Ne gondold túl

Megváltoztál

"Oliver szemszöge:"
Reggel:
Lementem csendben a lépcsőn és a konyhába vettem az irányt. Gondoltam Emily még alszik így a lehető leghalkabban sütöttem rántottát. Megettem és egy másik tányért vettem elő amire a maradt ételt tettem és elindultam testvéremhez, ideje kihallgatni.

"Nick szemszöge:"
Kómásan és fájdalommal ültem fel az ágyamból és indultam a fürdőm irányába.

20 perccel később:

Végeztem a zuhannyal magamra kaptam egy szürke melegítő gatyát és vissza feküdtem az ágyba épp vissza akartam aludni mikor nyílt az ajtó..

-Ideje vissza adnod a kulcsom bátyám!-pillantottam rá utána a kezébe levő ételre.

-Tessék egyél!-nyújtotta a tányért amit elvettem és falatozni kezdtem-A kulcsot meg csak akkor kapod vissza ha nem öleted meg magad öcsikém!-mordult felém szigorúan.

-Már túl vagyok a gondomon ami rám tartozik csakis rám!-mutogattam magamra..

-És rá!-utalt Emilyre mire csak bólintottam és folytattam a reggelimet.

-Mihez kezdesz?-tért a lényegre.

-Túl leszek rajta és nem teszek kárt magamba! Ideje újra a régi Nick Dawisnek vissza térnie!-prédikáltam.

-Ezek szerint feleslegesen örültem a változásnak...Újra a régi öcsém leszel aki minden nap más-más lány bugyijába turkál?-szomorúan hajtotta le fejét.

-Sajnálom...A kulcsot tedd az asztalra! Jah és itt a tányér amit kösz!-ideje vissza térni a régi stílusba.

1 óra múlva:

"Emily szemszöge:"
Már a suliba ülök második órán. Nick teljesen más lett ezt úgy értem, hogy újra körbe veszi a csaj kör sőt a legnagyobb kurva ül az ölébe. Elmélkedésem a tanár megjelenése szakította félbe...

-Mr. Dawis mit keress az ön ölébe Mrs. White?-mérgesen meredt rájuk a földrajz tanár úr.

-Tudja tancsibá itt nekem iszonyú kényelmes. A macikámat se zavarja ha fogdoshat!-nyávogos hangon nyafogta. Majd nem elhánytam magam tőle plasztika és sminkből áll az a sátáni ivadék.. De leginkább az zavar, hogy Nicket macinak hívta! Ugye nem?! Az lehetetlen igaz? Ezek szerint tényleg teljesen bele estem és nincs vissza út...

-Akkor ha önök így akkor én is így fogom kezelni öfelségét és ma esti baszó partnerét!-emelte meg a hangját a tanár mire mindenki kussba maradt.

-Mr. Dawis kérem üljön át, legyen.....Mrs. Scott mellé kérem! És még ma ha lehetséges!-üvöltött a tanár mire ijedten néztem a felém közeledő Nick felé. Nem tudtam mit csináljak be pánikoltam ezért inkább csak a tanárra koncentráltam. Közbe hallottam ahogy leül mellém az említett illető.

-Mi az csillagom már rám se nézel?-éreztem, hogy hatalmas vigyor van a képén amit mindennél jobban leakartam törölni.

-Képzeld pont leszarom a jelenléted mert számomra egy senki vagy és az is leszel elég otthon elviselnelek de itt már hozzám se szólhatsz sőt rám se nézhetsz! Értve vagyok seggfej?!-idegesen fújtattam felé majd vissza néztem a tanárra.

-Igazán? Mégis megcsókoltál volna sőt te akartad annyira amit be is vallottál a konyhába édesem!-kajánul vigyorgott ami annyira cukii..de nem törhetek meg így erősnek kell maradnom.

-Csak kiváncsi voltam a reakciódra pedig csak annyira kivoltam ütve, hogy Daniel képét képzeltem a te csúf pofikád helyére!-mondtam gúnyos hangnembe majd becsaptam a könyvem hála pont ekkor csengettek így siettem ki a teremből mielőtt vissza szólt volna ez a mennyei csoda király.

Otthon:

A suliba nem beszélgettem többet Nickel hisz egész végig került látszik meg sértettem az egóját pár szóval! De vissza térve itt ülök az ágyamba és várok hátha csak álmodtam és Nick belép azon az ajtón és bocsánatot kér de mikor azt hittem tényleg ez történik mert nyílik az ajtóm hát Oliverrel kell beérnem..

-Minden rendbe volt ma?-lép az ágyam elé és az arcomat vizslatja.

-Jobb nem is lehetett volna!-mosolyogtam gúnyosan.

-Ezek szerint Nick vissza tért a régi kerék vágásba!-komorodik el.

-Úgy néz ki...-nem tudtam be fejezni mert hangos nyögdécselések hallatszottak Nick szobájából. Segélykérőn néztem Olira aki vette a célzást és becsapva az ajtóm elment.

"Oliver szemszöge:"
Ezzel túl messzire megy az öcsém értem, hogy vissza akar vágni de ezzel, hogy itthon bassza a kurvákat már sok! Berúgtam az ajtaját és leszartam, hogy mesztelenek de a csajt a hajánál fogva és a ruháit is felkapva húztam kifele majd a bejárati ajtóhoz vonszoltam és kivágtam az ajtón a holmiival együtt. Rávágtam az ajtót!

-Te meg mi a francot művelsz?!-ordibálva jött le Nick egy szál melegítő gatyába.

-Értem, hogy haragszol rá de bazd meg ennyire te se mehetsz messzire ezzel csak azt fogod elérni, hogy még jobban utáljon! Vedd észre magad inkább máshol bazd a kurváidat ne az otthonunkba!-üvöltöttem a szavakat ekkor láttam meg mögötte a lépcső tetején lévő könnyes szemű lányt.

"Emily szemszöge:"
Már nem bírtam hallgatni a kiabálást így elindultam a lépcső felé mikor megláttam a két testvért. De a legjobban azért kezdtek el folyni a könnyeim mert Nicken nem volt póló ezek szerint tényleg kurta azt a picsát. Fogtam magam és leszartam, hogy Olivér a nevemet kiabálja ki rohantam a házból és csak futottam és futottam..

"Oliver szemszöge:"

Emily leszaladt a lépcsőn és kivágodott a bejárati ajtón.

-Emily!!!! Emily Baszki állj már meg!!-késő volt elment és fogalmam sincs hova elnyelte a ködbe borult utca.

3 órával később:

-Ha baja esik azért te fogsz fizetni faszfej!-szorítottam nyakánál fogva Nicket a falnak ekkor hallottam kivágodni a bejárati ajtót majd a lépcsőn megpillantottam az elázott könnyekkel küszködő Emilyt.

-Engedd el! Oliver kérlek hagyd őt!-elcsukló hangon beszélt és lerántotta a kezem öcsém nyakáról majd csak azt láttam, ahogy Nick karjai közé borul és öcsém szorosan öleli magához. Most mégis mi a faszom folyik itt?! Ő miatta ment el erre most meg ölelkezik vele?! Én voltam aki 2 órán át járta a kicseszett utcákat, hogy megtaláljam míg Nick itthon feküdt az ágyába!

"Nick szemszöge:"

-köszönöm...-suttogta fáradt és rekedt hangon a mellkasomba Emily.

-Ne csinálj mégegyszer ilyet, megijesztettél te lány..-suttogom a fülébe mire meg borzong amire csak elmosolyodom. Ekkor Oliver rántotta ki védelmező karjaim közül azt a lányt akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek.

-Még is mi a franc folyik itt?! De mielőtt beszélni kezdenél Emily azelőtt Te!-mutat rám-takarodj a közeléből ha mégegyszer megbántod vagy hozzá érsz akár hozzá mersz szólni halott vagy!-mérgelődve rángatta a lányt a szobája felé.

-Ne kérd ezt tőle! Nick nem akarlak mégegyszer elveszíteni!-könnyei folytak a csodaszép arcán és próbált kiszabadulni bátyám szorításából.

-Ígérem..-néztem szomorúan bátyám szemébe és magamra zártam a szobám ajtaját aminek neki dőlve folytak a könnyeim. Csak annyit hallottam ahogy Emily kiabálja, hogy "nee" így csak még jobban könnyeztem.