Az irodai románc

2.rész

Két hét telt el azóta, hogy Baranyai Kornél asszisztenseként dolgozom. Ez a fickó komolyan mondom, elviselhetetlen. Semmi nem jó neki. A másik meg a hangnem amit megenged magának az alkalmazottakkal szemben, kritikán aluli. Oké hogy ő a főnök, de akkor is. Az elmúlt két hétben tűrtem, de kezd nagyon betelni nálam a pohár. Nem sok választ el attól, hogy felpofozzam. Elegem van már nagyon a folyamatos beszólogatásaiból. De nem adom fel egykönnyen, ha kell én is tudok úgy viselkedni mint ő!
Éppen a szokásos reggeli kávéját tettem le elé az asztalra, amikor belépett az irodába Tóth Kristóf, az egyik üzleti partnere.
-Takács kisasszony, igazán csinos ma!
-Köszönöm uram!-válaszoltam kissé elpirulva.
-Esetleg lenne kedve egy kávéhoz ebédszünetben?
-Nem, nem lenne kedve,most pedig Lia ha kérhetem fáradjon ki az irodából!
-De uram!
-Nincs semmi de, most pedig ha kérhetem hagyjon magunkra!
Én ezt az embert komolyan nem hiszem el! Mit képzel. Egyébként Kristóf nagyon rendes fickó, már volt alkalmam vele beszélgetni pár szót.
Miután vége lett a megbeszélésüknek, Kristóf megállt az asztalom előtt.
-Áhh Lia! Mindenképpen szeretnélek meghívni egy kávéra, remélem legközelebb lesz rá alkalmunk!
-Köszönöm a meghívást, ígérem valamikor össze hozzuk!-mondtam, majd arra lettem figyelmes, hogy Kornél minket néz.
-Lia, jöjjön az irodámba MOST!
-Sajnálom Kristóf mennem kell mint látja , de ígérem legközelebb..
-Nem mondom el mégegyszer, azonnal az irodámba!
- Menjen csak, nagyon dühösnek néz ki.
Ezzel el is indultam.
Az irodába érve azt láttam, hogy Kornél az ablaknál áll derékra tett kézzel. Úgy nézett ki mint egy feldúlt bika.
-Itt vagyok uram.
-Mióta az a dolga az én asszisztensemnek hogy a társammal enyeleg hmm? Nem azért van itt!
-De uram, én nem enyelegtem senkivel, kikérem magamnak! Két normális ember módjára beszélgettünk, ezzel mi a probléma?
-Hogy mi a probléma? Majd meglátja amikor az ágyában ébred, és kidobja magát! Akkor majd jöhet hozzám sírva!
-Maga meg miről beszél? Csak egy egyszerű kávézást beszéltünk meg.
-Hah! Mindig így kezdődik nála, elhívja "kávézgatni" a kis naív lányokat, majd egy éjszakára kihasználja őket. Ha magának ez kell, hogy egy egyéjszakás lotyó legyen, csak tessék!
-Ebből elég volt! Mit képzel magáról? Maga a főnököm és semmi köze a magánéletemhez és ahhoz, hogy kivel mit csinálok a szabadidőmben! És ne merészeljen lotyónak nevezni, mert különben..
-Mert különben mi lesz? Ha? Mit fog tenni?- kérdezte, egyre közeledve, teljesen a falhoz nyomva engem.
-Most meg mit csinál?
-Azt csinálok amit szeretnék, én vagyok a Főnök, ha szeretném itt és most magamévá tehetném magát,mondta.
Már a nyakamon éreztem leheletét. Éreztem a testéből áradó hőt, és megcsapott férfias parfümjének az illata. Hirtelen olyan érzés futott át rajtam, aminek nagyon nem szabadott volna.
-Engedjen el!-löktem el magamtól, majd gyorsan kiviharzottam az irodából.
Mit képzel magáról ez az ember? És miért ilyen szexi amikor dühös? Miii, várjunk csak Lia miért gondolsz te ilyenekre? Ki kell verned a fejedből ezt a gondolatot! Ő a főnököd Lia akit utálsz, ne gondolj ilyenekre!
Szerencsére az utolsó egy óra hamar eltelt, és nem kellett vele többet találkoznom a nap folyamán, ugyanis a kis incidensünk után Ő lelépett.
Muszáj lesz lehiggadnom, úgyhogy munka után elmentem egyet futni. Az mindig kikapcsol, és lenyugszom tőle.
Ez a nap eléggé érdekeire sikerült, de ekkor még nem sejtettem mi vár rám másnap...