Genshin Oneshots

Venti x Y/N part 2

Másnap Y/N Venti mellkasán ébredt. Nyújtózkodva felült, majd a nap járásából megállapította az időt.

„Basszus el fogok késni!"

Még egy utolsó pillantást vetett a naplopóra és visszasietett Mondstadtba. Kicsit kifulladva, de még épp időben megérkezett az Angel's Share-be. Pár perc után néhány „vendég" is betért.

Olyan tíz fele megérkezett Venti.

- Szóval munkába indult az erdei nimfa, akivel tegnap este együtt aludtam? - kérdezte viccelődve - Esetleg kiengesztelésül nem szánna meg egy üveg alkohollal?

- Csak ha énekelsz valami szépet. - válaszolt Y/N.

- Nos hát emberek figyelem! Közkívánatra eléneklem személyes kedvencem. - állt a kocsma közepére Venti.

Nagy levegőt vett és megpendítette lantja húrjait. A dal egy lányról szólt, aki bejárta egész Teyvatot, rengeteg felfedezést tett, de mindig amikor egyedül érezte magát visszatért szülőhelyére. A közönség hatalmas tapssal jutalmazta az előadást, és Venti visszahuppant a helyére.

- Ez gyönyörű volt - nézett Y/N a bárdra.

- Örülök, hogy tetszett. - mosolygott Venti.

Y/N egy korsó italt helyezett a dalnok elé, majd ment, hogy letakarítsa az asztalokat.

Egész este pörgés volt, még Kaeya és Rozaria is betért. Aznap este Diluc nem volt, így Y/N-nek kellett kiraknia a járni képteleneket. Végül, mikor már mindenkit kirakott Ventire nézett.

Sóhajtott egyet, majd átkarolta a félálomban levő bárdot és kitámolyogtak. Párszor meg is borultak, miközben a szűk utcákban menni próbáltak, majd Y/N megállt a háza előtt és becipelte/húzta Ventit. Ha valaki nem ismerte a körülményeket, azt hitte volna, hogy egy emberrablás szemtanúja. Végül berakta az ágyába, és lefeküdt mellé a földre. Igaz aludtak már egymás mellett, de egy: az nem volt szándékos és kettő: Y/N nem akart nagyon a másiknak a magánszférájába mászni, pedig szíve szerint hozzábújt volna Ventihez.

Másnap amikor felébredt nagyot nyújtózott az ágyában. Várjunk csak... Az ágyában? De mégis hogyan?

- Yahoo! Készítettem egy kis reggelit, hogy megköszönjem a tegnap estit. Teával vagy borral szeretnéd?

- Hogy mi? - dörzsölte meg Y/N a szemét.

- A reggelidhez teát vagy bort iszol? - kérdezte teljes komolysággal, miközben az ajtófélfának támaszkodva állt.

- Teát...?

Miután elfogyasztották a reggelit Venti elbúcsúzott Y/N-tól, mondván, hogy még sok dolga van, de este majd megint meglátogatja.

Venti mindig kitalált valami programot Y/N pihenőnapjára. Volt amikor virágot szedtek, piknikeztek (olyankor Venti mindig megivott egy-két pohár bort, de sose lépte túl a határt), sőt néha a bárd elment Y/N háza elé és szerenádot adott. Ilyenkor Y/N mindig csókokkal jutalmazta a produkciót, aminek a dalnok nagyon örült. Bár Y/N kedvence ezek közül az volt, amikor Venti elvitte őt repülni. Mivel nem volt még meg az repülési engedélye, ezért a bárd átkarolta Y/N derekát és így repültek keresztül Mondstadton.

Így teltek a hetek, majd hónapok. Végül egyik nap Y/N-nek sikerült kifizetnie az adósságait. Ezek után első dolga volt, hogy meglátogassa Diluc borászatát, és benyújtsa felmondását. Útközben összefutott egy cicafüles lánnyal, aki valami furcsa oknál fogva igencsak rosszallóan nézte Y/N-t.

Miután felmondott egyből Venti házához rohant, de nem talált ott senkit, végül Barbatos szobránál lelt rá a bárdra.

- Yahoo! - köszönt Venti, majd megcsókolta Y/N-t. - Hogyhogy itt vagy ilyenkor?

- Képzeld sikerült kifizetnem az adósságokat! - Újságolta boldogan Y/N.

- Oh... Hát ez nagyszerű! - próbált mosolyt erőltetni magára a dalnok.

- Mi a gond?

- Semmi, csak akkor ez azt jelenti, hogy elindulsz felfedezni a világot? - kérdezte szomorkásan a bárd.

- Igen. - jött az egyértelmű válasz. - De ne aggódj, mindig visszatérek, hogy meglátogassalak.

- Értem. - sóhajtott Venti. - Mikor tervezel indulni?

- Holnap hajnalban.

- Akkor esetleg szabad egy utolsó dal? - kérdezte, és Y/N válaszát meg se várva megpendítette lantját és belefogott a világ legszebb dalába.

Miután végzett Y/N könnyes szemmel átölelte, majd elmentek még egyet enni a Good Hunter-be.

Másnap hajnalban Y/N fogta a cuccait, és elindult Mondstadt kapuja felé. Legnagyobb meglepetésére Ventit találta ott egy szál Cecíliával a kezében.

- Nos hát akkor legyen szerencsés utad. A szél vezessen utadon! - mondta a bárd, majd Y/N haját hátratűrve beletűzte a virágot, végül adott egy búcsúcsókot. Könnyes búcsút vettek egymástól, majd Y/N nagy izgatottsággal elindult. A bárd csak állt a kapuban, szótlanul nézve az egyre kisebb alakot. Mikor már nem látszott belőle semmi, megfordult és visszaindult a városba.

Y/N-t egy Liuye-i kalóz, Beidou felfogadta hajójára. Rengeteg kalandban vett részt és rövid időn belül Beidou jobb keze lett. Bejárták közösen a tengert, sőt még Inazumába is eljutottak. Y/N mindig írt Ventinek a kalandjairól, tapasztalatairól, és amikor csak Mondstadt közelében volt meglátogatta a bárdot. Ilyenkor mindig vitt magának valamilyen egzotikus italt, amit a bárd csókokkal jutalmazott. Y/N hamar híres kalandor lett, de soha nem hagyta el Beidou oldalát, és soha nem feledkezett meg Ventiről, a részeges bárdról.