A franc se tudja! [Bakugou×Reader]

2.fejezet

Rohantam a hogy csak tudtam. Ez egyszerűen nem létezik! Na meg ráadás képpen ezt pont én derítem ki!
Valaki biztosan volt a könyvtárban. Nem értem ezt az egészet. Megérkeztem a lelakatolt szekrényhez és munkához láttam. Először gémkapoccsal, tollal sikertelenül próbálkoztam. A hajtű maradt az utolsó megoldás. Elkezdtem piszkálni a lakatot.

-Gyerünk... -és kattant a lakat. Kinyílt! Még nem nyitottam ki. Valahogy éreztem kéne vinnem egykét holmit. Átöltöztem egy fekete ruhába.

Egy szintén fekete kistáskába raktam iránytűt, hajtűket, meg egyéb dolgokat amiről úgy gondoltam, hogy szükség lesz rájuk a késöbbiekben. Vettem egy nagy levegőt és a szekrényhez léptem. Kinyitottam és egy hatalmas fényörvánnyel találtam szembe magam. Ösztönösen kinyújtottam a kezem mire a fényesség beszippantott.

Csak zuhantam, zuhantam és egyszercsak kidobott egy sötét sikátorban. Természetesen a falnak csapódtam. Talpra álltam és úgy éreztem mindjárt kidobom a taccsot. Rendben [Y/N] gondolkozz. Egyszer csak valaki a hátam mögött lefogta a kezemet. 4 fekete köpenyt viselő alak lépett elém. Tehát 5-en vannak összesen.

-Ki vagy? -kérdezte egy erőteljes női hang. A hangom remegett, de próbáltam magabiztosnak tűnni.

-[Y/N] Prime a nevem! -a hangom határozottan csengett. Az idegenek suttogni kezdtek és levették a fejüket takaró anyagot. Mind lányok voltak és kb annyi idősek lehettek mint jómagam.

-Prime? -kérdezte egy félénkebbnek tűnő lány, mire bólintottam.

-A sikátorba mentek! -kiáltotta mögöttünk valaki és siető emberek lépteit hallottuk. Az egyik lány egy köpenyt dobott neken,miután a másik elengedte a kezemet. Immár 6 köpenyes alak volt jelen.

-Majd késöbb elmagyarázzuk!- mondta nekem valamelyik lány. -Kövess! -így hát tettem amit mondott.
Futni kezdtünk. Hátrafordúltam és egy csapat fiú és egy lany üldözött minket.

-Ne hagyjátol megszökni őket! -kiáltotta mérgesen egy szőke hajú és vörös szemü fiú. Valószínüleg a csapat vezetője volt. Kezdetét vette az üldözés. Keseny utcákon futottunk és hallottuk magunk mögött "kedves" üldözőink hangját. Ez a hely egy labirinrusra hasonlított. Már azt hittem leráztuk őket, mikor kiértünk a forgalmas utcára, de elöttünk termett a csapatuk egyetlen kány tagja. Rövid vállig érő barna haja és barna szeme volt. Fekete ruját viselt akárcsak mi. Egy fényalagutat nyitott amin engem belöktek és utánam jöttek a többiek is. Még annyit hallottam, hogy valaki ezt mondja a kaput nyitó lánynak:

-A hetedik Prime. -majd elnyel minket az alagút. Én már semmit sem értek! Remélem elmagyarázzák, hogy mibe csöppentem pontosan! Egy hatalmas szobába dobott ki minket a fényalagút. Én a padlóra érkeztem míg a többiek szinte kilibbentek a fényből. Lehet nekik már van elég sok tapasztalatuk az ilyen utazásokkal kapcsolatban. A szoba nagyon otthonos volt a kandallóban égett a tűz. Egy asztal volt középen hét puha fotellel köeülvéve. A lányok intettek, hogy üljek le az egyik asztalfőre. Ők is elfoglalták a helyükez köpenyüket a fotel háttámlájára tették így hát én is követtem a példájukat.

-Először bemutakozunk aztán majd elmeséljük, hogy miért vagy itt és, hogy mi ez az egész ami itt történik. - mondta kedves hangon egy barna hajú és zöld szemü lány.

- Én Mina vagyok! -mutatkozott be rögtön.

-Tsuyu.

-Momo.

-Jirio.

-Neji

-Azért vagy itt mert szükség van rád. Ez egy olyan világ ahol rengeteg korszakból.jönnek emberek. Viszont itt valami más itt egy év az a többi időben egy másodperc. Nem fogja senki észrevnni, hogy eltűntél, mivel nem maradsz itt olyan sokáig. - kezdte Momo.

-Tehát ez a múlt?- tettem fel egy logikus kérdést.

-Nem. Ez egy parhuzamos idősík. A múltba is el lehet jutni, de oda nem ajánlott és ahoz nem fényalaguton keresztül.juthatsz el. -folytatta Mina.

-A párhuzamos idősík olyan mint a te világod. Itt ez a jelen a furcsa idő eltolódás miatt. -magyarázta Neji. Azthiszem kezdem érteni.

-Értem. És én mit keresek itt? -erre a kérdésre nagyon szeretném tudni a választ.

-Mi mind Prime-ok vagyunk különböző időbonalakból. Mivel itt vagy ezért megvan a létező összes Prime hajadon. Kero. -vázolta fel Tsuyu. Már csak egyvalami hiányzik ahoz, hohy összeáljon a fejemben a kép.

-Ebben a világban zsarnokok a UA fiai. A Prime család itt királyi család. Csakhogy nem lány hanem fiú az utód. Emlékszel arra a fiúra aki az üldözők élén állt?- kérdezte Jirio.

- A mérges csivavára? - kérdeztem vissza mire mindenki röhögédbe tört ki.

-Jó hasonlat és igen. Ő a nagyképű, gonosz és zsarnok Bakugou Katsuki. Azért nem Prime mivel a királynő férje meghallt így újra férjhez ment egy Bakugou vezetéknevü emberhez. Katsuki átvette nevelőapja nevét és szokásait. Ezért mi hajadonok összefogtunk.- fejezte be a mesélést Momo. Csak most vettem észre, hogy az eggyik szék üres.

- Ott ki ül? -kérdeztem az üres székre mutatva.

-Bocs a késésért csak őfelsége nem akart minket hazaengedni. -hátrafordultam és a barna haju lány állt ott.

-Szia én Ochako Prime vagyok! -köszönt kedvesen.

-Ő a beépült emberünk Bakugou csapatában. -válaszolt a fel nem tett kérdésemre Mina.

-Most pihenjünk. Holnap hosszú napunk lesz!

Bocsiiii. Tudom kicsit megvárattalak titeket a folytattással. Remélem jó lett ez a rész is!
Bye Bye