Minden út Londonba vezet//Lewis Hamilton ff.

𝕥𝕨𝕠

Vasárnap

Reggelre állítottam ébresztőt, de ahelyett, hogy erre keltem volna a kisfiam éberesztett. Apró ujjaival böködte az oldalam.

-Anya! Anya! Anya!-elkaptam a derekát és lenyomtam az ágyra.

-Liam, nyugi!-lefogtam a két kezét és egyszerre nevetni kezdtünk.

-Készülődjünk már!

-Kincsem, még ráérünk. 7 óra van, ráérünk 9-kor keszülődni. Ha pedig 11-kor elindulunk akkor legkésőbb délurán 1-re ott vagyunk.-kacsintottam rá.

-Mikor kezdődik?-pillantott rám kíváncsian.

-Délután 3 órakor.-egy puszit nyomtam a homlokára-feküdj vissza nyugodtan.

Liam arcát simogattam kitartóan, hogy még egy kicsit aludjon, mert tudom, hogy a nagy izgalomban gyorsan kifáradna. Amint visszaaludt átöleltem és én is pihenten még egy kicsit.

Legközelebb már az ébresztő csúfos hangjára ébredtünk és Liamet, mintha ágyúból lőtték volna ki úgy rohant a konyhába.

-Liam ne fuss!-kiabáltam utána és indultam egyből, hogy nehogy baj legyen. De a következő pillanatban egy csattanást hallottam és szinte futva tettem meg a távot a konyháig. Nem hallottam a fiam sírását, ami mégjobban megrémített.-Liam, kicsim jól vagy?-szaladtam a fiúhoz.

-Igen anya csak elestem.-nevetett és fel is pattant a földről. Az én fejemben már a legrosszabb forgatókönyv játszódott le.

A reggeli és a gyors öltözködés után már a kocsiban ültünk. Egy kis táskába pakoltam ruhát holnapra, mert biztosan nem indulok már el este ezen a hosszú úton haza. A kocsi rázkódása miatt Liam el is aludt, így a rádiót lehalkítva csendben vezettem. Daniel hívott ezért kihangosítottam és felvettem.

-Szia Dan! Hamarosan ott vagyunk.-mosolyogtam bár ezt ő nem látta.

-Szia Ava! Pont ezt akartam kérdezni-nevetett fel az ausztrál férfi.

-Tudom ismerlek akárcsak a tenyerem-nevettem én is.-Ő is ott van már?

-Igen beszéltem már vele ma, de ne aggódj nem mondtam neki semmit.-kezdett egyből nyugtatni.

-Rendben.

-Ha itt vagytok a közelben csörgess meg és megyek elétek. Szia kicsi!-köszönt el és már le is tette.

Ahogy közeledtünk a silverstonei pályához annál jobban kezdett úrrá lenni rajtam a félelem és az izgalom. Nem tudom, hogy mi miatt paráztam jobban. Attól, hogy újra találkozunk vagy, hogy mi lesz a reakciója, ha meglát. Amint leparkoltam felébredt Liam is. Megcsörgettem Danielt, aki szinte egyből megjelent a bejáratnál. Kicsit kókadtan ugyan, de annál boldogabban indult meg felé a kisfiam. Én pedig próbáltam nyugtatni magam, hogy csak elsétálunk a Mercédesz boxa előtt és mennyire kicsi az esélye, hogy találkozunk.

-Szia törpe!-kapta fel egyből Liamet Daniel és szorosan magához ölelte. Ahogy odaértem engem is megölelt.-Ava! Nyugi!-fogta meg a csuklóm. Valószínűleg észre vette remegő ujjaim.

28 éves vagyok, de még mindig úgy viselkedek a neve hallatán, mint egy szerelmes tizenéves. Pedig csak félek.

-Csak menjünk, ha lehet minél gyorsabban a Renaulthoz és nem lesz baj-mosolyogtam erőltetetten az előttem álló férfira.

Bólintva megindult Liammel a karjaiban és én is utánuk indultam. A biztonsági őrnél nem volt semmi baj látta, hogy kivel vagyunk és azt hiszem meg is ismert, hisz régen vele is rengeteget találkoztam. Elhaladtunk a Mercédesz logó előtt és meg is nyugodtam. De persze túl egyszerű lett volna minden. Kisfiam keresztapja kezét fogva sétált és én mögöttük voltam egy lépéssel. Viszont meghallottuk azt a hangot, ami nekem egykor a világot jelentette.

-Daniel, haver! Nem is mondtad, hogy van egy fiad!-nevetett fel jóízűen. Ahelyett, hogy erre Daniel válaszolhatott volna a fiam megtette.

-Daniel bácsi nem az apukám.-rázta a fejét a kisfiú-Ő a keresztapukám!-mutatott fel a mellette álló férfira. Én nem szerettem volna megfordulni nem akartam látni az arcát. És abban is biztos voltam, hogy mosolyog, amit végképp nem akartam látni.

-Hogy hívnak csöppség?-kérdezte Lewis feltehetőleg még mindig mosolyogva. A pulzusom az egekben volt és jobban rettegtem, mint edsig bármikor.

-Liam vagyok. Liam H...-szakítottam félbe. Igen... jól gondoljátok Liam Hamilton. A világért sem adtam volna más vezetéknevet, hisz mégis ő az apja és nekem is fontos. És különben is Liam Madison?! Elég furcsán hangozna.

-Ideje mennünk Liam!-felkaptam a kisfiút és elindultam a motorhome felé. Hallottam, hogy a brit még beszélt Daniellel.

-Daniel! Ez Ava volt?-felismerte a hangom.

-Sajnálom haver!-Dan csak ennyit válaszolt és szinte egyből utolért minket.