Genshin Oneshots

Fischl x Girl Y/N

TW vér!!!

Reggel izgatottan pakolta be Y/N a táskáját, majd nagy sietséggel elindult Liyue utcáin.

- Oh szia Y/N! Hová ilyen siettséggel? – hallott Y/N egy ismerős hangot.

- Szia Xianling! Képzeld épp egy forró nyomra bukkantam, szóval egy ideig távol leszek. Ha Chongyun vagy Xingqiu keresne mondd h Mondstadtban vagyok egy barátnőmnél! – Ja igen azt nem is említettem, hogy Y/N szülei egy elfeledett kincs után kutatnak, és ez a kutatásvágy ráragadt Y/N-ra is.

Ugyanis előző este, miközben Xingqiu által ajánlott könyvet bújta egy igen fontos nyomot vett észre, szóval elhatározta, hogy elmegy és felkutatja a kincset, bizonyítva a szüleinek, hogy nem egy haszontalan gyerek, plusz még közben meg is látogathatja gyerekkori barátnőjét, Fischl-t.

Y/N kisgyermekként Mondstadtban lakott, és igencsak magányos volt szóval szabadideje nagy részét a könyvtárban töltötte. Itt ismerkedett meg Fischl-lel, akivel igen jóban lett. Együtt bújták a könyveket (általában Fischl kalandjairól olvastak), majd kitalált történeteket játszottak el. Általában Fischl volt a hercegnő és Y/N a szolgálólány.

De sajnos egyik nap a Y/N szülei bejelentették, hogy egy új nyomra bukkantak, szóval Liyueba költöznek. Itt ismerkedett meg Xianling-gal, Xingqiu-val és Chongyun-nal. Rengeteg közös kalandjuk volt, viszont Y/N közel sem érezte olyan jól magát, mint első barátnőjével, Fischl-lel. Nem tudta megmagyarázni miért, de valahogy másképp érzett amikor a lány közelében volt.

- Rendben, akkor majd szólok nekik – szakította meg Y/N nosztalgiázását Xianling, majd még kacsintva hozzátette – lehet menet közben még a vision-ödet is megkapod.

- Meglehet. – mondta Y/N, majd búcsúzott és elindult.

Y/N szerint ez az egész vision dolog kicsit fel van fújva. Nem azt mondom, hogy nem vágyott egyre, csak szerinte az embereknek vision nélkül is meg kéne tudniuk védeni magukat, és attól még, hogy tud valaki mondjuk a tűzzel bánni az nem azt jelenti, hogy mindent vele kell megcsináltatni a guild-nél.

Két nap vándorlás után Y/N végre megérkezett szülővárosába, ami nem nagyon változott távozása után.

Jelenleg az utazó nem vágyott másra, mint egy jó nagy adag steak-re és egy kényelmes ágyra, így hát első dolga volt betérni a Good Hunter-be. Miközben a ropogósra sült steak-et ette megpillantott egy ismerős alakot.

- Őfelsége! – kiabált oda Y/N egy szőke lánynak.

- Szolgálólányom! – sietett oda Fischl Y/N-hoz – Hát, így kell köszönteni rég nem látott Hercegnődet? Miközben eme pórnép étkét fogyasztod, és még csak meg se hajolsz Úrnőd előtt?

- Jajj, fogadd őszinte bocsánatom, Prinzessin der Verurteilung – állt fel Y/N és hajolt meg Fischl előtt. – Látom az Archonok a magasból észrevettek, és egy ilyen csodás áldással leptek meg.

Y/N mindig úgymond „Fischl stílusban" beszélt a barátnőjével, viszont ha valaki mással folytatott párbeszédet, akkor hétköznapi nyelven szólalt meg. Ez volt az egyik leglényegesebb különbség köztük. De valamiért Y/N mindig is jobban szeretett „Fischl stílusban" beszélni.

- Hmph, egy ilyen nemesi teremtményt, mint én, természetesen megáldották az égiek. De amint látom, nem minden alatvalóm kapja eme égi áldást, akármennyire is jóban van velem, Fischl-lel. De ne aggódj, hű szólgálólányom, attól még te leszel a legkedvesebb személy szerény személyem szemében.

- Zene füleimnek, eme szavak hallgatása, azonban nemcsak az Úrnőm látogatása volt utam célja, hanem egy elfeledett kincs felkutatása is, amihez szerény személyed segítsége is kéne, Prinzessin der Verurteilung. – felelt Y/N.