nap mint nap gondolok rád,
mégse jelzem ezt feléd.
az elején haragudtam, féltékeny voltam,
már rájöttem, hogy ez gyerekes viselkedés.
sokat sínylődtem, hogy írjam ezt meg
egyáltalán miről szeretnék beszélni.
lényegében rájöttem, hogy szeretek veled beszélgetni,
csak úgy mesélni.
esténként hiányzott, hogy elmeseljem a napom. a holnapom.
azok a jó kis hajnalba nyúló beszélgetések,
random dolgokról.
mégsem kerestelek.
mert makacs voltam.
úgy gondoltam, ha te nem írsz,
akkor én miért tenném?
napokig vártam, hátha
hátha írsz egy sziát,
egy hellót,
vagy bármit.
azt is megértettem volna, ha szomorú hírt közöltél volna.
mert helyre tettük volna a dolgokat utánna.
de nem tetted.
pontosabban nem tettük.
érzéseim elég kuszák,
nehezen fejezem ki magam neked.
másnak se menne, ha jobban érzed magad tőle.
igazából én sem tudom értelmezni.
csak vannak.
és idegesítenek.
van nap, amikor azt érzem,
hogy ez így nem mehet tovább.
ez a rosszabbik eset.
aztán van például a mai.
amikor kedvtelenül ilyet szarsagokat írok.
amiket nem is biztos, hogy olvasni fogsz.
igazából hiányzol.
csak azt szeretném, hogy őszinte legyél.
hogy elmond, amit Neki is elmondasz.
vagy ha ez a verzió nem is tetszik,
azt mond el.
hogy már nem érzed,
amit ezelőtt,
elvileg éreztél.
én se tudok konkrétumot mondani.
hogy látom e értelmét,
vagy nem.
ha azokra gondolok,
amiket nem kéne tudnom
a válasz egyértelmű.
nem.
de nem te tehetsz ezekről.
mindig van egy harmadik személy.
egy harmadik,
aki összekutyulja a dolgokat.
egy harmadik,
aki elválasztja az embereket.
egy harmadik,
aki miatt nem lesz happy az end.
gyerekek vagyunk még.
gyerekek, akik nem értik az életet.
ha valami tetszik nekik,
azt egyből meg akarják szerezni.
de ha találnak egy jobbat,
vagy csak egyszerűen elfelejtik,
nem gondolnak rá,
akkor már nem is kell nekik.
nem szeretném az idődet rabolni,
visszatartani téged bármiben,
amit miattam nem tehetsz meg.
hiszen én sem vagyok tisztában,
hogy mit szeretnék.
ha te se,
akkor talán jobb lenne ha elengednénk ezt egy időre.
nem tudom, hogy kéne ezt lezárnom.
valószínűleg hajnalig fogom ezt még írni.
nem könnyű.
nem tudom te hogy vélekedsz erről,
hogy mit érzel.
mi lenne a helyes.
abba kéne hagynunk az óvodás viselkedést.
mivel ez már az a szint.
amikor elmész
egy másik lánnyal,
és napokig várom,
hogy mind a ketten írjatok,
hogy megmagyarázzátok.
ő mindig azt mondja,
hogy ne aggódjak.
neki ott van xy.
akkor miért nem vele sétálgat?
nem írtam.
se neked,
se neki.
ez miatt.
és amikor mutatja,
hogy jaj de vicces történt,
kipusztulnak az állatok,
leszakad a tető,
csökkentik a minimálbért,
ha nem küldi azt el neked.
és kurvára zavar.
bevallom.
küldje xynak, ne neked.
ráadásul előtte este,
te és én beszéltünk.
egy szóval sem említetted,
hogy másnap találkoztok.
jöhet a kérdésed:
kellett volna?
azt hiszem, igen.
de viszont,
ha arra gondolok,
hogy milyen jól megvoltunk.
amikor mások nem szóltak bele.
aztán mégis.
idáig fajult az egész.
nyáron, max ha 6x beszéltünk.
akkor még sokat mondtam.
hibás vagyok,
ezzel tisztában vagyok.
több időt keett volna rád fordítanom.
mégis így alakult.
azt hiszem,
egy ideig,
nem is tudjuk ezt megváltoztatni.
hetek kérdése,
és találkozunk.
rajtunk áll,
hogy az a pillanat,
amikor meglátjuk egymást,
milyen érzelmeket kelt ki belőlünk.
lehetünk akkor is makacsok,
egy sziával lezárni,
lopva egymásra pillantani.
ezek vagyunk mi az általánosságban.
de lehetünk azok,
akik egymás mellé ülnek,
és gond nélkül beszélni tudnak.
még akkor is,
ha nem lesz köztünk semmi.
akkor is, ha igen.
ha megkapod ezt,
és nem törlöm
akkor szeretném,
ha nem válaszolnál egyből.
csak gondolj végig.
és ne nagyon kerdezoskodj,
mert nem tudnék mit válaszolni.
ezt tudtam össze hozni.
ez az,
ami fedezi az irántad kapcsolatos érzéseim,
nagy részét.
ily<3
21'08'18'
