Minden út Londonba vezet//Lewis Hamilton ff.

𝕥𝕙𝕣𝕖𝕖

Vasárnap

A futam végéhez közeledve kezdett kialakulni az eredmény. Liam borzasztóan örült, mert Daniel az utolsó körben is a 3. helyen volt elég közel Max Verstappenhez, így arra is esély volt, hogy megelőzi. A célegyenesbe fordultak és Dan a DRS zónán belül volt, ezért ahogy aktiválták kellően közel került az előzéshez és sikerült is neki.

-Anyaaa! Daniel bácsi második lett.-a kisfiam szinte sikított örömében.

-Gyere Kincsem elmegyünk elé.-örömétől nekem is hatalmas mosoly kúszott az arcomra.

A folyóson hatalmas volt a felforgás, ezért ölembe vettem Liamet és így tettük meg az utat a legjobb barátomhoz. Ahogy megpillantotta a felé nyújtózkodó kisfiút még nagyobb lett a mosolya. Letettem a földre a csöppséget és már rohant is az őt tárt karokkal váró keresztapja felé. Annyira boldog voltam ettől, hogy minden gondomat elfelejtettem, de amint Daniel felkapta a fiút megláttam mögötte Lewist, aki épp a szemembe nézett. Daniel látta az arcomat, ezért a férfi felé fordult.

-Gratulálok haver!-üdvözölte Lewis.

-Nagyon jót mentünk tesó!-pacsizott le vele Dany.

-De te voltál a legügyesebb Daniel bácsi.-bújt hozzá Liam. Az említett rám pillantott, de én csak semlegesen figyeltem a jelenetet.

-Gyere Liam! A két fiúnak mennie kell a díjakért.-átvettem a fiam és az ausztrálhoz fordultam-Büszke vagyok rád!-meg sem várva a reakciót indultam is vissza a pihenőbe, hogy megnézzük, ahogy átveszi a díjat.

Rég láttam ekkora mosolyt Daniel arcán és az örömtől fátyolos tekintettel figyeltem a tv-t, ahogy megkapja a trófeát. Liam is csillogó szemekkel figyelte a keresztapját. Nem sokkal később halk kopogás hallatszott a szoba ajtaján, egyben voltam biztos, hogy nem Dan az, mert ő nem kopogna. Az ajtó felé indultam elég bizonytalan léptekkel és óvatosan kinyitottam. Az összes barátom az ajtó előtt állt. A szemeim megteltek könnyel hiszen mindenre számítottam csak erre nem. Biztosan Daniel keze van a dologban...

-Srácok! Annyira hiányoztatok!-nevettem fel könnyes szemeimmel.

Az összes barátom kifejezés Carlost, Georgot, Romaint, Landot, Angelat, Michaelt, Alexet, Charlest, Pierret, Totot és Sebastiant jelenti. Az elérzékenyülésem közepette Liam bújt a lábamhoz és onnan figyelte, hogy ki az a sok ember előttem. Ölembe vettem és bemutattam nekik, hiszen személyesen egyikőjük sem látta és Danielen kívül senki sem tudja, hogy Lewis gyereke.-Srácok, ez a csöppség a kisfiam Liam.-a fiú szégyenlősen elmosolyodott és integetett nekik. Mindenki bejött a szobába és hagytam játszani a fiúkkal Liamet. Romaint, Totot, Sebastiant és Angelat kivéve, akik mellém ültek beszélgetni. Az utóbbi egyből szólásra nyitotta a száját.

-Tiszta Hamilton.-nem is kellett többet mondania, hisz biztos voltam benne, hogy rájön.

-Kár tagadnom. Mintha ő nézne vissza rám.-halványan elmosolyodtam.

-Nem tudja, igaz?-szólalt meg Sebastian is.

-Valószínűleg ma rájött, az eredeti terv szerint azt sem tudná, hogy itt vagyunk. De már az érkezésnél lebuktam.-vontam meg a vállam.

-Igazából nagyon ki volt bukva miután meghallotta a hangod, de nem látta az arcod.-húzta el a száját Angela.

-Amikor autóba ült még akkor is ideges volt.-mondta Toto.

-Tudjátok a véleményem erről. Nem vagyok rá kíváncsi.-hajtogattam ugyanazt, amit már 3 éve.

-Persze kicsi, tudjuk. Nem akarod látni, de halálosan szereted azóta is.-szólt bele Romain is.

A következő pillanatban kivágodott az ajtó és a meglepett Lewist láttam magam előtt. Egyesével végig nézett mindenkin és akkor jött rá, hogy szinte csak ő nem tudta, hogy itt leszek. Hirtelen Daniel állt meg mögötte.

-Nem megmondtam, hogy ne menj be?!-szólt rá hirtelen az ausztrál.

-Beszélnünk kell.-nem is foglalkozott a férfival.

-Nem, nem kell.-reagáltam le talán kicsit túl gyorsan is.-Mindenki tudja, hogy mi történt. Te is, én is és a többiek is. Nincs ezen mit ragozni.-ezzel lezártnak gondoltam a beszélgetést.

-De nagyon is van mit ragozni. Egy balek voltam és tudom, hogy későn jöttem rá, de A kérlek gyere.-a becenév villámcsapásként ért.

-5 perced van.-bólintott-Figyelj Liamre kérlek-fordultam Angela felé, aki szintén bólintott.

Így léptünk ki a megfagyott levegőjű szobából, ahol Daniel váltott engem a létszámot tekintve.

-Hallgatlak.-próbáltam érdektelenséget mutatni, de valójában ez messze nem így volt. Végre megtudhatom azt, amire évek óta keresem a választ.

-Nem lehetne, hogy kimegyünk oda?-"oda", a mi helyünkre. Fent a tetőn egy eldugott hely, ahonnan mindent belátni.

-Rendben, menjünk.

Az odáig tartó utat csendben, tisztes távolságban tettük meg. Ugyan láttam, hogy Lewis rám-rám pillantott, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Felérve láttam, hogy rajtunk kívül már senki nincs a pályán.

-Figyelek.-fordultam a férfi felé felhúzott lábakkal.

-Elképesztően nagy balek vagyok. Elhagytalak pedig még mindig te vagy a legfontosabb dolog az életemben. Ne, ne is mondj semmit, azért nem kerestelek, mert tudtam, hogy azzal csak még jobban elrontom. Tudod, azért léptem le akkor, mert egyre nagyobb problémáim voltak, amikről nem beszéltem. Nem akartam végignézni, hogy emiatt elveszítelek, ezért megelőztem ezt és magamtól mentem el.-lehajtotta a fejét és megremegett a hangja- Ava én csak féltem, de ezzel nagyobb bajt csináltam, mintha maradtam volna. A gondok nem csökkentek azután sem, hogy egyedül voltam. Sőt felerősödtek.-arcát kezeibe temette.

-Lewis, mi az, amiért azt hitted, hogy elhagynálak?-újra a szemembe nézett.

-Nem tudtam kezelni a stresszt, apró pánikrohamok és féltem, hogy nem akarsz így velem lenni, hogy egy roncs vagyok.-megrázta a fejet és újra kezeibe temette.

-Hogy lehettél ilyen hülye? Az előtte lévő 3 évben erre jutottál? Hogy magadra hagynálak akármi miatt is? Főleg úgy, hogy bajban vagy?-itt csordult ki az első könnycseppem, amit több másik követett.

-Tudom, hogy barom voltam. Azóta csak rosszabb. Nem tudok aludni normálisan és, ha elkap a magány érzése teljesen befordulok és nem beszélek senkivel, mert félek, hogy nem tudom kezelni az indulataim.-az ő szemeiben is könnyek csillogtak-tudom, hogy elszúrtam.

-Ennél jobban nem is szúrhattad volna el.-kezeimmel megtöröltem az arcom és feltápászkodtam a földről.-Ideje visszamennem.-és már indultam is az ajtó felé.

-Ava, várj! A kisfiú, Liam, ő az enyém, igaz?-kiáltott utánam.

-Liam, Liam Hamilton.

Sziasztok! Egy kicsit megkéstem ezzel a folytatással is, de ennek az oka az, hogy dolgozok a nyáron és egy kicsit túlvállaltam magam... a következő rész már írás alatt hamarosan láthatjátok.

Sok puszi, Dorka♡