Ne gondold túl

Segíts Istenem

Hírek:

Súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett egy motoros, továbbá egy személygépkocsi vezetője pedig könnyebben sérült meg az autó pályán a templomtól 1 órára lévő ponton. Szombaton délben történt a baleset-mondta el az MTI-nek a Rendőr-főkapitányság szóvivője.

Épp a fiatal ember egy motoron száguldozott idegesen az esküvőjéről. Miközben figyelmetlensége miatt nem láthatta a felé irányuló autót ami belehajtott. A fiú egy 6 métert repülhetett a járművel mikor is egy fának csapódott. A csontjai több helyen is szétrepedtek és súlyos sérülésekkel és sok vér vesztéssel szállították a kórházba.

Hosszú idei kómába eshetett és lehetséges, hogy fel se fog ébredni. De minden tőlünk telhetőt megteszünk az életéért. Ha fel is ébred akkor emlék zavarodást is szenvedhet a fiatal ember...-Válaszolt a sajtónak Dr.Murphy.

Poszt vége!

"Írói szemszög:"

Szaladtak az orvoshoz idegesen és aggódva a fiúk. Közbe Emily és Arianna ott maradtak a folyosón közbe kínos csönd telepedett közéjük.

-Szereted még igaz?-félénken biccentett Emily felé a lány.
-Igen az érzéseim az évek alatt csak erősödtek és nem halványodtak..-hajtotta le a fejét.
-Legyen a tiéd!-nyújtotta felé a gyűrűt amit Emily hálásan fogadott el.
-Köszönöm..-suttogta mire mosolyogva elment Arianna a helyszínről.
-Hé Ari hol van?-jöttek vissza a fiuk.
-Elment..
-Az a kezedbe...-kezdte Dave.
-Igen!-félénken mosolygott.
-Hogy kerültél ide Scott?-fordult felé Jackson.
-Szeretem és tudom hiba volt ide jönnöm mert akkor nem lenne ez és boldog lenne... De muszály volt látnom én nem tudtam..-sírta el magát.
-Nem tehetsz róla csak egy kicsit..-halkult el Lewis.
-Barom!-vágta tarkón Nash.
-Önök Nick Dawis hozzá tartozói?-jelent meg az orvos.
-Igen mi lennénk azok!-állt fel Luke.
-A sebeit ellátták és a csontjait ki merevítették! A kóma meg akár 1 évig is eltarthat! Most csak 1 ember mehetne hozzá..-erre Emily egyből berohant a kórterembe.
-Te és én
Olyanok vagyunk, mint a tűzijáték és a szimfóniák, felrobbantjuk az eget
Veled élőnek érzem magam
Mint a szívem összes hiányzó darabja,
végül egyesül
Úgyhogy most állítsd meg az időt a holdfényben
Mert soha nem akarom lehunyni a szemeimet
Nélküled összetörtnek érzem magam
Egy egésznek a fele vagyok
Nélküled, nincs kéz amit odatarthatok
Nélküled megviseltnek érzem magam
Mint egy vitorla a viharban.
Nélküled csak egy szomorú dal vagyok
Csak egy szomorú dal vagyok
Veled zuhanok
Ez olyan mintha rajta hagynám a múltam összes sziluettjét a falon
Veled egy gyönyörű káosz vagyok
Olyan mintha kéz a kézben lennénk minden félelmünk ellenére
Úgyhogy most állíts meg az időt a holdfényben
Mert soha ne akarom lehunyni a szemeimet
Te vagy a tökéletes dallam
Az egyetlen harmónia
amit hallani akarok
Te vagy a kedvenc részem
Mellettem állsz
Nincs mitől félnem..-simogatta könnyes szemmel a felismerhetetlen arcát. Közbe fel idézte egy kedves emlékét kettőjükről..

Emily szemszöge:

Üres az ágy, és nem jön az álom,
nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet,
rám tör egy érzés...

-SZERETLEK TÉGED!-üvöltöttem torkom szakadtából..
-Tudtam, hogy értem dobog a pici barbie baba szíved!-jött be vigyorogva Nick.
-Nem neked szántam barátom!-nyújtottam ki a nyelvem.
-Leharapom te sexy istennő!-vigyorogva mászott rám.
-Mit szeretnél?-vágtam kiváncsi arcot pedig tudtam, hogy verset fog nekem mondani mint minden éjjel tette..
-Jó érezni, hogy szeretlek
Nagyon és egyre jobban,
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép,
Veled szép És csak Veled teljes az élet.-mondta drámaian majd egy forró csókot lehelt ajkaimra..

-Annyira Hiányoztál!-feküdtem karjaira.
-Kisasszony kérem fáradjon ki az úriemberek is szeretnék látni barátjukat!-jött be az ápolónő.
-Rendben, még jövök!-gyors puszit adtam arcára és ki mentem.
-Emily mondanunk kell valamit...-támadtak le a többiek.
-Igen?-kérdőn néztem rájuk.
-Szét oszlik a banda!-jelentette ki Jackson.
-Miért?-a sírás szélén voltam..
-Én a szerelmi életemre szeretnék több időt szánni!-vázolta tervét Nash.
-Tánc oktatást szeretnék tartani másoknak!-mesélt Dave.
-Én Nicken fogok élősködni ha jobban lesz!-jelent meg Lewis.
-Gondoltam!-nevettem.
-Én szóló énekes leszek!-vigyorgott Luke.
-Gratulálok!-mosolyogtam vissza.
-Folytatom a drogdíller kereskedésem! De nem fogtok egyikünktől se szabadulni!-fenyegetően pillantott körbe Jackson.
-Remélem sikerül elérnetek a céljaitokat!-öleltem meg őket.
-Neked meg sikerüljön Nick-el!-karolt át Nash.
-Majd meglátjuk!-nevettem.
-Hiányoztál!-mosolygott Luke.
-Oliver hol van?-pillantottam rájuk.
-Már 1 éve elköltözött Norvégiába!-szomorkodott Jackson.
-Oh, értem!-szarul esett, hogy csak most tudom meg de megértem..
-Ezt a dalt szakítás után írta neked Nick..-adta át a lapot Luke.

Nincs más,
Benned bíznom kell,
Hogy nem veszítlek el
A cél előtt,
Ahol annyian buktak el.
Nem kell más,
Egy boldog pillantás
Egy fénylő ölelés
És ez elég
Hogy elviseljem még.
Hogy elszakíthat, megkísérthet még a szenvedély.
Álruhában rád találhat még a szenvedély.
Csillogóbbat, többet ígér majd a szenvedély,
Szerelmes szívem mégis remél
- Nekem nem kell más.
Nincs más,
Én mégis féltelek.
Túl sokan éhesek
A boldogságra
Élnek szerelemre várva
Nem kell más...
Ha minden próbát túlélve
Egymás kezét fogjuk még,
Tudom, hogy akkor lesz vége,
Te győztél - és én.

-Istenem de szeretem..-sírtam el magam arra gondolva, hogy lehet sose kell föl többé.
-Rendbe fog jönni!-simogatta a hátam Dave.
-Remélem, tényleg igazad lesz!-próbáltam lehiggadni a tudattól.
-hé mért rohannak a szobájába ilyen sokan?-ijedt meg Lewis.
-Álljon meg!-Kiabáltam egy doktor után.
-Sajnálom hölgyem de elveszíthessük a beteget ha nem cselekszünk egy műtéttel!-rohant tovább majd csak annyit láttam ahogy Nicket tolják át egyenesen a műtőig..
-Ezek után, hogy tartsam magamba a lelket?-akadtam ki és össze rogytam.
-Ki faggatom valamelyiket mi történt!-indult el Jackson. 10 perc múlva vissza jött..
-Mit mondtak?-pattant elé Nash.
-Leállt a szíve ezért gyorsan vissza hozták és 2 perc múlva csippant a gép és műtétre kellett vinni mert véráramlott a tüdejébe...-halkult el majd mellém ült a földre és egymást ölelte sírtunk...