Az irodai románc

4.rész

Mielőtt elindultunk volna a számomra még mindig rejtélyes helyre, felmentünk az én lakásomra hogy gyorsan átöltözhessek.
-Kérem jöjjön beljebb! Esetleg egy kávéval megkínálhatom amíg elkészülök?
-Igen, köszönöm!
-Foglaljon helyet nyugodtan , mutattam a kanapéra, majd gyorsan elkészítettem a kávét.
-Köszönöm! Ja, és öltözzön kényelmesen!
-Még mindig nem árulja el hova megyünk?
-Majd meglátja, ne legyen ennyire kíváncsi!
Gyorsan átöltöztem, és kezdtem valamit a fejemmel, mert szörnyen néztem ki. Mikor kiléptem a szobából , Ő éppen a képeimet nézegette, amik a szekrényen sorakoztak.
-Készen is vagyok Uram!
-Ők a szülei?
-Igen mondtam, majd közelebb léptem hozzá. Csodálatos emberek voltak! 5 éve egy autóbalesetben vesztettem el őket. A fájó emlékek hatására egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Ohh, nagyon sajnálom! Biztos vagyok benne, hogy büszkék magára!
Miután felhúztam magamra a cipőmet, elindultunk az autó felé. Az út elején kicsit kínosan éreztem magamat, de később feloldódtam.
-Ha kinéz az ablakon, akkor már láthatja az uticélt.
Kinéztem, és egy gyönyörű erdő mellett jártunk.
- Meg is érkeztünk. Remélem nincs ellenére egy kis erdei túra.
-Maga tényleg elhozott engem túrázni egy erdőbe? -mondtam meglepetten.
-Igen, remélem nem bánja!
-Egyáltalán nem, sőt nagyon örülök neki. Kiskoromban a szüleimmel rengeteget kirándultunk, azóta sajnos nem volt rá alkalmam, pedig mindig is imádtam. Friss levegő, csend és nyugalom, a gyönyörű táj... imádom!
-Akkor ez azt jelenti, hogy az előző barátjai nem vitték el kirándulni?
-Az előző barátaimról inkább ne is beszéljünk ha kérhetem!
- Szóval mind seggfej volt?
-Pontosan! De nem szeretnék róluk beszélni.
-Megnyugodhat, én egy úriember vagyok!
-Öhm..
-Miért maga nem így gondolja?
-Inkább nem nyilatkozom, de amit tegnap tett értem, azért nagyon hálás vagyok!
-Ugyan, semmiség! Na de most induljunk.
Elindultunk be az erdő közepébe , egy kis vízeséshez értünk.
-Uram, ez a hely gyönyörű!
-Igen, azért hoztam el ide magát. De ahogy látom vissza kéne indulnunk, nézze azokat a felhőket, nem valami barátságosak.
-Igaza van, menjünk!
Elindultunk visszafelé, valahol rossz felé fordultunk le. Ekkor már szakadt az eső.
-Azt hiszem eltévedtünk, itt véget ér az ösvény.
-Muszáj lesz valami helyet keresnünk éjszakára, mert hatalmas vihar lesz ebből.
-Ezt hogy érti uram? Itt kell éjszakáznunk egy erdő közepén?
-Higgye el kedves Lia én se így terveztem, de nézze csak mi van ott! -mutatott előre, ahol egy kis házikó állt.
-Ez egy vadász ház, de azt hiszem tökéletes lesz számunkra. Jöjjön kérem!
Elindultunk a kis házikó felé, ami szerencsére nyitva volt.
-Teljesen eláztunk, így nem maradhatunk!-mondta Kornél, majd felkutatta a házat, és ruhákkal a kezében tért vissza.
-Nézze csak miket találtam, egy kicsit nagyon lesznek magára, de legalább szárazak.
-Teljesen megfelelő lesz, köszönöm! És hol öltözzek át,hiszen csak ez az egy helység van.
-Ígérem nem nézek oda! -mondta majd elfordult.
Gyorsan át öltöztem.
-Mostmár megfordulhat.
Ekkor vettem észre, hogy a falon vele szembe egy tükör volt, ami azt jelenti hogy mindent látott.
-Hát ezt nem hiszem el, most csak viccel ugye? Miért nem szólt hogy ott egy tükör?
-Hülye lettem volna, nagyon jól nézett ki abban a kis tangában és melltartóban , ennél már csak az lett volna jobb, ha semmi nincs magán!-mondta vigyorogva.
-Maga szemét! -mondtam, majd hozzá dobtam a kezemhez eső legközelebbi tárgyat, ami egy párna volt.
Miután lehiggadtam, leültem a kanapéra, és össze húztam magamat.
-Fázik Lia?
-Igen nagyon!-mondtam, majd azt vettem észre, hogy egy pokróccal a kezében tér vissza.
-Jöjjön közelebb! majd rám terítette, de nem engedte el a takarót, közelebb húzott magához és így az arcunk olyan közel került egymáshoz, hogy az orrunk már szinte össze ért.Így álltunk ott a ház közepén.
Egymás levegőjét szívtuk, a szívem úgy zakatolt akár egy gyorsvonat. Éreztem, ahogy Ő is egyre szaporábban veszi a levegőt.
-Meg akarom csókolni magát! Mondta szexi mély hangján, én meg csak álltam ott, és a tekintetem a szája és szemei között cikázott.