300 Km távolság

5.

Szomorúan néztem az ajtó felé. A csendet az törte meg hogy újra kinyílt az ajtó engem pedig elkapott megint a pillangóérzés. Kávéját iszogatva lépett ki én pedig éreztem ahogy elpirulok, mikor álmos rekedtes hangján megszólalt.
-ti amúgy itt alszotok hogy már itt vagytok?
Busszal jövünk 7 és 9 között csak ez a busz megy
Hátt...szarügy
Az
Mi itt alszunk mert hát 300 km re innen lakunk
Ohh 300 km az baromi sok gondolkodtam magamban
Fejemben cikáztak a gondolatok miközben beszélgettünk tovább
*foglalkozáson*
Mivel a srác 13-om elmúlt ezért az ifisekkel van én meg az iskolásokkal még, ezért szomorúan gondoltam bele
Hogy egészen ebédig nem fogom látni.
-nos akkor mint látjuk ebből a történetből mindig igaznak kell lennünk hogy higyjenek nekünk és....
Réka itt vagy köztünk?
-i-igen szólaltam meg kicsit félénk hangon.
Hát akkor figyelj az előadásra kérlek
Rendben-ezzel a mozdulattal vissza hajtottam a fejem és tovább merültem a gondolataimban VELE kapcsolatban
-hát akkor vége is ennek a foglalkozásnak sziasztok. Ebéd előtt találkozunk csapat beosztás lesz.
Holnap a lilák terítenek majd
Szomorú fejjel mentem és egyenesen az épület mögé vettem az irányt.
Leültem és csak gondolkoztam miért csesz ki velem ennyire az élet. Könnyeim végiggördültek arcomon.
Csak folytak és folytak. Cseppről cseppre. A depresszív hangulatot egy hang törte meg.
-hé mi a baj?
Najo a szivem itt teljesen megdobbant és visszatért a pillangó érzés.
Öhm hát hogy is mondjam hosszú sztori.
Időm van. Erre leült mellém a fűbe
Hát... nem foglalkoznak vele a barátaim és egy fiú ügy is van.
-akkor én most átmegyek pszihológusba
Érzem ahogy elmosolyodok és nevetek a poénkodásán
-na máris jobb ugye?
Hát.. kérhetek valamit?
Persze mond
szombaton lemegyünk a pályára csak mi ketten?
Jó ötlet