Minden út Londonba vezet//Lewis Hamilton ff.

𝕠𝕟𝕖

Szombat

A mai reggel is úgy indult a nap, ahogy szokott. Kikeltem pihe-puha ágyamból és a konyhába mentem a reggeli kávémért. A lehető leghamarabb elfogyasztottam és Liamhez visszamentem a szobába.

-Liam, kincsem!-simogattam a kisfiam arcát. Lassacskán nyitogatni kezdte a szemeit. Mosolyogva pillantott rám az alig 3 éves csöppség. Kuncogva nyúlt ujjamért. Mostanra már teljesen felébredt, ezért kisegítettem az ágyból. A konyhában a helyére ült én pedig elé tettem egy crossant. Már 11 óra is elmúlt mire elmajszolta a reggelit. Felöltöztünk és neki álltunk a takarításnak. Liam nagyon élvezi és mindig próbál segíteni. Van egy üveg asztal a nappalinkban, amire ő szokott tisztítószert fújni.

-Jajj Liam! Fele a szőnyegre ment.-nevettünk egy nagyot és szerencsére a többi napunkhoz hasonlóan jó hangulatban telt ez is.

-Anyuci! Nézhetem a tv-ben Daniel bácsit?-kérdezte csillogó szemekkel.

Igen Daniel Ricciardoról van szó, aki minden rossz dolog ellenére is kiállt mellettem és ezzel a legjobb barátomnak mondhatom. Persze így az sem volt kérdés, hogy ő lesz Liam keresztapja.

-Persze kincsem-bekapcsoltam neki a futamot és ő csendben leült nézni.

Minden alkalommal fáj nézni a versenyeket, de a fiamnak ez az egyik kedvenc időtöltése ezért az ő érdekeit nézve nem tehettem mást, mint vele együtt nézni. Most biztosan nem értetek semmit, de elmesélem. 3 évvel ezelőtt még Lewis Hamilton barátnője voltam és egy nagyon boldog kapcsolatban voltunk. Nagyon sokat nevettünk és boldogabbnál boldogabb pillanatot éltünk át. Ketten a legnagyobb titokban. A barátainkon és Lewis családján kívül senki sem tudott róla. Az én szüleim még tinédzser koromban elhunytak. Testvérem pedig nincs, így mindig csak a barátaim voltak nekem. És nehezen engedtem közel magamhoz valakit, mert féltem az elveszítéstől. Nagy nehezen közelengedtem Lewist és mi történt? Elhagyott. Elhagyott? Ez túl egyszerű szó. Egyik pillanatról a másikra lezárt minden kapcsolatot közöttünk. Fogalmam sincs, hogy mit tettem vagy mi történt. Ezután már csak Daniel maradt nekem, aki átsegített mindenen és vigyázott rám, hogy ne adjam fel. Liamért és miatta küzdenem kell. Olyan mintha a testvérem lenne, mellette megtapasztaltam, hogy milyen tartozni valakihez. Gondolataim mély bugyraiból Liam kiáltása szakított ki.

-Anya! Dani bácsi holnap a harmadik helyről indul-csak úgy ragyogtak a szemei. Az ilyen pillanatokért érdemes élni. Mielőtt válaszolhattam volna csörgött a telefonom és Daniel nevét írta ki.

-Holnap ki kell jönnötök a futamra!-lihegte a telefonba.

-Figyelj Dan ez annyira nem biztos, hogy jó ötlet. Nem sze...-félbeszakított.

-Tudom tudom, de kérlek! Liam nagyon élvezné és tudom, hogy te is. Ava a forma 1 volt az életed-hitetlenkedett.

-Rendben

-És meg lehet oldani, hogy... Várjunk mi csoda? Ilyen könnyen belementél?

-Igen. Valamikor szembe kell néznem ezzel a helyzettel.-bólintottam bár ezt ő nem látta.

A hívás után kicsit zaklatott voltam, de elmondtam Liamnak, aki tényleg rettenetesen boldog volt. Egyből aludni akart menni, hogy minél hamarabb holnap legyen. Nagyot nevettem ezen a helyzeten, de elvittem fürdeni, mert sietett a holnaphoz. Fürdés után evett is egy kicsit, majd a szobába futva szemeit összeszorítva feküdt az ágyban.
Meséltem neki egy rövidke mesét és valóban hamar elaludt. Én is megfürödtem, de miközben a forró cseppek végig szántották a testem úgy leptek el a gondolataim. Holnap úgy kell, hogy tűnjön végig, mintha nem érdekelne Lewis. Pedig úristen nagyon is érdekel. 3 év alatt nem tudtam túl lépni rajta. Nehéz nap lesz, de Liamért bármit.

Sziasztok! Ez itt az első rész, a folytatás a napokban érkezik. Kiderül, hogy miként alakul a történet és hogyan fonódnak a sorsok.

Sok puszi, Dorka♡