300 Km távolság

4.

Beléptünk az ajtón és én akkorát estem a nedves füvön hogy lili és én szakadtunk a röhögéstől.
-hallod segítsél már felkelni. Szólaltam meg röhögve
-na gyere te szerencsecsomag
Felálltam leporoltam a nadrágom és mentünk tovabb. Felblaggyogtunk a lépcsőn és kipécéztük a lépcső melletti beton szakaszt. Leraktuk a táskánkat majd leültünk.
-olyan szép a táj
-és milyen hideg van
-naaa most miért ünneprontóskotsz
Lili már szólalt volna meg mire ajtó nyikorgást hallottunk. Abban a pillanatban álmos hangon megszólalt valaki
-jóreggelt
-öhm neked is szólaltunk meg kórusban
Haja mogyoróbarna szeme kék. Egy sima egyszerű fekete póló volt rajta és tornacsuka, Kezében focilabda. Nemsokkal utánna mint nagyon logikusan kikövetkeztettem kijött a haverja. Lementek a lépcsőn és már a mini focipályánál is voltak
-11-es párbaly?
-még szép de nem akarok itt gyereksírást hallani ha megrúglak
-ehh itt max te fogsz sírni
-én? Mikor sírtam utoljára ilyenen?

Najó ne várass
Oké főnök- mondta kicsit arrogánsan
*20 perc múlva*
Huhh szerintem ennyi foci elég volt -szólalt meg kipirosodott arcal
Rámnézett mire a gyomromban éreztem azokat a Bizonyos pillangókat
Hé lányok ti nem szerettek focizni?
Hát én elég béna vagyok ilyenekben
Áh meg lehet tanulni focizni csak idő kell hozzá
Ebben a pillanatban elindult a lépcső felé
Azt hittem leül mellém beszélgetünk még de nem így történt.
Szomorúan néztem ahogy becsukódik mögötte az ajtó és...
hali eddig  hogy tetszik a könyv?
Nagyon eltűntem mostanában bocsi hogy nem raktam ki részt