1. fejezet

88 11 7
                                    

Anya azóta telefonál, hogy beültünk a kocsiba. Igen megint költözünk és már franc se tudja hanydik alkalommal. Már vagy 6 éve számoltam utoljára és ha jól emlékszem 38-nál tartottam. Apa 9 éve lelépett azóta anyával folyamatosa úton vagyunk. Nem hallottam, hogy kivel és mit beszél a telefonba mert a fülemben a kedvenc zeném üvöltött. [Írói megjegy. Ha megakarod hallgatni az oldal tetején megtalálod] Egy hírtelen ötlettől vezérelve elkezdtem énekelni.
~you make me feel invicible Earthquake, Powerful Just like a tidal wave You make me brave You're my titanium Fight song, rasing up Like a roar of victory in a stadium~

-[Y/N]! Telefonálok! -szólt rám mérgesen anya. Tudtam, hogy ez lesz! Anya munkája olyan fonto... Áljunk meg egy percre! Ahogy ránéztem a kocsi képernyőjén kiírt névre azthittem dührohamot kapok. Mike. Az a személy akit ki nem állhatok és egyben az is aki anyukámnak udvarol már 5 hónapja. Dühösen néztem anyára aki csak lehajtotta a fejét. Ilyenkor azt kívánon bárcsak elvitt volna magával apa!

-[Y/N]... -kezdte volna anya, de én maximum hangerőre kapcsoltam a zenét elfordítottam a fejem és az ablakon kibámulva folytattam a zenehallgatást. Amúgy egész szép helyen fogunk lakni. Zöld amerre látsz. Színpompás virágok mindenfelé a mezőn a nyulak tanyája. Lehúztam egy kicsit azablakot és beleszagoltam a levegőbe. Friss finom nyári levegő. És tiszta! Nagyon boldognak éreztem magam amikor edzembe jutott valami Már csak az a kérdés, hogy meddig maradunk. Ez a kérdés rögtön elvette a jó kedvemet. Nagyon fáradt lehettem mert a duzzogásom közben elnyomott az álom. Egy nagy zökkenésre keltem föl. Sokat aludhattam mivel már lefelé menőben volt a nap.

-Kicsim, megérkeztünk! -mondta anya ünnepélyesen. Előre néztem arra a házra amelyikre mutatott. Rendesen meglepődtem. Egy régi lepukkant három emeletes valamit láttam.

-Frank Eisten háza? -kérdeztem nevetve anyutól aki csak egy rosszalló pillantással jutalmazta a borzazsztó viccemet. Nem vagyok valami humoros, de én így is bevetek a saját vicceimen. Hát igen. Valamiért nagyon szimpatikus volt az új birtokunk.

-Na hozzuk a bőröndöket! -mondta anya vidáman. Becipeltük a cuccainkat. Belülről nagyon tiszta volt a ház. Volt áram, wifi, tv és még egy könyvtár is anya elmondása szerint. Remélem találok valami jó nyomozós sztorit.

-Menj fel az emeletre és válassz egy szobát. Lehetőleg ne a harmadik emeletem! Addig én vacsorát főzök. -mondta anyu és meglepődtem. Először felmentem a harmadikra márt hát értitek. 3 dolgozószoba és egy hatalmas könyvtár. De akkora, hogy fél emeletet elfoglalt sőt többet is! Lementem a hálószobás emeletre és elindultam a folyosón és balra a harmadik ajtónál megálltam és benyitottam a szobába. A falak narancssárga színüek voltak. Minden volt a szobában. Franciágy, minifotel, tv, kisszekrény és egy éjeli szekrény az ágyam bal oldalán. Csak gardróbszekrény nem volt a szobámban. Két ajtó nyílt a szobám jobb oldali falán. Az egyik egy fürdő a másik egy gardrób volt. A fürdő nem érdekelt annyira. Inkább a szekrényeket nézegettem. Az egyiken egy lakat volt. Nem fordítottam figyelmet rá, mert gondolom az előző valakik cuccaci maradtak itt. Letettem a hatalmas bőröndöm a szoba kozepére ahol egy puha fehér szőnyeg volt. Lementem a konyhába mivel már nagyon nagyon éhes voltam.

-A könyvtár óriási! -meséltem anyunak boldogam.

-És melyik szobát választottad? -kérdezte miközben a vacsorát tálalta a mi spagetti volt.

-Balra a harmadikat.

-Ó említették, hogy van ott egy lelakatolt szekrény. Ha lehet ne próbált feltörni a zárat! -kérte anya. He-he-he. Elég jó vagyok zártörésben már kiskorom óta. Ha elvették tőlem a lakáskulcsot a nagyobbak szórakozásból simán egy gémgapoccsal bejutottam a házba. A régi szép emlékek. Vacsora után zuhanyoztam és kipakoltam a bőröndömből. Felkeltette az érdeklődésemet a lakatos szekrény. Még hallgatok anyára. Elfordúltam és az utolsó ruhadarabokat is a helyükre raktam majd lefeküdtem aludni mivel holnap suli. Reggel "üdén" és "frissen" keltem. Lementem csinálni magamnak egy kávét mint mindig. Felöltöztem ebbe:

A franc se tudja! [Bakugou×Reader]Where stories live. Discover now