2.rész

1.2K 52 10
                                    

2022 Június harmadika

Egy hosszú és tartalmas év telt el mióta rátaláltam Outer banks - re.
Egy év telt el azóta hogy 5 csodálatos fiatal megmentette az életem. De komolyan. JJ, Kie, Sarah, Pope, és John B. Sosem találkoztam még hozzájuk hasonló emberekkel. Ez idő alatt nagyon megszerettem őket és a legjobb barátaimként tekintek rájuk. Az egyetlen igaz barátaimra akik valaha voltak. Az első pár napban megmutatták a várost és mindent elmondtak  amit érdemes róla tudni,  például hogy vannak a flúgosok akik idézem JJ-t “egy gazdag, öntelt barmok„ . Ez a megfogalmazás igazán rá vall.  Aztán vannak a Snecik akik olyanok mint a barátaim és mivel befogadtak én is az lettem. Őszintén, szeretek velük lakni, velük tölteni a minden napjaimat. Szeretek Sneci lenni. Igaza volt JJ-nek : velük kezdtem el igazán élni.

                 
2013 december ötödike

-A kurva életbe-Apám üvöltött . Üvöltött és a falhoz vágta a sörös üvegét. Részeg volt. Részeg volt mint minden este anya halála óta, részegen pedig feltámadt a benne élő szörnyeteg.

Elfelejtettem elmosogatni. Sosem felejtettem el, sosem mertem de aznap nagyon magam alatt voltam. Még a szokásosnál is jobban. Apám felpofozott. A földre estem.

-Nem hiszem el, hogy erre sem vagy képes! - A hangja élesen hasított a fülembe,nem volt újdonság ezt az énjét látnom és tapasztalnom. Igazából minden tettembe talált hibát, azt hiszem csak rajtam töltötte le  a dühét. Aznap talán jobb kedve volt mert ezek után ott hagyott és elment a közeli kocsmába. Felálltam és letöröltem a könnyeim és mosogatni kezdtem.

-Rosszabbul is járhattam volna.

         Vissza a jelenbe

Kint ültünk és néztük a gyönyörű narancsos árnyalatokban lemenő napot aminek a fénye megcsillant a tengeren.Ezt az idilli pillanatot szokásosan JJ szakította meg. Ki más.

-Támadt egy nagyszerű ötletem!- Jelentette ki vidáman, mi pedig unottan néztünk rá, ugyanis a nagyszerű ötlet minden alkalommal mindössze egy újabb óriási baromságot jelentetett.

-Nem.- Vágtuk rá egyszerre.

-Ne már srácok. Végig se mondtam.-csalódottnak tűnt.

-Örülnék ha ez így maradna- Mondta Pope, mi pedig egyettértően bólintottunk.

-De ez most komolyan jó terv. Bízzatok bennem.- Győzködött minket.

-Érdemes?- vontam fel a szemöldököm.

-De még mennyire.

-Jó. Legyen, Halljuk- végűl Kie beadta a derekát.

-Kirabolhatnánk... - Kezdett bele én pedig rögtön közbe vágtam.

-Nem.

-Ne már Shopi. Még végig se mondtam.

-Nem is kell. Nem törünk be sehova. Elment az eszed? - Válaszolt helyettem Pope.

-Hé, srácok csak hallgassatok végig. - Szinte könyörögve nézett ránk mire összenéztünk majd egy nagyot sóhatjtva felé fordultunk.

-Halljuk.

- Van egy raktárhelység nem messze innen. Múltkor sétálgattam arra fele és egészen véletlen rá bukkantam és egészen kiváncsi lettem szóval mondhatni betörtem.

-Betörtél? - kérdeztem Vissza mire vigyorogva bólintott.

-be hát! Tele volt pénzzel. Miközben ott voltam zajt hallottam. Egy furgon érkezett. Elég húzós helyzet volt de megoldottam. Nem fogjátok ki találni ki szállt ki a furgonból.

Shopia és Outer banks [ÁTÍRÁS ALATT] Where stories live. Discover now