Gondolataim(18+)|✅|

5.

Vacsorára megyünk. Valami puccos étterembe visz, de nem számít, mert vele lehetek. Az idő megáll mikor rá nézek.

- Ne nézz már így rám, mert a végén csak a szobáig jutunk.

Felkuncogok. Nem bánnám azt se.

- És ha én azt szeretném? - bújok hozzá.

-Cicám, már foglaltam asztalt. Muszáj menni.

Felsóhajtok. De legalább vacsorázunk egy jót. A kaja a második szerelmem.
Beüllünk a kocsiba és elhajtunk oda.
Már várnak ránk. Leülünk az asztalhoz.

Rendelünk, amit ki is hoznak gyorsan.

- Olyan cuki vagy ilyenkor - mondom neki. Vagy inkább magamba,de attól függetlenül meghallja. Kajánul elmosolyodik.

-Hát izé... Én szerintem most kimegyek a mosdóba.

Gyors kisprinteltem.
Fellélegeztem. Tényleg lecukiztam? Úristen!
Belépek az egyik fülkébe. Mély levegőket veszek. Nem vagyok sokáig egyedül, mert erős karok megragadnak hátulról. Maga felé fordít, majd megcsókol.
Testemmel hozzá simulok. Keze derekamon köröz, ami pillangókat csal a gyomromba. Percekig csókolózunk, mégis olyan mintha már órák óta menne.

- Menjünk haza - suttogja a fülembe.

-De hát még nem is ettünk - nevetek fel.

- Kit érdekel, majd te leszel a desszert a kaja előtt - kacsint rám.

Beleboxolok a karjába nevetve. Felszabadultan mosolyog.
És a szemébe nézve látom magamon, hogy ő nekem az egyetlen örökre...