H.S.E. Naplója

A piknik

Reggelre egy óriási virágcsokor várt rám. Egy fehér rózsa csokor. Honnan tudhatja Benjamin, hogy ez volt a kiskorú kedvenc virágom, de ahogy számolok. Vissza jön minden emlék, mely a gyermekkorom emlékezetessé tette. Nah de ma lesz a piknik. Nagyon várom ha már egy gyönyörű csokrot kaptam.

Hadassa velem tartott mint mindig oda felé menet elmesélte mi történt Anne kisaszonnyal. Az egész város azt pletykálta, hogy egy idős embert tartott magának szeretőnek.

A kapu mellett már várt Benjamin. Kék öltönye kiemelte a csillogó szemeit.

- Hermosa kisasszony ma is nagyon örömünkre szolgál, hogy jelen van.

-örömömre szolgál , hogy így gondolják, bár én érzem magam megtisztelve hogy itt lehetek.

Egy órája beszélgettem Elizabeth grófnővel, Benjaminnal mikor megemlítettem a rózsacsokrot

- Nagyon szépen köszönöm a fehér rózsa csokrot, de megtudakolhatom honnan tudta, hogy ez volt a kedvenc virágom

Majd hirtelen a hátam mögül megszólalt Titusz herceg

- Emlékeztem. Felelte a herceg

- oh, elnézést. Mondtam elvörösödve Benjaminnak.

Benjamin felállt és így szólt:

-Hermosa kisasszony lenne kedve sétálni az üvegházban?

- igen, persze. feleltem

Séta közben:

- Tudom, hogy illetlenség ilyesmit kérdezni, de mi van ön és unokabátyám között

- gyermekkori barátok vagyunk. Feleltem kicsit lesokkolodva.

A piknikből haza érvén a szobámba szaladtam beszámolni Hadassának. De az ágyamon egy levél hevert egy fehér rózsa szál társaságában. Melyben az állt hogy ma este szökjünk ki a Losonczy parkba.

Este a holdfényben a Losonczy parkban Titusszal sétálni olyan volt, mint ha vissza mentem volna az időben.  Bohokássan neveltgéltünk és elevenítettük fel gyermekkorunk legboldogabb perceit. Majd a kapuban megcsókolt.