Szenvedésből szerelem (dramione ff.)

Prológus

•írói szemszög•

Az egész malfoy kúriában semmit sem lehetett hallani, csak hermione borzalmas és fájdalmas sikolyát. Bellatrix szinte addig kínozta a lányt még az egy utolsó sikolyt sem hallatott. Hermione csak a padlón feküdt eszméletlenül, mégis sírt. A kezéből csak úgy folyt a vér. A malfoy fiút küldték be érte, mert a többi halálfaló a nagyúrrak társalgot. Vagy inkább halál félelemmel várták a büntetésüket.
Draco malfoy, rettegve lépett be a a terembe, ahol csak egy halk sírást lehetett hallani. Hermione felébredt és a fájdalomtól ordítani tudott volna, de ahelyett csak sírt. Amint draco oda lépett a lány mellé, az összerezzent majd becsukta a szemét. Úgy várta az újabb büntetés. Sőt a kínzást. Mert ez mindennél roszabb volt számára. Tudta hogy sok ember elitélte a származása miatt. De akkor is, ezt már nem moshatta le magáról. Örökre a bőrére égett a MUDBLOOD (sárvérű) szó.

- shh hermione. Csak én vagyok az.- mondta draco elhaló hangon. Amint meglátta a lányt mégjobban meg tört.
- kérlek draco, kérlek ne bánts. Kérlek.- sírt keservesen a lány. Ám draco már annyira megvolt tőrve, hogy eszébe se jutott volna ilyeny. Sohasem tudta volna bántani a lányt. Soha. Igaz, régen eléggé csúnyán beszélt vele, de már megbánta. És amikor hallota hermione sikítását, csak arra próbált gondolni, amikor hallota a lányt nevetni, látta mosolyogni és boldognak lenni...
- sohesem jutott volna eszemben hermione...soha...gyere, segítek.- mondta draco majd a másik kezénél fogva próbálta felemelni a lányt, de az annyira erőtlen és gyenge volt hogy semmire sem volt képes. Csak sírni és és sikítozni tudott a fájdalomtól.
- jól van, semmi baj. Ne haragudj én nem akarok neked fájdalmat okozni. Csak segíteni. Annyi minden rosszat tettem hermione. Nagyon sajnálom. Sajnálom. Kérlek, egyszer az életbe, bocsáss meg nekem.- kezdett el keservesen sírni a malfoy fiú. Csak leborult hermione mellé, aki mikor meglátta ezt a megtört fiút, szinte mégjobban meghasadt a szíve.
- megbocsájtok neked draco.- suttogta egy szomorú, de bíztató mosolyal majd a félig fájdalommentes kezével megsimítitta a fiú arcát. Draco is elmosolyogta magát, de tudták hogy most ennek itt nincs ideje. A fiú fogta hermionét, majd mennyaszony pózba vette óvatosan, mert tényleg nem szeretett volna fájadalmat okozni neki.
- most felviszlek a szobámba. Ott senki sem talál rád.- mondta draco majd elindult vele. A nagyteremból kiszürödő zaj, megrendítette őket a folyosón. Emberek sikítoztak, ordítottam fájdalmukban. A nagyúr nem kegyelmez senkinek, az is biztos...

Draco sietősre vette a lépteit, majd gyorsan bevitte a lányt a szobájába. Lefektette az ágyra majd gyorsan kulcsra zárta az ajtót. Tudta hogy hermione az egész varázsló világ legokosabb boszorkánya. Tudta hogy a lány vakmerő, bátor, jószívű és odaadó. Ám a fájdalmat már nem tűrte így. Hisz ő is lányból van, ezt már azért nem várhatják el tőle.

- rendben. Hozok egy fertőtlenítő bájitalt. Ez mégjobban fog fájni, de utánna enyhül igérem.- mondta draco, majd gyorsan a szekrényéhez sietett. Onnan előkapott, egy lila színű főzetett, majd oda ült hermione mellé az ágyra. A lány még mindíg sírt, és fekve várta most a fájdalmat. Tudta hogy a fiú csak segíteni akar neki, még is fáj. Mert erős a fertőtlenítő. Draco nem habozott, ráöntőtte a lány kezére a szert. Gyorsan elmotyogott egy disaudiot, hogy ne halják a sikolyait. Esze ágában sem volt mégnagyobb bajba sodorni sem magát, sem pedig hermionét. A lány csak úgy sikítozott és kiabált a fájdalomtól. Draco csak a homlokát simogatta.

- nyugi, igérem hogy jobb lesz 'mione. Én itt vagyok neked. Kitartok melleted. Jóvá szeretném tenni, azt a sok rosszat amit tettem, és mondtam.- mondta draco, mire hermione, enyhült a fájdalomtól majd lassan elaludt. A lány halkan szuszogott. A fiú felált adott egy puszit hermione homlokára, majd ezt mondta neki:
- tudom hogy nem hallasz, de szeretlek.- mondta majd betakarta, és kisétált a szobából.