1. fejezet

245 10 2
                                    

Hol is kezdjem...áhh meg van az emberek azzal szokták kezdeni hogy hogy néznek ki de én ezt unalmasnak tartom szóval szarok bele és nem így kezdem el.-kezdtem el írni egy szakadozott ronda füzet szerű dologba amit inkább mondtál volna táskának mint füzetnek.
-Héé Rozi! Kérsz egyet?-ordította nekem John B. Esélyem se volt válaszolni a kérdésre mert egyből a kezembe dobta a sört amivel az előző pillanatban kínálgatott.
-Kösz-nyögtem oda flegmán.
-Nincs valakinek egy gyújtója valahol?-lépett be JJ is. Elkezdtem kotorászni a zsebemben hátha van ott egy gyújtó, de nem találtam.
-Bocsi nincs-válaszoltam JJ előbb feltett kérdésére.
-De amúgy nekem is adhatnál egy szálat-biccentettem a fejem a cigis doboza felé.
-Majd ha adsz gyújtót-felelte majd rám mosolygott azzal a kurva helyes vigyorával. Mikor megláttam ezt a vigyort egyből éreztem a hasamban mozogni azokat a pillangókat pedig tudom nem kéne hiszen a szabály az szabály snecik nem kavarnak snecikkel.
-Egyébként honnan szedted azt a retkes táskát?-nézett a kezemben lévő füzetre JJ.
-Ez egy füzet te idióta-feleltem miközben megforgattam a szemem.
-Tök mindegy a lényeg az volt hogy honnan szerezted-mondta, majd szépen komótosan elindult valamerre csak hogy ne kelljen a közelemben maradnia. Láttam a fején hogy idegbe hoztam a visszaszólásommal, majdnem felröhögtem, de végül sikerült visszafojtanom.
-Kie amúgy hova tűnt?-kérdeztem, hogy véletlen se szabaduljon meg tőlem, majd kortyoltam egy jó nagyot a sörből amit előbb John B hozzám dobott.
-Nem tudom nem vagyok a titkára-szólt hátra JJ miközben rántott egyet a vállán. Abszolút várható válasz volt tőle, szóval nem szóltam vissza, hagytam hogy elmenjen.
-Asszem valami családi balhé van-jött be John B a konyhából. Tudtam hogyha Kie valami veszekedésben van a szüleivel megint valamivel lebuktunk tehát szólni fog anyámnak.
-Ahjj faszom pedig azt hittem lesz egy nyugis szombatom-álltam fel idegesen.
-A szombatok sose nyugisak-szólalt meg a szoba sarkában könyvet olvasó Pope. Valahogy mindig igaza volt, ahogy most is.
-Najó megyek mert gondolom anyám már így is az elmegyógy intézetbe tölti ki a beutaló papírom-indultam a konyha irányába. Kiléptem az ajtón ami a konyha után volt meg fordultam és intettem a kezemmel.
-Na mentem-majd tényleg elindultam.

Egy fránya sneci érdektelen életeWhere stories live. Discover now