tudja ezt és ezért tettem úgy mintha felháborodnék de mikor te sírva kirohantál tudtam hibát követtem el amit lehet sose fogsz megbocsátani nekem. De tud bárhogy is döntesz melletted leszek ha külön utakon akkor is itt leszek. Fontos vagy nekem és szeretlek te vagy az első és szeretném ha az utolsó is akit egész életembe a legjobban szeretek...-a végére csak elhalkult én meg örültem, hogy úgy érez ő is irántam de kell egy kis idő. Felültem és szembe fordultam vele.

-Köszönöm, hogy beismertél mindent de..-közbe szólt így nem tudtam befejezni.

-de időre van szükséged! Megértem de tényleg gondold végig és gyere haza nem akarlak elveszíteni az se érdekel ha Oliver megver engem csak te legyél biztonságba! De ígérd meg, hogy..-most én szóltam közbe.

-Ígérem de menj nem akarom, hogy tényleg megverjen téged!-mosolyogva figyeltem erre csak egy puszit adott a homlokomra és távozott tényleg hagyott gondolkodni és bízom benne, hogy Olinak se szól mert tudja most egyedül szeretnék lenni amiért hálás vagyok.

-Tényleg szeret téged az öcsém..-csak ennyit tudott Oliver mondani.

-Még is úgy érzem elveszítettem..

-Az én hibám nem tudtam és kiakadtam!

-Hé a mi hibánk, hogy nem mondtuk el!

-Csak tiszteletbe tartotta a kérésed!

-Már mindegy..

"NICK SZEMSZÖGE:"

Azóta az esett óta már egy melegítő nadrágba és egy fekete pólóban fekszem az ágyba. Tudnom kell, hogy jól van e vagy mit gondol. Mielőtt azt hinnétek, nem a bátyámnak ígértem meg csak rá néztem igazából Emilynek üzentem. Már este fele jár az óra gondoltam átmegyek hozzá csöndbe átsurrantam az alvó szépséghez.

-Jó éjszakát királylány!-suttogtam a fülébe majd egy puszit leheltem az arcára és mosolyogva mentem aludni.

"EMILY SZEMSZÖGE:"