Külvilági haverok 1. - Túl a csatornán

Álom, nem álom

- Juj! - nyögött fel Janett, mikor nagy koppanással beverte a térdét az ágy szélébe.

- Mi van már..? - Berci is felébredt ezekre a hangokra.

- Bocsi! Csak vécén voltam. - suttogta öccsének a lány.

- De mér' ilyenkor?! - nyafogott Berci kényesen.

- Tehetek én róla, hogy hajnalban szólít a természet? - rivallt rá Janett, de rögtön a szája elé kapta a kezét. Hallgatózott, aztán bebújt az ágyába. Remélem, anyáék nem keltek fel, gondolta. Csend volt. Megkönnyebbülten felsóhajtott, majd lehunyta a szemét.

×|•|×

- JAAAAAAN!!! - süvöltötte egy hang.

- VÁÁÁÁÁÁÁ!!! - ordított fel a lány ijedtében, és akkorát ugrott ki az ágyból, hogy megesküdött volna, a haja még súrolta is a plafont.

- MI TÖRTÉNIK OTT!? - érdeklődött szintén kiabálva apa. - BERCIKÉM, MONDD, UGYE NEM HANGOSAN KELTETTED FEL JANETTET, MINT AHOGY MONDTAM, HOGY NE CSINÁLD!?!

- Öhm… NEM!

Janettnek  erről az ''öhm''-ről egy pillanat alatt beugrott minden az éjszaka, majd hajnalban történtekről.

- Képzeld, Berci - fordult oda a lány az öccséhez, aki nem értette, Janett miért nem pofozza fel, vagy legalábbis miért ilyen kedves vele, mikor pont az előbb keltette egy igen kellemetlen módon. - , nagyon furcsát álmodtam. Egy vámpír volt ben…ne… mindegy, nem lényeges. - ugyanis közben szórakozottságból bedugta a kezét a pizsamanadrág zsebébe, és kitapintott egy kis golyót.
A Csillagbogyó volt az.

×|•|×

Janett ásított. Majd körbenézett, és valamin megakadt a szeme.

- Basszus! - suttogta.

- Mivan? - kérdezte a padtársa, Lívia, akivel egy héttel azután lettek legjobb barátnők, hogy három éve egymás mellé ültették őket, mikor Janették ideköltöztek.

- Livi! Ez a pizsamapólóm!

- Gratulálok, ezt hogy sikerült?

- Hát… nem aludtam túl jól…

- Reméljük, senki nem vette észre!

- Ja.

- Amúgy felkeltél éjszaka, vagy mi?

- Ki kellett mennem a mosdóba, aztán meg nem bírtam visszaaludni.

- Valami gond van, lányok? - szólt közbe Ági néni, a 7/a rajztanára. - Mert ha nem, akkor azt ajánlom, hogy figyeljetek az órára, különben soha az életben nem fogjátok megtanulni az emberi arc arányait.

- Rendben! - bólogatott a két lány.

×|•|×

Janett jólesően végignyúlt az ágyon. Tíz perce végre befejezte a házi feladat írást, ráadásul az előbb betolt egy nagy adag melegszendvicset uzsonnára. Livi egy óra múlva jön csak, addig van időm végiggondolni Pámvírékat, szólt magában a lány. Felült. Kinyitotta az ágy mellett álló éjjeliszekrény egyik fiókját, és kivette a Csillagbogyót. Megfogalmazódott egy kérdés a fejében. Gyorsan cselekedett. Becsukta a szobaajtót, majd lehúzta a redőnyöket. A Csillagbogyó továbbra is fényesen ragyogott. Tehát tegnap a világítását sem csak képzelte. Gyönyörű volt. De valahogy jobban illett Nassolia világába, mint ide. Sokkal jobban. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kirohant a fürdőszobába, a kis csillogó csodagömböt az ágyon, a sötét szobában hagyva. Gondosan bezárta az ajtót. Kétszer is ráfordította a kulcsot, majd rájött, hogy ebben a házban az ajtók mindig is úgy működtek, hogy két kulcsfordítás újra kinyitja az ajtót. Úgyhogy harmadjára is elcsavarta, és a megnyugtató kattanás után végre nekiláthatott. Megfogta a vécé egyik csövét, majd…

×|•|×

- Kislányom! Mit csinálsz fél órája bent, amihez csak eddig 137 klotyólehúzás kellett?

- SzázharmincNYOLC, anya!

- Izé… semmit!

Srrr!

- Bercikém, most már 139.

- Hát igen, anya. Jannak krónikus vécélehúzási hajlama lehet. Ez egy egészen gyakori betegség, olvastam a neten!

- Mi? Tényleg?

- Dehogy Jan, te lüke.

Srrr!

- Jé, százNEGYVEN!

- Oké anya, befejeztem! Már megyek is ki!

Janett egy kulcsforgatás után kiviharzott az ajtón.

- De mit csináltál? - nyafogott Berci.

- Mondom, hogy semmit!

- Szóval a semmihez használtál csöppnyi túlzással el egy pár hektoliter vizet? - kérdezte csípősen anya. - Ja és, nem megmondtam már ezerszer, hogy ne egyél az emeleten!?

- Mi?

- Nem mi, hanem tessék. Bementem a szobátokba, mert Berci azt állította, hogy látott egy pókot, és majdnem szívrohamot kapott, és azt vettem észre, hogy egy cseresznye van az ágyadon! Ősszel, ráadásul.

- Tényleg, anya! Megtaláltad azt a szörnyeteget? Elfogtad? Kivitted? Lecsaptad? Széttépted? Összenyomtad? Megölted, ugye? És… VAN ITTHON CSERESZNYE??? Kéreeeeeek!!!

×|•|×

- …hát ez történt ma. - fejezte be a történetet Janett, izzadt markában a közben már nem cseresznye Csillagbogyót szorongatva.

- Csak gratulálni tudok! - bólogatott nevetve Livi. - De amúgy tényleg! Mit csináltál a budin?
- MONDOM, HOGY SEMMIT!

Igen, tudom, rég nem írtam, de itt vagyok, és szerintem ez egész jól sikerült. Javítsatok ki, ha valamit rosszul, vagy irreálisan írtam le sulis dolgokkal kapcsolatban, mert otthontanulok, emiatt nem igazán ismerem ki magam ilyen témában.