Külvilági haverok 1. - Túl a csatornán

Előszó, avagy Rákosiék

- Jó éjt anya! Jó éjt apa! Jó éjt Berci!

Most azt gondoljátok, Janett öccse Bertalan. Pedig nem.

- Rákosi Gergely Adalbert! Azonnal abbahagyod az ágyadon való ugrálást, elmész fogat mosni, és lefekszel aludni, megértetted?

Hiába. A tízéves kisfiúk és az anyukák már csak ilyenek.

- Nyugalom Drágám, majd én elintézem… BERCIKÉM!!!

- Oké apa.

Janett sóhajtott egyet, és bebújt a takaró alá. Miért kell még mindig az öccsével egy szobában laknia?

- De Jaaaan! Te is gyere fogat mosni.

Így becézte őt mindenki.

- De Beeeerci. Egy órája már fogat mostam, basszus!

Berci szája lekonyult.

Egy fél tubus kinyomott fogkrémmel, és egy tíz másodperces kicsit sem egyoldalú Apa-Berci veszekedéssel később szép lassan csend lett a házban.

•|×|•

- Janett! Én… szeretlek! - nyögte ki Titusz. - Három éve szerelmes vagyok beléd, te meg észre se vettél…

Janett nem bírt megszólalni. Válaszolni akart, hogy ''én is szeretlek, Titusz!'', majd az egész suliudvar szeme láttára lesmárolni osztálytársát, de megmozdulni sem bírt.

- Janett..! Válaszolj… VálaszOOOOOLJ!!! - Titusz feje elzöldült, és hangyák, pókok serege mászott ki orrán, száján, fülén, szemén. Egyenesen felé másztak, de Janett mintha kőből lett volna. És ekkor jött rá, hogy kőből van.

Ez mi volt? Janett zihálva ébredt. Ez mi volt? Egyáltalán ki az a Titusz? Nem is ismert ilyen nevű fiút.

- Na mindegy, pisilnem kell. - suttogta, majd kikelt az ágyból, és botladozva elindult a mosdó irányába. - Áucs! - nyögött fel mikor belerúgott Berci matchboxába, a küszöbbe, vagy az érthetetlen okból az előtér közepén heverő porszívóba.

Belépett az ajtón majd becsukta maga mögött. De mikor a vécé felé fordult…

Egy vámpír nézett vissza rá idétlen vigyorral.

- Mi a..?

Igen, tudom, késtem (másfél hónapot), és rövid is, de egyrészt, ez csak bevezető, másrészt, biztos nem lesznek 1000 szó felettiek. Viszont sok lesz!

Velyola