Az irodai románc

3.rész

Reggel minden jól indult, ez a nap szokásosan el is telt. Ma nagyon sok dolgom volt és persze volt amit kétszer kellett megcsinálnom, mert nem tetszett a Főnök úrnak, de azt hiszem ezt már megszokhattuk.
Éppen már indultam haza és a lift ajtaja előtt álltam, amikor a Főnök megállt mellettem.
-Valami történt hogy ilyen hamar végzett mára uram? Ez nem megszokott Öntől, hogy nem itt éjszakázik.
-Nem, nem történt semmi kedves Lia, de mára befejeztem amit szerettem volna. Ne higgye azt, hogy egy megrögzött munkamániás vagyok.
-Hmm pedig amennyire sikerült megismernem magát az elmúlt pár hétben, nehéz mást hinni.
Megérkezett végre a lift, és beszálltunk. Egyébként már csak mi voltunk ketten az egész épületben, meg pár biztonsági őr.
Éppen lefelé tartottunk, amikor hirtelen megálltunk.
-Most miért álltunk meg ? Kérem csináljon valamit!
-Próbálok, de látja hogy nem történik semmi!
Megint elfogott az az érzés, amit kiskoromban éreztem utoljára amikor beszorultam egy liftbe.
Egyre nehezebben vettem a levegőt, és levert a víz.
-Hé jól van? Kérem Lia nyugodjon meg! Nem mondta, hogy klausztrofóbiás! Figyeljen rám, és lélegezzen mélyeket, nem lesz semmi baj!
-Nem kapok levegőt!-mondtam, majd hirtelen elsötétült minden. Ez után nem tudom mi történt, és mennyi idő telhetett el. Egy puha ágyban tértem magamhoz, körül néztem de nem tudtam hol vagyok. Éppen fel akartam kelni, amikor Kornél lépett be a szoba ajtaján.
-Hol vagyok és mi történt?
-Végre magához tért! Nálam van, és elájult amikor beszorultunk a liftbe. Az orvos azt mondta, hogy pánikrohama volt. Hogy érzi most magát?
-Kicsit forog velem a világ.  Mennyi ideje vagyok itt?
- Három órája, egyébként már este tíz van, kicsit kiütötte a nyugtató amit az orvostól kapott.
-Úristen! Már ennyi idő van? Nagyon sajnálom Uram, hogy elrontottam az estéjét, biztos lett volna jobb programja. Én nem is szeretném tovább zavarni, jobb lesz ha most haza megyek.-mondtam, majd hirtelen felpattantam, de ez egy nagyon rossz ötlet volt, mert nagyon szédültem. Ha a Főnök úr nem kap el, akkor elestem volna.
-Kérem feküdjön vissza, most pihennie kell! Az orvos is megmondta,hogy nagyon figyeljek magára nehogy megint rosszul legyen, szóval itt fog maradni ma éjszakára, és erről nem nyitok vitát!
-De Uram, én nem szeretném zavarni magát, jobb lenne ha haza mennék.
-Mondja el nekem kedves Lia, talán valaki várja otthon? Esetleg a barátja, hogy ennyire sürgős haza mennie?
-Nem erről szó sincs! És amúgy sincs barátom.
-Hát akkor meg hova menne? Figyelnem kell magára, és az csak úgy lehetséges ha ma itt marad éjszakára.
-De!...
-Nincs semmi de! Most pedig feküdjön vissza, és próbáljon meg aludni! Ha bármire szüksége lesz, én itt vagyok!-mondta, majd leült az ágy melletti fotelre, és onnan nézett.
-Most komolyan ott fog ülni és engem nézni?
-Megmondtam! Figyelnem kell magára.
Reggel mikor felébredtem, ott aludt a fotelben. Olyan volt mint egy édes kisbaba, ahogy ott szuszogott. Úristen Lia, miket beszélsz? Térj már észhez! Inkább gyorsan felkeltem, és betakartam egy takaróval, ami az ágy szélén volt összehajthatva, majd lementem a földszintre,ahol egyből egy hatalmas nappali-konyha fogadott. Gyönyörű ez a ház! Még egy kis kandalló is van. Nagyon modern, de egyben otthonos is. A fekete és bézs színek dominálnak. Pontosan így képzeltem el a nagy Baranyai Kornél lakását. Beléptem a konyhába, hogy reggelit készítsék hálám jeléül, amiért így figyelt rám. Éppen kész lettem az asztal megterítésével, amikor belépett.
-Jó reggelt Uram! Készítettem magának egy kis reggelit.
-Jó reggelt! Nem kellett volna még felkelnie az ágyból! Még biztos nagyon gyenge a tegnapi után.
-Teljesen jól vagyok! Már a szédülés is elmúlt. Kérem foglaljon helyet.
Leült az asztalhoz, majd elé tettem a tányért.
-Jó étvágyat! mondtam, majd elindultam az emeletre a cuccaimért.
-Most meg hová megy?
-A cuccaimért, és már megyek is. Nem szeretném zavarni, hiszen hétvége van, és már így is többet tett értem mint kellett volna.
-Kérem foglaljon helyet, addig nem megy sehova, amíg nem evett!-mondta, majd oda húzott az asztalhoz és leültetett. Hozott nekem a konyhából egy tányért és evőeszközöket.
-Uram, kérem én tényleg nem szeretném zavarni!
-Ne makacskodjon, hanem inkább egyen! Sok erőre lesz ma szüksége!
-Ezt meg hogy érti?
-Szeretném ha eljönne ma velem valahova.
-Hova? Kérdeztem döbbenten.
-Majd meglátja!