Genshin Oneshots

Diluc x Y/N

Nagyjából 2 hete kezdte Y/N a munkáját egy közeli klubban. Italokat kevert, miközben hallgatta az emberek bánatát, vagy éppen örömét. Igazából sose gondolta volna, hogy pultosként fogja végezni, de hát ez van.

Szerencsére a főnöke igencsak kedves volt, bár még nem volt alkalma találkozni vele. A törzsvendégek ismerik, és gyakran szokták emlegetik miközben koccintanak, legfőképp egy fiatal lány, Donna. Y/N ki nem állhatta őt. Állandóan csak Dilucról, a főnökről beszélt. „De most komolyan mi olyan nagy cucc benne? Van egy klubja azt ennyi. Nem nagy ügy." Ráadásul gyakran kritizálja Y/N műveit.

- Diluc ezt nem így szokta keverni.

- Diluc ezt nem így szokta felszolgálni.

- Diluc nem szokott ilyen bunkón másokra nézni.

- Oh Diluc, remélem hamar láthatom...

És a többi... Y/N szíve szerint fejbe csapta volna egy borosüveggel, csakhogy örüljön a vendégszeretetének.

Diluc testvére, Kaeya is gyakran ellátogatott oda. Nemegyszer próbált már részegen Y/N-val flörtölni. Ilyenkor általában Y/N hívta a biztonságiakat, hogy rakják ki szerencsétlent vagy esetleg Kaeya valamelyik ivócimborája támogatta ki.

Ma éppen az aznap esti gitáros, Venti próbálta kitámogatni több-kevesebb (de inkább kevesebb) sikerrel. Y/N sóhajtott egyet és hívta a biztonságiakat.

- Sajnálom a kellemetlenségeket amiket a bátyám okozott. - hallott egy ismeretlen hangot a háta mögött.

- Semmi gond. Már kezdek hozzászokni. - válaszolt Y/N - Szabad tudnom, hogy kit tisztelhetek személyében?

- Diluc vagyok. Nyugodtan tegezz.

- Én meg Y/N. Esetleg hozhatok valami italt?

- Csak egy szőlőlevet szeretnék.

Y/N meghökkent ezen a gyerekes rendelésen, mindenesetre teljesítette, miközben Diluc megkerülve a pultot helyet foglalt. Amíg csendben iszogatta italát, Y/N elkezdte eltörölgetni a poharakat és rendet rakni, ugyanis hamarosan záróra volt, viszont amikor ment volna a seprűért főnöke megelőzte.

- Hagyjad, majd én intézem ezt. - Mondta Diluc miközben barátságosan mosolygott.

- O-Oké. - Mondta Y/N kicsit meglepetten, mivel nem volt hozzászokva, hogy felettese segítsen neki.

Végül Diluc és Y/N közösen szedték rendbe a helyet. Mindeközben elkezdtek beszélgetni. Mindenféle témáról beszéltek, és kiderült, hogy Diluc azért nem volt itt egy ideje, mert üzleti úton volt.

Mire végeztek már kezdett hajnalodni. Az ég még mindig be volt borulva, és el is kezdett esni.

- Gyalog vagy?- lépett Y/N mellé Diluc, mire Y/N bólintott. - Tessék. Kölcsönadom az ernyőm. Nekem nincs szükségem rá, de neked lehet, hogy jól jön.

Y/N elfogadta és megköszönte az ernyőt, gyorsan elbúcsúzott, majd hazaigyekezett.

Otthon hulla fáradtan ledőlt az ágyra, gondolatai pedig egyre jobban a vörös hajú úriemberen jártak, miközben az omladozó plafont nézte. Nem élt egy kifejezetten jó környéken, mivel nem tudta megengedni magának azt a luxust. Mikor Y/N betöltötte a 18-at szülei kidobták, mondván elég idős már ahhoz, hogy eltartsa magát. Akkor még váltóruhája se volt, és az utcán koldult, majd nagy nehezen szerzett magának egy állást. Egy rozoga étteremben mosogatott, és a tulaj megengedte, hogy az étterem padlóján aludhat. Ekkor sikerült összespórolnia egy kis pénzt, de sajnos az étterem be lett zárva, mert eladósodott. Y/N megint az utcán találta magát, majd sikerült egy kis hitelt felvennie, így tudott bérelni magának egy rozoga lakást. Mostanra 3 munkahelyen is túl volt, szóval már nagyjából mindene megvolt, ami a megélhetéshez szükséges. Ráadásul jelenleg egész jó fizetést kap és a főnöke se egy bunkó paraszt.