Az irodai románc

1.rész

Ma van az első napom az új munkahelyemen. Mától én vagyok a Baranyai Holding igazgatójának a személyi asszisztense.
Reggel kipattantam az ágyból, elkészültem, és már indultam is, ugyanis nem akartam már az első nap elkésni, amúgy sem rám vallana, mert én soha nem kések.
Izgatottan álltam a hatalmas épület bejárata előtt. Nagy levegőt vettem, hogy egy kis bátorságot gyűjtsek, és elindultam befelé. A főnök irodája, és ezáltal az én helyem is a legfelső emeleten helyezkedett el. Pontosítva a 16.-on. Hogy őszinte legyek, nem voltam teljesen kibékülve ezzel, mert iszonyatos tériszonnyal küzdök, de a rosszabb, ami elkerülhetetlen ebben az esetben az a lift. Már attól rosszul vagyok ha belegondolok, hogy nekem ezentúl minden nap be kell szállnom oda. Egyszer kiskoromban beszorultam egy liftbe, és pánikrohamot kaptam, azt hittem akkor ott, hogy meghalok. De nincs mit tenni, szembe kell szállnom ezzel a félelemmel. Beléptem a liftbe, és megnyomtam a 16-os gombot. Egy örökkévalóságnak tűnt ez az út felfelé.
Fent egy hölgy fogadott, aki minden tudnivalót elmondott.
Én még nem találkoztam a főnökkel, elképzelésem szerint egy pocakos kopaszodó ötvenes éveiben járó úr lehet. Na igen..csak elképzelésem szerint.
Éppen az asztalomat rendeztem be, amikor arra lettem figyelmes, hogy hirtelen mindenki feláll és köszöntik az éppen érkező eszméletlenül sármos fiatal úriembert, aki éppen most ért hozzám, és megállt. Mindenki csendben figyelte a történéseket. Én még mindig csak a helyemen ültem és néztem rá.
- Maga az új asszisztens jól gondolom?
-Igen uram, én vagyok.
-Csak hogy tisztázzuk, amikor én megérkezem, magának fel kell állnia és úgy várni amíg én azt nem mondom, hogy leülhet!
-Elnézést Uram! Én ezt nem tudtam, az előző munkahelyemen..
-Nem érdekel hogy mi volt az előző munkahelyén! Hozzon nekem egy kávét, gondolom már elmondták hogy iszom.-mondta mogorván, majd elviharzott az irodájába.
Mekkora egy seggfej! Gondoltam magamba, majd elmentem megcsinálni a kávéját.
Kettőt kopogtam az ajtón mielőtt beléptem.
-A kávéja uram!
-Tegye csak le! Kedves Lia, így hívják jól mondom?
-Igen uram, így hívnak.
-Remek! Átküldtem magának pár levelet amire válaszolnia kéne,utána pedig szeretném ha felhívná a cég  ügyvédjét, Dr.Barta Szilárdot, hogy ha lehetséges akkor még ma szeretném ha bejönne. Nem okoz gondot magának az iszonyatosan nehéz feladat ugye?
-Nem Uram! Már elnézést de miért okozna gondot? Azt hiszi hogy semmire nem vagyok képes?
-Én ilyet nem mondtam! És ne merjen velem ilyen hangnemben beszélni!
-Én csak úgy beszélek ahogy maga is velem!
-Tudja hol a helye! Én vagyok a főnök és úgy beszélek ahogy akarok!
-Rendben főnök ahogy gondolja! Most pedig ha nincs más akkor én mennék is intézni a feladataimat.
-Menjen!
Sarkon fordultam és elindultam az asztalomhoz. Ebèd idő volt mire végeztem mindennel. A többiek már rég elmentek ebédszünetre, amikor én a főnök ajtaja előtt álltam, majd bekopogtam.
-jöjjön!
-Elnézést uram, csak azt szeretném kérdezni, hogy ön kimegy ebédelni vagy esetleg rendeljek magának valamit?
-Nem szoktam ilyenkor enni, nincs rá időm.
-De uram ez nagyon nem egészséges így!
-Ne érdekelje az én egészségem! Maga menjen nyugodtan!
- Egy pillanat-mondtam , majd ki futottam a táskámban levő szendvicsemért amit reggel készítettem, majd vissza siettem.
-Legalább ezt egye meg!
-Az meg micsoda?
-Egy szendvics!? Én készítettem, megnyugodhat nincsen benne semmi egészségtelen.
-Ha megeszem békén hagy?
-Ígérem!
-Akkor adja ide! De várjunk.. maga akkor mit eszik?
-Miattam ne aggódjon, van még egy. Ha nincs más akkor én már megyek is.
A délután folyamán sok dolgot kellett még elintéznem. Nagyon hosszú volt ez a nap. És ez a Kornél elviselhetetlen egy alak. De velem nem lesz könnyű dolga azt garantálom!