Sziasztok! Ez a könyv a barátnőmé, csak mivel nem igazán tud még kiigazodni a wattpadon, ezért megkért hogy én kezdjem el kirakni a részeket. Reméli hogy sokaknak elnyeri a tetszését.
Egy molett lány megtudja, milyen is zaklatója, vagyis az iskola "...
Beomgyu? Miért pont ő? Ugye csak szórakozik? Mikor megszólalhattam volna, ő közbe szólt.
-Szóval ShinSoli drága, egyetlen, legjobb barátom. Azt hittem ennyi idő után észre fogod venni mit is érzek irántad valójában. Nekem nem számít a kinézeted, mert számomra így vagy gyönyörű és..-Mielőtt tovább idegesített volna a hülyeségeivel, férfiasságát megrúgtam és összerogyadása előtt gyorsan megfejeltem. Leesett az ágyról, én meg kikaptam egy hullámcsatot a hajamból és kiszabadítottam kezeim. Amint tudtam, futottam. Nem érdekelt hogy beszorul a levegőm vagy bármi, futottam csakhogy megtudjam menteni az életem a haláltól. Inkább halok meg szűzen, minthogy a legjobb barátom megerőszakoljon. Vagyis ha egyáltalán még a legjobb barátomnak tudom tekinteni ezek után. Egy ideig remélem hozzám sem szól és nem keres.
*(𝙏𝙞𝙢𝙚 𝙨𝙠𝙞𝙥)* Másnap van és Beomgyu sehol. De azért az egyik felem örül hogy nincs itt. Megint egy csengetésre lettem figyelmes, ezért megnéztem hogy mi lesz a következő óra. Tesi. Mivel én abból felvagyok mentve a tavalyi sérülésem miatt, így azt az utolsó egy órát végre a könyvtárban tölthetem. Míg olvastam valaki megbökte a vállam. Megfordultam és egy érdekes látvány fogadott. Egy rózsaszín hajú, kissé sápadt bőrű srác volt előttem. Amint arcára tévedt tekintetem, elállt a lélegzetem, és a vér is megfagyott bennem. Gyönyörű és tökéletes arca volt. A telt ajkairól nem is beszélve. Jézus ShinSoli miken jár az eszed?! Felejtsd el, nem vagy az esete. BIZTOS HOGY NEM!
-Szia. Te vagy ShinSoli?-Kérdezte. Nem tudtam még mindig megszólalni, hisz annyira elragadott a kinézete.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Csakhogy azért tudjuk milyen tökéletességgel is állunk szemben🌝)
-Ohh igen. Igen. Bocsánat, csak a kinézeted olyan..olyan tökéletes és csodálatos.-Úristen. Én ezt most tényleg kimondtam?! Neked elmentek otthonról ShinSoli.
-Ezt örömmel hallom hogy tetszik a stílusom. A tiéd sem rossz. Viszont nem azért kerestelek meg, hogy egymás ízléséről beszélgessünk, hanem mert úgy tudom hogy korrepetálsz matekból.
-Jaa igen. Persze. Eddig hárman voltak akiket korrepetáltam és segített nekik. Ezek szerint te is szeretnéd ha..-Nem tudtam befejezni, mert ő közbe szólt.
-Igen. Szeretném ha engem is korrepetálnál. Egyébként még be sem mutatkoztam. Choi Yeonjun.
-Yeonjun? Te vagy az aki..-Mielőtt kimondtam volna, Yeonjun befogta a számat mintha épp betörnének a könyvtárba.
-Nehogy ki merd mondani hogy mit csináltam. Rendben? Azóta megváltoztam. Felejtsd el mi történt tavaly. Okkal tettem. Most meg mit hümmögsz?-Mivel nem tudtam beszélni, ezért a kezére mutattam, ami ajkaimat befogta.-Ohh igen. Bocsánat.
-Nem tudtam hogy ez ennyire nagy bajt okozott. Tavaly mikor ez történt, akkor én levoltam sérülve és mások a kórházban elmesélték nekem. A korrepetálásra visszatérve ma velem kell hogy gyere, mert nálam fogunk tanulni. Minden vendégemnél így volt, szóval ezen nem fogok változtatni, mert számomra nagy csavar lenne.
*(𝙄𝙨𝙢𝙚́𝙩 𝙩𝙞𝙢𝙚 𝙨𝙠𝙞𝙥)*
Már egy ideje tanultunk, amikor is valaki felcsengetett. Azt hittem hogy anya vagy apa jött látogatóba. Beomgyu nem lehetett, mert mikor hazaértem minden cuccát elvitte. Valószínűleg mikor az incidens történt, már akkor talált magának egy másik házat, mert aznap este amikor hazaértem, már nem volt sehol semmi nyoma legalább egyetlen egy holmija sem. Odasétáltam a kaputelefonhoz és beleszóltam egy "Tessékkel".
-ShinSoli! Engedj be de nagyon sürgősen vagy KINYÍRLAK!-Akkorát ordított, hogy még Yeonjun is meghallotta és odasietett hozzám.
-Ő az? Beomgyu akiről meséltél hogy mit tett veled?-Én csak hevesen bólogattam, így válaszolva a kérdésre.
-Ki van ott?! MELYIK BAROM VAN OTT VELED?!-Itt már nem bírtam és rácsaptam a telefont.
-Engedd be. Elintézem.-Mondta ideges hangon Yeonjun.
-Nem fogom. Majd elmegy. Nem akarom látni és hallani sem akarok róla.
-Akkor itt maradok ma éjszaka veled.-Először meglepett hogy ilyet mondott, de beláttam hogy inkább hagyom hogy egy olyan ember mint ő, velem maradjon. Viszont egy kicsit tartottam tőle. Hisz amit tavaly tett szegény első éves lánnyal..bele sem merek gondolni miken mehetett keresztül.
