Egy év a cirkuszban F1 (Átírás)

Chapter 2

2020. Június 26. London

Közelebb lépkedve a rég nem látott bácsikámat pillantottam meg. Mikor is volt már, hogy utoljára találkoztunk? Lassan már két éve,hogy nála voltam és együtt töltöttünk egy kis időt. Persze csak egy pár nap volt akkor is, mivel nem valami lusta ember és a munkája sem engedi hogy az legyen, még a szünidőben se.

- Na jó,erről nekem miért nem szólt senki? Ne, inkabb ne is mondjatok semmit, mert most haragszom. Nem jötettek értem, ézért nem vagyok hajlandó csak Lewis bácsival beszélni. - mondtam sértetten, miközben alig bírtam visszatartani a vigyorgásom,mire mindenki elmosolyodott.

- Úristen,el sem hiszem! Azt hittem majd legközelebb csak az ünnepekkor találkozunk, vagy a Nagyinál. - öleltem meg a bacsikámat nagy mosollyal az arcomon és könnyekkel a szememben. - Tényleg nem tudom elhinni hogy itt vagy. De azt sem, hogy ti árulók nem szóltatok, akkor hamarabb haza jövök.

- Jaj Linus, ne csináld már! Örülj, hogy itt van a menő,híres, szexi bácsikád. -mondta kicsit sem nagy túlzásokkal a legkedvencebb rokonom. - Na gyere ide kislány. - húzott magához mégegyszer Lewis.

- Amugy anyát hol hagytad? Nem értem mit teszed az agyad hogy nem ment érted senki. - kezdett el kötekedni az én kedves öcsikém.

- Na te nekem csak ne! -forgattam meg a szemem-És nem teszem az agyam hát taxival jöttem, meg is mutathatom mert kártyával fizettem. - húzodtam el a bácsikámtól felháborodva miközben az öcsém felé vettem az irányt.

- De lányom, az anyád már azelőtt kocsiba ült, hogy írtál nekünk hogy landolt a géped. - mondta apukám a fejét fogva.

- Hihi, az baj! - húztam be a nyakam kínosan nevetgélve.

- Amelia Rebecca Hamilton! Szerinted az üzemanyag a kocsiba a csapból folyik? A telefon meg minek a kezedbe,ha nem veszed fel? Drága lányom jobb lesz ha futsz, mert ledobom ezeket az óriási sarkú cipőket és elkapom a grabancod! - ordította anyám a konyha felől, én pedig továbbra is behúzott nyakkal és rémülettel az arcomon bújtam a nevető testvérem széke mögé.

- Hol van az a nagyokos?Lia? Édes angyalbogaram? Merre vagy?- próbált elő csalogatni kedves anyukám, csak hát nem dőltem be az ármánykodásnak. Ezt hamar feladva, inkább helyet foglalt az egyik széken nagyot sóhajtva, majd már rendes hangon megszólalt.- Előjöhetsz te, most nem bántalak, -azt mondja most mire a szemem újból forog-mert beszédünk van veled. Utánna majd eldöntöm mi lesz a sorsod. - az egész család szája sejtelmes vigyorra húzódott.Én pedig még mindig mit sem sejtve,fülem-farkam behúzva, bujtam elő a semmit se takaró rejtekemből. Továbbra is csodálkozva azon, hogy nem talált rám édesanyám.

- Hehe szia anyus. - mentem félve közelebb hozzá, hogy megöleljem. Miközben átöleltem jól megszorongatott, majd a fenekemre csapva mosolygva intett, hogy üljek le az asztalhoz. Igen tudom,érdekes egy család vagyunk. Leültem majd vártam a csodára, de senki nem szólalt meg. A szüleim és a bácsikam egymassal szemeztek, gondolom nem tudták eldönteni ki mondja el azt, amiért így összegyűltünk.

- Ohh ne szarakodjatok már. Mindjàrt mindenki körmét lerágom Lia helyett. - szólalt fel Dexter a kisöcsém.

- Na az a helyzi csajos, hogy tudjuk halasztassz egy évet egyetemig mert szeretnél egy kis pihenőt. Ez mind szép és jó, de nem töltheted ezt az egy évet fekvéssel és sorozatozással meg miegymással. Hanem töltheted hasznosan is- csatlakozott a bátyám Jason is a mondokához.

- Ezért felhívtuk Lewist hogy nem tud-e valamit intézni az ügy érdekében. És mivel az egyetemen a menedzsmentet fortélyait  szeretnéd kitanulni- folytatta apukám de nem fejezte be.

- Elintéztem hogy gyakornokoskodhass a a Mercedes csapat menedzsere mellett hogy szerezz egy kis tapasztalatot. - fejezte be az egész törtenetet mosolyogva Lewis bácsi.

- Ez nem igaz, hazudtok! Én ezt nem bírom. -kaptam szám elé a kezeimet örömömben, nehogy felsikítsak.-Nagyon nagyon köszönöm nektek. Imadlak titeket. - huppantam fel a helyemről, öleltem meg mindenkit a szüleimnek adva egy egy puszit.

- Kezdhetsz csomagolni, a következő nagydíjra màr mész te is hugi. Aztán örülnék ha magaddal vinnéd a vadállatod mert sokat szomorkodott míg oda voltál.- karolta àt a vállam Jason és nyomott a hajamba egy nagy cuppanóst.

- Lewis tényleg vihetem Buckyt?- kérdeztem csillogó szemekkel hiszen nekem is hianyzott a dili kisfiam.Na meg persze, ha két nap múlva indulunk se lenne szivem itthon hagyni. Erre viszont már nem kaptam választ, mert a mindig van valami dologom telefonja csörgött és sietve arrébb állt. A szüleim mosolyogva figyeltek, majd anyukammal kézen fogva sétáltam fel a szobámba,hogy elmeséljem milyen volt az utazáson és hogy miket próbáltam ki. Ugyan mindennap beszéltünk FaceTime-on, és ha vettem valamit vagy éppen különleges kajákat ettem mindig próbáltam mutogatni, de azért az mégsem ugyanaz.

Időközben kezdett besötétedni,de anyukámat megelőzték a vacsora főzéssel,ugyanis a házban lévő hímneműek pizzat rendeltek. Mivel elmondásuk szerint,ahhoz volt kedvük. Dex hozott fel nekünk pár szeletet de nem is maradt tovább. Anyukámmal este 10 körül fejeztük be a csacsogást. Ő elment aludni én viszont még kiültem az erkélyemen lévő fotelek egyikébe. Pár perc múlva a bácsikám ült le mellém két bögrével és egy-egy pokróccal a kezében. Kiskoromban mindig ezt csináltuk,ha nem voltam még álmos. Évekkel ezelőtt többet voltunk együtt, de azóta jobban beindult a karrierje és nem beszéltünk annyit, találkozni meg még úgyse volt idő. Most pedig mérhetetlen boldogságot érzek, hogy vele tölthetem a 2020/21-es szezont. Olyan lesz mint régen, mikor még apró voltam, mikor még csak álmodoztunk a bajnokságokról, ketten a nagyvilág ellen. Ami már igencsak nem álom.