Egy Más Világ

A Másik Te

-------------------------------------
Kedves olvasók!

Szóval lenne hozzátok egy kérdésem:

Kiről olvasnátok könyvet szívesebben?

1. Dream
2. Wilbur
3. Technoblade

Elvileg tudtok kommentet írni, ha nem, akkor nem tudom;-;
Na de ha tudtok, akkor kérlek írjátok le, mert hát az nekem jó lenne.

-------------------------------------

Másnap reggel Sapnap korán kelt. Messenger-en rákeresett arra, hogy "Ranboo", de nem talált senkit. Tíz perccel később összekészített pár cuccot, hogy majd segítsen neki Ranboo másik énjének keresésében. Nem nagyon talált semmit, max egy papírt, amire majd Nihachu-val lerajzolják, hogy szerintük hogy nézhet ki Ranboo. Sapnap úgy gondolta, hogy kit érdekel, elindul a suliba, majd ha túl korán ér oda, akkor csak sétál egyet.
Amikor a sulihoz ért a kapukat ugyan csukva találta, de ott állt előtte Nihachu.

- Szia! Nem tudtam, hogy ilyen korán jössz majd - köszönt a lány. - Amúgy bocsi, de majd csak suli után fogjuk megkeresni őt. Elég fontos dogát írunk most, ugye év vége van és ha ezt jól megírom, akkor ötös leszek év végén. A szüleim azt mondták, hogy akkor majd elvisznek egy jó helyre, ha év végén ötös leszek matekból. Ki akarom próbálni, bocsi.

- Semmi baj. Lehet nekünk is lesz valami doga és megbukni azért nincs kedvem. Amúgy arra gondoltam, hogy ha már itt vagyunk, akkor lerajzolhatnánk, hogy hogy nézhet ki az itteni Ranboo. Tessék, itt egy lap és egy ceruza - nyújtotta oda a dolgokat Ranboo Nihachu-nak.

A fiú és a lány elkezdett rajzolni. Fél óra múlva készen is voltak, de a suli még mindig nem nyitott ki. Először Nihachu mutatta meg a rajzát. Egy magas fiú volt rajta, hosszú lábakkal. Mellé volt írva, hogy százkilencven cm. A ruhája ugyanolyan volt, mint a tükör másik oldalán. A fején egy félig fekete és félig fehér maszkot hordott. A haja félig fehér és félig fekete színű volt. Bőre sápadt, két szeme két különböző színű.

- Hm. Most, hogy belegondolok, lehet, hogy a való életben is két színű a haja. Amúgy szép lett - mosolygott Sapnap.

- Köszi. Na muti a tiéd! - mondta Nihachu izgatottan.

Sapnap fogta, majd megfordította a papírt. Egy magas embert rajzolt, mellé volt írva, hogy százkilencvenöt cm. Egy sima pulcsi volt rajta. A bőre itt is sápadt volt. A haja sima barna, a szeme pedig szürke színű volt.

- Azta! Nem is mondtad, hogy ilyen szépen rajzolsz! - kiáltotta Nihachu meglepetten.

- Mert nem kérted. De ez most mindegy. A magasság biztos. Minimum százkilencven cm-nek kell lennie. Mindketten sápadt bőrt képzeltünk el hozzá, ezért ez is lehet igaz. A két színű haj lehet, hogy nem lesz neki, mert ugye a másik világban négy évvel idősebb az énem. Ugye ott Ranboo tizennyolc és akkor itt lehet, hogy csak tizennégy. Őszintén szólva több mindent még alig tudunk róla. Ez nehéz lesz - mondta Sapnap.

- Igen, de gondolj bele! Majdnem két méteres az as ember! Eléggé feltűnő lenne. Meg az is lehet, hogy szerencsések leszünk és ebbe a suliba jár. Meg amúgy elég sok időnk van. Csak gondolkodj pozitívan! - mondta Nihachu boldogan.

Még egy ideig beszélgettek Ranboo-ról. Tizenöt perccel később kinyitották az iskola ajtaját. Még mindig csak fél nyolc volt, ezért Nihachu és Sapnap megállapodott abban, hogy kettéválnak és átkutatják az iskolát. Előtte megadták egymásnak a messenger-jüket. Huszonöt percig képeket küldözgettek emberekről, akik talán lehettek volna Ranboo másik énje. Végül nem találták meg.
Nihachu és Sapnap megírták a dogákat. A lánynak jól sikerült, a fiúé pedig egy hármas biztos meglesz.

- Figyelj! Amúgy belegondoltam ebbe az egészbe... Az sem biztos, hogy ebben a városban van Ranboo. Lehet, hogy mondjuk vidéken él. De az is lehet, hogy nem is Amerikában él. Attól függetlenül megnézhetjük mondjuk éttermekben. Van itt pár elég híres, ahova külföldiek is jönnek. Oké, gondolom csak akkor, ha nyaralnak, de na! Lehet, hogy Ranboo-nál már nyári szünet van - mondta Sapnap.

- Nekem oké. Akkor kezdjük a keresést! - kiáltotta Nihachu.

A csapat - ha lehet így nevezni egyáltalán - elkezdte a keresést. Egészen nyolc óráig keresgéltek, amíg az utolsó pillanatban, az utolsó bárban Nihachu nekiment egy embernek, aki éppen jött befelé. Az ember kezében egy pohár pia volt, de magára öntötte, amikor Nihachu nekiment.

- Én nagyon, nagyon sajnálom! - mondta Nihachu.

Miután kimondta ezt, felnézett az emberre. Magas volt. Volt vagy két méter. Barna haja volt, zöldes volt a  szeme, bőre pedig sápadt. Egy fekete fehér maszkot viselt és pulcsiban volt.

- Én is - szólt az ismeretlen. Mély hangja volt, hasonló, mint Ranboo-é.

Nihachu és Sapnap egymásra nézett. Nihachu gondolkozott, majd megszólalt.