Már lassan hajnali 3 van és én még mindig nem alszom. Yeonjun akkor aludt be, amikor filmet néztünk. Egyszerűen nem tudok aludni. Semmi okom az aggodalomra, de akkor sem tudok. Valamin nagyon gondolkodom, viszont nem tudom mi az. Talán bekattantam?
*(𝙏𝙞𝙢𝙚 𝙨𝙠𝙞𝙥)*
Tesi óra van, én meg a megszokott helyen vagyok. Vagyis a könyvtárban. Yeonjun állandóan ellóg tesiről, csakhogy aludhasson. Mikor ezt elmesélte, gondoltam magamban hogy ez aztán a kifogás. Igaz hogy csak tegnap ismertük meg egymást úgy valamennyire, de már most egész jó a baráti kapcsolatunk. Már most kezdem megszokni hogy mindenhova engem követ. Annyira olvasom a kedvenc könyvem, míg eszembe jut hogy Beomgyu még mindig sehol. Annyira sem képes hogy bocsánatot kérjen? Vagy számára is csak egy kín lennék? Annyira belemélyültem gondolataimba, hogy Yeonjun horkantása miatt megugrottam. Istenem ez a gyerek. Kezdem el egyre és egyre erősebben bökdösni, hogy keljen fel, mert indulnunk kell.
-Hé. Yeonjun. Yeonjun kelj fel. Indulunk hozzám.-Mivel nem kelt fel, és már vagy 5 perce bökdösöm, rángatom hogy keljen fel végre.-EMBER ÉBREDJ MÁR FEL!!!!-Ordítok rá, és erre bezzeg felkel az idióta. A könyvtáros meg csak nézett, és meghajoltam, ezzel elnézést kérve tettemért.
-Mit ordítozol, mint egy kiéhezett vadállat?-Kérdezi kissé ijedten.
-A lényeg hogy felkeltél. Most pedig átmegyünk hozzám.-Próbáltam nyugodtan kezelni az előbbieket.
-Miért is?-Vonta kérdőre arcát.
-Talán azért, mert korrepetállak te szerencsétlen idióta. Induljál meg vagy nyakon baszlak ezzel az egy könyvvel. Otthon alukálj, és ne itt. Na emeld meg a segged de azonnal.-Kezdtem dühbe gurulni, mert már nem bírtam nézni azt a hülye képét.
-Jól van na.-Vágott egy igazán őszinte, undorodott arcot. Oké valamennyire megértem, de az egyik pillanatból, amikor tök boldogan beszélgetek vele, a másikba meg mint egy szumó harcos, olyan ideges leszek, mert ez semmire nem képes azzal a csöppnyi eszével. Lassacskán haza értünk, és neki láttunk a feladatoknak. Egész délután 4-től, este 9-ig tanultunk. Amint végeztünk, Yeonjun hazament, így egyedül maradtam ismét. Az este a szokásos rutinomat elvégeztem, utána pedig leültem a kanapéra, és élővéve telefonomat, felléptem az instagramra. Mostanában ahogy láttam fellett kapva eléggé ez a platform, így gondoltam miért is ne nézhetnék fel egy kicsit. Mivel semmi érdekeset nem találtam ott, ezért letéve telefonomat, gondolkodni kezdtem egy pár dolgon. Beomgyu sehol. Yeonjun az új "legjobb barátom". Jisoo a legjobb barátnőm már vagy 2 hete nem hívott. Jungkook meg érdekes módon nem szivat. Egyszer csak pittyent egyet a telefonom, ezzel jelezve hogy jött egy üzenetem. Amint megláttam a nevet, lélegzetem megállt. Jungkook bekövetett instán? Mi lelte azt a jó madarat? Yeonjun megfenyegette volna? Nem dehogy. Kétlem. Hisz nem is ismerik úgy egymást. Kissé idegesen, de megnyomtam a kiadott személy profilját. Az igen. Nem gondoltam volna hogy ilyen sok követője van, de mondjuk nem is csodálkozom rajta, hisz ő a NAGYMENŐ az osztályban. Lassan már az egész iskolában is. Megnéztem a bejegyzéseit és az utolsót kb fél órája rakta ki.
Ennél ocsmányabb képet életemben nem láttam. Kedvem lett volna hányni, de meglepő módon nem tettem. Láttam hogy üzenetet akar küldeni, én meg idióta el is fogadtam és visszaírtam neki.
𝗝𝘂𝗻𝗴𝗸𝗼𝗼𝗸: 𝐻𝑚𝑚𝑚 𝑚𝑖𝑙𝑦𝑒𝑛 𝑖̨𝑛𝑦𝑒𝑚𝑟𝑒 𝑣𝑎𝑙𝑜́ 𝑣𝑎𝑔𝑦
𝑁𝑒𝑘𝑒𝑑 𝑖𝑠 𝑠𝑧𝑖𝑎
𝗝𝘂𝗻𝗴𝗸𝗼𝗼𝗸: 𝑁𝑒𝑚 𝑙𝑒𝑛𝑛𝑒 𝑘𝑒𝑑𝑣𝑒𝑑 𝑎́𝑡𝑗𝑜̈𝑛𝑛𝑖?
𝐴 𝑣𝑎́𝑙𝑎𝑠𝑧𝑜𝑚𝑚𝑎𝑙 𝑘𝑒𝑧𝑑𝑡𝑒𝑑. 𝑉𝑎𝑔𝑦𝑖𝑠 𝑁𝐸𝑀
𝗝𝘂𝗻𝗴𝗸𝗼𝗼𝗸: 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛. 𝐴𝑘𝑘𝑜𝑟 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑒́𝑛 𝑎́𝑡𝑚𝑒𝑔𝑦𝑒𝑘
Itt már nem tudtam gondolkodni sem, hisz nem tudtam felfogni amit írt. Most komolyan átjön?! De egyáltalán honnan tudja a címem?! Szerintem itt a vég. Megfogok halni..
YOU ARE READING
Félek Tőled (Jungkook ff.)
KurzgeschichtenSziasztok! Ez a könyv a barátnőmé, csak mivel nem igazán tud még kiigazodni a wattpadon, ezért megkért hogy én kezdjem el kirakni a részeket. Reméli hogy sokaknak elnyeri a tetszését. Egy molett lány megtudja, milyen is zaklatója, vagyis az iskola "...