Egy Más Világ

Ellenségek

Sapnap egy átlagos középiskolás volt. A szokásos "szerencsétlen" szerepet kapta az életben. Mindig kedves akart lenni mindenkivel, de azok csak kigúnyolták őt. Elvették tőle a teljesen tökéletesen megoldott házit, lemásolták, majd lehúzták a WC-n. Ez sokszor történt, ezért a tanárok nagyobb része utálta Sapnap-et. A fiú próbált ellenállni az embereknek, akik piszkálták őt, nem volt egy gyenge ember, de mindig megfenyegették őt azzal, hogy a pénzét is elveszik majd. Sapnap utálta így élni az életét, de nem tudott mit kezdeni. Úgy gondolta, hogy az igazgatónak csak akkor szól, ha már komolyabban meg is verik őt. Sapnap általában a WC-be járt sírni, hogy kiadja magából a fájdalmat. Volt egy rajzos füzetje, amibe szomorú rajzokat készített. Szeretett rajzolni és a rajz tanár még szerette is őt, mert sose adott házit, szóval a szemét emberek nem tudták elvenni tőle.
Sapnap most is éppen WC-ben rajzolt, éppen egy fiút, akinek a fejét sötét köd borította, ezzel mutatta, hogy az az ember depressziós. Végig a rajzon dolgozott amíg meg nem hallotta a csengőt. Kinyitotta az ajtót, majd hirtelen hátrébb ugrott a meglepetéstől.

- Hát te meg mit keresel itt? - kérdezte egy fiú.

- WC-n voltam, ha nem látod. Tudod nem olyan ritka itt embereket találni - szólt vissza Sapnap.

- És az ott mi a kezedben? Hadd nézzem! - szólt a fiú, majd kivette Sapnap kezéből a rajzfüzetet és végig pörgette a lapokat. - Ahhoz mit szólnál, ha én most szépen fognám ezt a füzetet és szépen lehúznám a WC-n? - kérdezte.

- Hát semmit, mivel ma nem fogod - mondta Sapnap, majd teljes erővel pofán ütötte a fiút, elvette tőle a rajzfüzetet, majd gyorsan futott az órára.

- Na végre megérkeztél te is - mondta a matek tanár unottan. - Ha már ilyen jó napunk van, hogy csak három percet késtél, akkor már házit is hoztál? - kérdezte a tanár, majd az egész osztály felnevetett.

- Igen, hoztam. Látom milyen kicseszettül boldog, hogy itt vagyok szóval azt hiszem én megyek is - mondta flegmán Sapnap és a tanárnak dobta a háziját, majd kiment a teremből.

Leült egy padra és elgondolkozott azon, hogy ez mire volt jó neki. Végül arra jutott, hogy az a tanár úgyis egy szemét ember, megérdemelte, amit tett vele. Elővette a rajzfüzetet és elkezdett rajzolni. A telefonján bekapcsolta az Another love-ot. Folytatta a depressziós fiú rajzot. Addig rajzolt, amíg ki nem csengettek. Amikor felnézett a papírról meglepődött. A fiú állt ott, akit még w WC-ben ütött meg és a többi fiú, akik mindig csesztették őt.

- Szia nyomi - röhögött az egyik. - Látom elintézted őt - mutatott a fiúra, akit Sapnap megütött a WC-ben. - Velünk már nem fogsz bírni.

Sapnap-nek elege volt ebből az egész dologból. Már unta, hogy mindig elverik őt. Elpakolta a füzetét a táskájába, majd felállt.

- Gyertek rám egyedül! Már unom ezt a hülyeséget. Csak rendezzük le! Ha én nyerek, akkor soha többé nem csesztettek, ha ti nyertek, akkor... Egészen suli végéig az összes házim elvehetitek, lemásolhatjátok és utána kidobhatjátok - mondta Sapnap unottan.

A fiúk bólintottak. A csapat kiment az udvarra. Ott megbeszélték, hogy ki mikor verekedik. Sapnap végül az összes embert leütötte.

- Szóval így állunk, mi? Ha egyedül jöttetek volna engem szivatni, akkor most ti félnétek tőlem. Tudjátok, én nem vagyok olyan utolsó szemét, mint ti. Békén foglak hagyni titeket, amíg ti is engem - mondta Sapnap.

- Nem vagy erősebb nálunk, te fostalicska... Oké, hogy most legyőztél minket. Már nem az emberek leszünk, akik csesztetnek téged és te nem teszel érte semmit. Mi már ellenségek vagyunk! - kiáltotta az egyik fiú, akit Sapnap a "banda" vezetőjének nézett, majd elfutott.

Sapnap visszament a WC-be és rajzolt. Éppen csukta volna be a fülke ajtaját, de meglátott valami különöset.