Est, Ikebukuroban |Gojo × Reader - Befejezett|

partner - prológus

"Ne tévesszen meg az önzés,
Az önzés miatt a dolgok úgy mennek, ahogy szeretnéd, nem?
Védeni akarok, de egyedül bánom,
Ne tévesszen meg az önzés,
Légy féltékeny az önzésre,
Az elsüllyedt úszni fog, a gyermekek illata érzékelhető."

...a szombat esti, szeptemberi idő nem volt túl kellemes, azonban ez jelenleg nem tudott érdekelni. Nem érdekelt az időjárás, nem érdekelt, hogy hány óra van. Csak egy dolog érdekelt, az pedig az volt, hogy minél előbb a szerencsejátékterembe érhessek.

Az utca nyüzsgőt a felnőtt férfiaktól és nőktől, de megtalálható volt egy-két fiatalabb is. A bárokból kiérződött az erős szeszszag. Nevetések, sikoltások és ehhez hasonló hangok terítették be a légkört, az emberek csevegése és a zene együttes vegyítésével.
Ahogy haladtam, elengedtem a fülem mellett pár megszólást, amit mindig is kaptam a férfiaktól, amikor ezen az utcán haladtam. Egyszerűen undorodtam tőlük és legszívesebben hánytam volna, amikor hozzám szóltak. Annyi szerencsém volt, hogy csak a szájuk volt nagy és sose cselekedtek. Ennek pedig átkozottul örültem.
Szerencsére hamar odaértem a helység bejárához. Odaérve megálltam, és vártam. Ketten voltak előttem és kicsit el is beszélgettek a biztonsági örökkel. Körülbelül két perc elteltével indultak el, én pedig a két férfihoz léptem.

- Jó estét! - köszöntem nekik.

- Belépőkártya? - nézett le rám az egyik őr, mire elővettem a zsebemből a fekete kártyát, mely arra szolgált, hogy beléphessek a szerencsejáték terembe - Mehetsz - biccentett.

Kikerülve az őröket, sietősen mentem le a lépcsőn, miközben levettem magamról a dzsekimet. Ahogy haladtam, megcsapott azaz ismerős illat, amit mindig éreztem, amikor itt voltam. Szinte már otthonos illatnak tekintettem ezt az illatot. Bárhol és bármikor képes lettem volna felismerni, akár száz illat közül is.
Menet közben elmentem kettő lány mellett, akik igen erősen káromkodtak, és egy ismerős nevet említettek közben. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon emiatt, miközben arra gondoltam, hogy az általam jól ismert lány, már javában játszik itt.
A lépcső aljára érve, megérkeztem a szerencsejáték terembe. Hazaérkeztem. Abba az otthonba, ahova menekülhettem, amikor csak akartam. Itt nem volt magány, nem volt veszekedés, nem volt alkohol. Csak én voltam, egy teljesen más világban, ahol nem számított, hogy ki vagyok, vagy honnan jöttem. Egyedül az számított, hogy játszani akartam.

- Idióta kurva! - kiabált egy férfi vissza, miközben ideges elment mellettem.

Jobban szemügyre vettem, hogy melyik irányba intézi a szavait, és egy nevetés hagyta el az ajkamat.

- Wow, ezt a mai este alatt szerezted? Hiszen még csak kilenc óra van! - szólaltam fel, miközben a bal oldali asztalhoz mentem.

- Az a pasas, aki most ment el, - könyökölt a barna hajú lány az asztalra, miközben mosolygott - feltette két havi fizetését, és a felesége aranyóráját. Ami pedig itt landolt nálam - nézett a nyereményére, mely hat köteg pénz volt és egy aranyóra. Mellette pedig egy kupac (!) apró és készpénz volt megtalálható.

- Ügyes vagy - dicsértem meg.

- Játszol egyet? Neked az első ingyenes - mosolygott Nobara.

- Nem köszi, ma nem - ráztam meg a fejemet.

- A többiek itt vannak?

- Jelenleg Itadori játszik, elég nagy téttel, Gojo pedig szabad - magyarázta a lány.