Elindultunk a partra. Elővettem a zsebemből egy öngyújtót és egy szál cigit, aztán meggyújtottam, megint eszembe jutott amit Kie mondott. JJ miattam ivott, miattam. Ez hogy lehet hiszen, hiszen ennek semmi értelme.
-Rozi! Rozi haho hova tűntél?-mondta Kie miközben a kezét a két szemem előtt lóbálta ide oda.
-Sehova-feleltem egyszerűen.
-Hol járnak a gondolataid?-lépett mellém Sarah.
-Ne is kérdezd-válaszoltam.
-Na és mi az a csoda jó dolog ami miatt iszunk ma?-szakította félbe a beszélgetésünket JJ.
-Kell ehhez bármi ok?-kérdeztem ironikusan, fájdalmamat leplezve.
-Családi problémák-válaszolt Kie normálisan.
Végre oda értünk a szokásos helyünkre. Tüzet gyújtottunk, táncoltunk, énekeltünk, és ittunk, egy csomót.
-Kie beszélhetnénk?-szóltam Kiarához és arrébb sétáltam. Nem szólt semmit csak követett. Mikor már elég messze voltunk, hogy a többiek ne halljanak minket megszólaltam.
-Szóval, hogy is volt az a JJ-s dolog-kérdeztem komolyan Kietól amitől láthatóan meglepődött.
-Sose értem, hogy tudsz ilyen komoly lenni részegen-mondta.
-Ne tereld a témát-lehet részeg vagyok de nem buta.
-Annyi volt, hogy JJ odajött hozzám és köveket dobált az ablakomhoz mint ahogy te ma. Eddig még értem de ennek mi köze van hozzám?? Gondolkoztam magamba.
-Láttam, hogy elég szarul van szóval lemásztam hozzá, és megkérdeztem mi történt.
-És mit mondott?-kérdeztem türelmetlenül.
-Egyetlen egy szót, vagyis egy nevet...Rozi-miközben Kie ezt kimondta nem bírt a szemembe nézni. Nem értem JJ-t 289374 lányt fektet meg egy héten még is miattam lesz brutál részeg?? Semmi értelme az egésznek.
-Én ezt nem értem-mondtam ki hangosan.
-Akkor már ketten vagyunk-felelte Kie.
Elindultunk vissza fele. Aztán megláttam a telómon a 19 nem fogadott hívást anyámtól. Nem értettem miért hív ilyenkor, nem szokott a veszekedéseink után érdeklődni irántam csak időt ad. De ez most valami más. Megnyitom az üzeneteket.
-Gyere haza, most!
-Nagyon fontos!
Olvastam el az üzeneteit.
-Srácok nekem most el kell mennem-mondtam a barátaimnak. Nem hallottam a reakciójukat mivel tulságosan elmerültem abban, hogy miért akarja anyám, hogy haza menjek, mi ilyen fontos. Haza értem. Anyám egy pohár borral a kezében kisírt szemekkel ült a kanapén.
-Mi történt?-kérdeztem félénken.
-Apádat kiengedik hétfőn-felelte anyám a semmit bámulva, mintha szellemeket nézne.
Elakadt a szavam. Azt hittem még lesz pár hónapom felkészülni erre.
-Ez, hogy lehet?-kérdeztem dadogva. Kicsordultak a könnyeim.
-Ejtették a vádakat-mondta anyám.
-És most mi lesz? Én nem akarok vele találkozni-mondtam már zokogva.
-Arra gondoltam, hogy kollégiumba küldelek ameddig apáddal nem tudok megegyezni vagy elválni vagy vissza küldeni-mondta anyám. Elég magabiztosnak tűnt még így is.
-Kollégiumba?-néztem rá ijedten.
-Igen, már írtam is az iskolának. Vasárnap este oda viszlek-nézett végre a szemembe az édes anyám.
-Szerintem most aludj egyet és majd holnap bepakolunk-nézett rám kedvesen.
-Rendben-indultam el fel a szobámhoz.
Elővettem azt a ronda füzetet és elkezdtem körmölni a szavakat amik csak úgy ömlöttek belőlem mint a könnyeim.
Apámat kiengedik hétfőn és anyám kollégiumba küld. Nagyon félek, soha többé nem akarom látni őt. Soha többé nem akarom látni az apám. Nem érdemli meg, hogy apának hívjam. Gyűlölöm. Jobban mint bárkit és bármit.
Csak ennyit írtam bele a füzetbe mert mást most nem tudtam. Lefeküdtem az ágyamba és addig sírtam míg el nem nyomott az álom.
