Így neveld a vérfarkasod

3 Fejezet. Bizalom elnyerése.

A farkas felemelte kicsit a fejét és elfordította, közben látszott rajta, hogy elmosolyodik, minta azt akarná mondani, hogy szívesen.
Ekkor gondoltam valamire... Hátha megengedné, hogy megsímogassam .
Kinyujtottam a kezem és lassan elkezdtem közeledni felé. Ám ez nem tetszet neki és morogva hátrálni kezdett. Leültem a földre és a kezem nyujtva hagytam majd elfordultam, gondolva arra , hogy ha nem szeretné, hogy megsímogassam nem kell hagynia, ám ha nem zavarja majd oda jön hozzám.
Pár másodpercig igy is maradtam mozdulatlanul, de már arra gondoltam , hogy nem jön közelebb mikor valami puhát éreztem a tenyerem allatt. Lassan kinyitottam a szemem és a farkas felé fordultam aki engedte, hogy megsímogassam.
Kissé közelebb hajoltam és elkezdtem simogatni, majd megszolaltam.

-Tudom nagy kérés, de ki tudnál vezetni az erdőből? Édesapám bisztos aggódik értem és a barátom is. Néztem rá reménytelenűl.

De a farkas felállt és rámnézet, majd elkezdte rángatni a bluzom szélét. Felálltam és követni kezdtem. Így kövedtem jó pár órán keresztűl, közben beszélgettem vele bemutatkoztam és meséltem az életemről. Igy mentűnk egyűt végig az úton. Ki is értűnk az erdőből, napnyugtára.

-Nagyon szépen köszönöm, hogy elkísértél és , hogy segítettél nekem. Ha gondolod eljöhetnék majd holnap este is és még jobban megísmerhetnénk egymásal. Ha nincs ellenedre? Nézem a farkasra könyörgő pillantásokkal.

A farkas nézet rám pár másodpercig majd bólintott egyet és visszaszaladt az erdőbe. Egy darabig néztem, ahogy eltűnik a fák között, majd fogtam magamat és elindultam hazafele.
Haza is értem szerencsésen, kinyitottam az ajotot és a konyhába mentem, ahol apám a kanapén űlt.
Bejebb mentem és apám felugrot mikor meglátott, odaszaladt hozzám és erősen átőlelt. Én is viszonoztam az ölelést, majd elengedett és kissé  mérges de aggodott arcal nézve felsohajtott.

-Fiam! Hol voltál? Minden rendben? Nem eset bajod?! Gyorsan hadarta el kérdéseit aggodott, ilyedt arcal és könybe lábadt szemekkel
-Semmi bajom apa, minden rendben van. Nyugtattam meg miközben megint átöleltem és megkönyezett a szemem. Sajnáltam hogy ennyire kelletett, hogy agodjon az én hülyeségem miatt. És azóta , amióta édesanyám meghalt kissé nehezebb lett az élettűnk boldogság szempontjából, de igy is jól megértem magam apámmal és a visszonyaink is jók , vigyázunk egymásra.
Majd lassan elengedtem az ölelést.
-Majd elmesélek mindent holnap , most nagyon álmos vagyok.
Bolintott, és én felmentem a szobámba.

Lefűrödtem majd bedűltem az ágyamba. A farkas jutott az eszembe és elgondolkodtam azon hogy ezek nem is voltak olyan ilyestő lények.
Mikozben ezen gondoskodtam lassan elnyomott az álom .

Reggel apám szavaira lettem figyelmes és felkeltem. Apám az ágyam mellet űlt és az egyenruhája rajta volt. Felűltem az ágyon és ránéztem.

-Mi a baj apa? Hány óra? Félig csukodt szemekkel néztem apámra.
-Az a helyzet fiam, hogy ma hamarabb be kell menjek az örsre és este későn fogok hazajönni, akkor már nem zavarlak mert mind a kettem fáradtak leszűnk majd. Momdta. Szóval elmesélnéd mi történt veled mikor eltűntél ? Kérdezte én meg bolintottam egyet egy álmos fejjel. Majd elkezdtem mesélni.

Sajnálom, hogy megint kevés lett a szöveg, de probálok mindig bövebben írni és megprobálom hosszabra írni a fejezeteket.
Bocs a helyesírási hibákért.
Szép napot - estét kivánok mindenkinek.