Veled vagy nélküled? | Drarry FF

15.

Készülődtem amilyen gyorsan csak tudtam majd az ajtóm előtt várakozó Hermionéval elindultunk le a nagyterem irányába, már senki sem volt ott, elkezdődött a bájitaltan. Mio szerencsés volt mert ő már evett mielőtt feljött nekem szólni de én éhesen kezdtem el a lány társaságában a pincében lévő bájitaltanterem felé rohanni ahova éppen akkor özönlöttek be a diákok. Hirtelen azt éreztem hogy valamit a kezembe raknak, egy szendvics volt a reggeliről és egy mosolygó szőkeség adta nekem. Egymásra mosolyogtunk majd mind a ketten befelé vettük az irányt.

Draco szemszöge

Reggel a megbeszéléseink szerint Blaise még az előtt felkelt és felébresztett mielőtt a többiek felkeltek volna. Ez egy biztonsági intézkedés volt a viták és a halálra átkozásunk ellen.

Mosolyogva keltem. Nagyon jó volt a Potterrel töltött éjszaka. Igaz hogy nem lett komolyabb de legalább barátok vagyunk. Az is valami..

Elmentem és egy kellemes zuhanyt vettem, majd felöltöztem és olasz barátommal együtt elkezdtem kiosonni a szobából. A klubhelyiségben találkozunk Pansyvel és leültünk.

- Utálok korán kelni - ásított Blaise

- De ameddig korábban kelünk addig sem átkoznak el minket álmunkban. - Válaszolt a fekete hajú lány

-De annyira fáradt vaagyok - nyavalygott az olasz

Amíg ezek ketten ezen vitatkoztak én elgondolkoztam a tegnap estén és azon a majdnem csókon. Ha nem lett volna Mrs.Norris akkor talán megtörtént volna? Hiszen Potter biszex. De utál engem. Mondjuk tegnap barátok lettünk! Nem.. azt csak udvariasságból vállalta el.. Utál engem és ez nem fog megváltozni ezek után sem..

-Meddig voltál kint Draco? - Csak erre a kérdésre eszméltem fel a gondolataimból amit az okos barátnőm nekem célzott.

-Én nem.. vagyis. mi? hol? Mikor?

Csodálatos Draco így most már egész nap nem fognak rólad leszállni ezzel a témával! GRATULÁLOK!

-Pansy azt mondta hogy nem kéne sokáig fent maradnunk és akkor nem lennénk fáradtak én pedig mondtam neki hogy neked mondja hiszen éjjel felkeltem arra amikor kilopóztál. - Hadarta el gyorsan a tényeket Blaise.

-Szóval akkor most már két kérdésem van. Meddig voltál kint és kivel? - Egy olyan perverz mosolyt vett az arcára hogy ha akartam sem tudtam volna nem arra gondolni amire ő.

-Én.. egyedül! És négyig.. - válaszoltam, mondjuk a fele az igaz volt! tényleg négyig voltam kinnt csak éppen.. Az adonisz Potterrel..

-Mit csináltál volna kint egyedül négyig?

-Igen Dray! Tudjuk hogy volt veled valaki!

Még egy jó ideig húzták az agyam majd nem volt életem legjobb döntése de kifakadtam.

-POTTERREL VOLTAM OKÉ?! - Elsőre minkét barátom meglepett arcot vágott majd két kedves mosolyt kaptam vissza.

-És végre beismered hogy?-.. -Mielőtt a barátnőm befejezte volna félbeszakítottam.

-Igen bejön! Megvagyok érte őrülve és ez ez kikészít... - Egy sóhajjal együtt mondtam végig majd a könyökömet a térdeimnek támasztva hajtottam le a fejem a zöld fotelben.

Majd odajöttek és megöleltek, ha akarnék sem kívánhatnék jobb barátokat. Mellettem voltak amikor apám vert, amikor megkaptuk a sötét jegyet, amikor ítéletet hoztak, amikor sírtam és akkor is amikor nevettem és minden alkalommal amikor Potterről beszéltem ők már tudták hogy mi a helyzet.

Hogy lehetek ilyen hülye? Soha nem akarom őket elveszíteni.

***

Mikor a többi Mardekáros ébredezett mi akkor elindultunk a nagyterembe, még csak akkor hozták ki az ételeket a házimanók ezért leültünk és türelmesen vártunk.

Mikor már mindenki a nagyteremben volt és étkezett akkor a Griffendélesek asztala felé siklott a tekintetem. Az aranytrio két tagját láttam a Vizlipatkányt és a tudálékos Grangert. Sehol nem láttam Harryt. A reggeli végéhez közeledve Granger kifutott a nagyterem ajtaján és a Vízlipatkány utánna kiabált.

-Szólj neki hogy siessen!

Nyilván csak most szólnak Potternek, De miért nem velük jött? - Aggódtam érte ezért elraktam neki egy szalvétába csomagolt szendvicset mert már minden diák özönlött ki a nagy tölgyfaajtón.

A hetedéves Griffendélesek és Mardekárosok elindultak a pincébe amerre a bájitaltan terem is van. Mikor mindenki már rendesen folyt be az ajtón akkor megláttam a fekete hajú démont és a kezébe nyomtam a szendvicset, mikor meglátta hogy mit kapott tőlem akkor egy hálás mosollyal ajándékozott meg és még egy "köszi"-t is eltátogott. Majd elvesztettük egymást a tömegben.

Mikor utolsóként beértem a terembe már csak elöl volt hely.

Csodás! - gondoltam majd megforgattam a szemem és leültem a legelső padban Blaise mellé.

Nem tudta elkerülni a figyelmemet hogy az aranytrio leghátul ül. És az még annyira sem hogy a mögöttünk lévő padban ülő két lány arról csacsogott hogy Potter milyen helyes, ettől elkapott a féltékenység és idegességemben összeszorítottam a fogaimat majd az olasz barátom a vállamra tette a kezét és elég közel húzott magához annyira hogy ne hallják a többiek amit mond.

-Ne törődj velük! Rajongók! - mikor ezt elmondta én odasuttogtam neki.

-Köszi de a féltékenységet nem tudom iránytani de azért megnyugtattál - Majd elmosolyodtunk

Ekkor belépett a terembe Lumpsluck Professzor akinek történetesen a kis túlélő a kedvence.