Egy év a cirkuszban F1 (Átírás)

Chapter 6

Június 29. Ausztria,Spielberg

Már egy fél órája a reptéren álldogáltam és vártam a Londonból érkező gépet. Viszont nem azért mert annyira megijedtem Lando-tól, hogy egyből haza szaladok. A vírus helyzet miatt az állatokat akiket magaddal akarsz vinni egy utazásra, most külön repülőgép hozza és viszi. Bár nem hiszem hogy egy napba telik az elindulás, de persze megértem hiszen ez most mindenkinek új. A telefonomat nézem, pontosabban a tegnapi képem alá írt kommenteket, amiket az újonnan megismert fiúk írtak. Persze elég vicces helyzet volt a tegnapi történet a többieknek. Az elszenvedőnek és az elkövetőnek pedig kevésbé.

'Max elhajol és az éppen nappaliba belepő egyik fiút kapom fejbe. Csodás tett mondhatom. Most aztán tényleg bemutatkoztam. De nem számítottam arra hogy Max ilyen szemét lesz és elhajol. Mindenki dőlt a nevetéstől én viszont meglepetten és félve pillantottam a kicsit morcos fiúra akit az előbb sikerült letarolnom.

- Hehe, Lia Hamilton vagyok, örültem. Légyszi ne ölj meg nem direkt volt. Minden Verstappen hibája!! - intettem a fiúknak majd kezdtem a vádaskodást, hogy mentsem a menthetőt.

- George Russell vagyok, és én tényleg nagyon örülök most neked, kellett a hülyének végre ez a nagy fejbevágás! - jött felém ezekszerint George, mire a kezemet nyújtottam de ő azt félre tolva egy ölelésben részesített, ami nem kicsit lepett meg.

- Tudod Russel néha a pokol bugyraiba kívánlak, vagy nem is meg annál is mélyebbre. - méregette szúrós szemekkel a mellettem lévőt az áldozatom.

- Amúgy Lando Norris vagyok kislány, köszi a szívből szóló üdvözlést, remélem egyszer viszonozhatom. - kacsintott rám majd ment kezet fogni a többi itt lévő pilótával.

Pár órát még eltöltöttem Daninel, addig a fiúk tovább ökörködtek és játszottak azzal az érthetetlen lövöldözős játékkal. Hihi, nem mintha én is beszáltam volna. Viszont történt olyan ami meg az én párnacsatámat is felülírta. Kedves japán barátunk szépen telibe öntötte csípős nachos szósszal Maxet. Mert játék közben folyamat piszkálta a holland. Az ott lévők közül én imádtam ezt a pillanatot legjobban, visszakapta amit megérdemelt. Boldogan pacsiztam le Yukival. Azonban újból kezdetét vette a káosz. Minden ismét csatába torkollott. Szegény Danit majd jol lecseszik, hogy mitcsinált ennyi hotel párnával. Mindenki ütött mindenkit akit csak talált, vagy az 1 méteres körzetében helyezkedett el. Így történt az, hogy szerény személyem felelevenítette Landonak azt az ütést. Felszisszentem mikor megláttam, hogy kit találtam fejbe újfent. A Mclaren pilotája igy is egész idő alatt engem nézett, hallgatta mit beszélek a többieknek, méregetett ha pedig lebukva érezte magát -mivel rajta kaptam hogy felém pillantgat,- összehúzta a szemeit majd sértődötten elfordult. Visszatérve 2. ütésem pontot tett az ügy végére. Lando rohamosan közelített felém mire a kanapén átugorva, egy Sziasztokot elordítva, téptem fel az ajtót és szaladtam a lift felé. Az ajtó épp becsukodott mielőtt a göndörhajú fiú megtudta volna állitani. Sietve nyomtam meg az emeletem gombját, majd az ujjaimat tördelve toporogtam, hátha gyorsabban lent leszek. A lift ajtó nyílt, gondosan körülnéztem majd futva a szobamhoz szaladtam. Kapkodva kerestem a kártyámat amit a kistáskámba ejtettem indulás előtt. A belepőt sikeresen lehúztam és benyitottam. Ekkor ért Lando a folyósó végére, megpillantott, majd spirntelve futott felém. Éppen az orra előtt vágtam be az ajtómat, és egy nagy sóhaj kíséretében csúsztam le a földre. A pilóta kopogtatott párat, amire nem reagáltam.

- Egyszer úgy is ki kell majd jönnöd, és most már tudom hol laksz ezen a héten. Én várni fogok rád, a bosszúmmal kislány. Ezt nem úszod meg egykönnyen, Amelia Hamilton. - mondta a magáét majd egy pár perc után elnevette magát.

- Lia ha hallasz,- persze hogy hallak dili, és megvagyok lepődve mert eddig soha nem hívott senki Liának.-csak tudd nem vagyok pszihopata és megsem kottyant az a két ütés. Bár ha a fejemnek nem is, a lelkemnek és az egomnak kicsit fájt. De azért még ezt valahogy visszakapod. - halottam a hangján hogy mosolyog majd végül elment. Lando Norris. Mibe kevertük magunkat?

A bácsikámnak írtam hogy minden oké Lando nem nyírt ki, és hogy nem kell megnevelni. Mire felhívott, hogy szépen ott hagytuk őket és takaríthattak. Mindössze 10 percet beszélhettünk de én álmosan estem be az ágyba. Azon agyalva, hogy miért pont Lando? '

Gondolataimból a hangosbemondó húzott ki. Jelezte hogy az állatokat szállitó járat megérkezett és kérik, hogy a gazdák fáradjanak a terminálokhoz. Az én kutyusom Bucky póráza és hordozója amiben utazott egyik légiútaskisérő kezében tünt fel a kapuk mögött. Sietve haladtam feléjük hogy minél hamarabb visszaérhessünk majd a hotelba, hiszen a mai nap már lelátogathatok a pályára. Megköszöntem a tőlem nem sokkal idősebb nő segítségét,és azt, hogy foglalkozott az igencsak nem kistestű 1 éves kutyámmal. Majd Buckyval az oldalamon boldogan lépegettem a bérelt kocsi felé. Az út a hotelig 20 perc volt, amit hamar megtettünk, bár szerintem énekléssel hamar eltelik az idő. Bucky hordozóját a kocsiban hagyom, hiszen a cuccait és az ennivalóját magammal hoztam. Most csak a hámot adom rá és csatolom be a pórázt, majd felkötöm a kis kék kendőjét a nyakába. Mindenkiben felmerűl a kérdés, hogyha magángéppel utaztunk ide miért nem jöhetett a kutya is, neki is kellennek papírok, amik a vírus miatt ugye nem készültek el időben, ezért utazott szegény így. Viszont most, hogy már itt van és midnen rendben, ezentúl ugyanúgy velünk utazhat majd.

A hotelba beérve, összeakadtunk pár elitélő vagy haragos szempárral, ám volt köztük félelemmel teli is. Az ilyeneket figyelmen kívűl hagyva sétáltunk az ebédlő felé. Hiszen útkozben idefelé telefonáltam Lewissal, aki aztmondta lent lesznek kajálni mire visszaérek. Az étkezőbe belépve tekintettemel a bácsikam rasztahaját kutattam. Ám kutyusom hamarabb találta meg, ezért eszeveszett farokcsóválások közepette szágúldott családtagunk felé. Mire utólértem a 'gyerekem' addigra már háromszor körbenyalta Lewis fejét, aki nevetve fogadta a kutyapuszikat. Gyorsan körülnéztem kik is vannak az asztal körül, Daniel,ült Lewis mellett sokkosan, őt követte Max, majd Yuki, Pierre és George. Szomorúan eszméltem fel, hogy a társaságban nincs itt az üldözöm a bosszúra vágyó Lando Norris. Egyszercsak kezeket éreztem meg, amik készültek hátra rántani, de Bucky éppen ekkor fejezte be Lewis ostromlását és feleszmélve az idegen karokra a válamon, szaladt mellém és ugatott egyet, mire támadóm kisebb sikantással terült el a földön. Kutyusom, pedig ezt kihasználva kerekedett felül Landon és árasztotta el őt is kutyapuszikkal.

- Azt nem mondta senki hogy Lia kicsi kuytusa nem is kicsi. - meredt maga elé még mindig Dani.

- Öszintén szólva én valami Csivavára számítottam kis ritikülben. - jelent meg Sebastian egy szőke fiúval majd ült le a többiekhez.

- Hát attól még hogy Én az én kicsi kutyámnak szólítom, nem jelenti azt hogy ő egy padlócirkáló. - húztam fel sértetten az orrom mire mindenki felnevetett.

- Ja és Bucky, légyszi ne edd meg Landot. Azthiszem még ma szimulátorozni fog.

becca.hamilton

liked by:lewishamilton,pierregasly, danielricciardo, landonorris and 97 34 others

becca.hamilton: Hello there handsome boy🩵

*Comments are rejected